Lizie miután felébredt teljesen kifordult önmagából. Még sose láttam ilyennek. Nem szólt senkihez, csak Edwardra vetett egy pillantást, aki alig észrevehetően bólintott. Bár elég fájdalmas arcot vágott. Lizie körbenézett, felállt és kiment az ajtón úgy hogy senkin sem állapodott meg a tekintete. Utána mentem. Tudtam, hogy valami baja van csak nem tudtam, hogy mi.
- Lizie!- kiabáltam neki, amikor az erdő széléhez ért.
- Mi van?- kérdezte és én megtorpantam alig három méterre tőle. Még sosem volt velem tiszteletlen, mert én voltam a rangidős, hiába ő volt csapatunk legjobb tagja. – Csak állsz ott vagy azt is elmondod, hogy mi van?
- Mi történt veled?- kérdeztem elhűlten
- Semmi! Mehetek?
- Addig nem ameddig nem mondod el, hogy mi történt!
- Semmi nem történt Roxan! És most ha nem zavar elmegyek vadászni!
- Nem szoktál egyedül vadászni- ezt a mondatot inkább suttogtam, mint hangosan mondtam, de tudtam, hogy úgy is meghallja.
- Hát most szokom- mondta és elment.
Én meg állok megkövülten és el nem tudom képzelni, hogy mi történt Lizievel. Hova tűnt az a mindig vidám és egyben bölcs lány, aki mindig tudta a megoldást. Igaz, amióta kiderült, hogy kik a szülei nem mosolygott annyit, mint előtte, de amióta felébredt... Nem ismerek rá. Ha Jack-kel is tiszteletlen lesz, azt a fogadott apánk túl fogja élni, de ha Stivievel, abban nem vagyok biztos. Ha így folytatja, lehet, hogy tönkre teszi az egész családot. De miért nem mondja el mi a problémája? Talán tudnánk neki segíteni, bár ebben sem vagyok teljesen biztos, mert ő sose mondta meg senkinek a problémáit.
(Stivie)
Nem ismertem rá Liziere. Jack szerint hatjuk lenyugodni, mert amikor megtudta, hogy minden érzéséről és gondolatáról tudunk, legalábbis amit Jasper és Edward elmondott, fogta magát és elment. Roxan ugyan utána ment és láttam az üvegfalon keresztül, ahogy beszélgetnek, de volt valami furcsa Lizieben. Nem tükrözött az arca semmilyen érzelmet. Roxan miután visszajött fájdalmas arccal nézett végig a családon. Végül lehajtotta és ingatta a fejét, mint aki nem hiszi el, hogy ez megtörtént.
Végig néztem a fogadott gyermekeimen és Vanessán is. Most láttam őket először megtörtnek. Mintha meghalt volna valaki vagy elveszett volna egy közeli hozzá tartozójuk. Pedig Lizie nem halt meg és nem is veszett el. Csak egy kis időre van szüksége! Legalábbis remélem.
(Charlotte)
Végignéztem, ahogy Lizie felkel és az arcán nincs semmi érzelem. Végignéztem, ahogy Lizie érzelem mentes arccal beszélget Roxannel, aki csak segíteni akart neki. És az a legrosszabb az legrosszabb az egészben, hogy én gondolatolvasás nélkül is tudom, hogy, mi a baja.
Miután bevetette magát az erdőbe én kimentem az udvarra és leültem egy fa tövébe. Nem akartam, de mégis visszaemlékeztem, arra a napra maikor megismertem Rhaget.
Akkor történt, amikor megtaláltuk Liziet Romániában. Naná, hogy akkor, hiszen Liz mutatott be minket egymásnak. Csak akkor Jaznek becézték. Igaz, mikor megismertem Liziet már két napja befogadtuk a családba.
Vadászni voltunk. Lizie megmutatta, hogy hol vannak a legnagyobb vadak. Már éppen végezünk, amikor Lizie elkomorodott. Nem kellett sok idő és már mindenki érezte azt az illatot, amitől Lizie elszomorodott. Mesélte nekünk, hogy egy valaki van, akit sajnál itt hagyni. De nem olyan fontos az a személy, hogy ne tudná könnyen itt hagyni.
A szag egyre erősödött. Ebből tudtuk, hogy közelednek a vérfarkasok. Zörgött a bokor és három srác lépett elő belőle. Az egyik unott képű volt, róla csak a nevét tudtuk meg, Robert. A másik az alpha hím kizárólag Liziet nézte. Lizie pedig őt. Mintha a tekintettükkel és tudnának kommunikálni. A harmadik farkas meg engem nézett. Amikor rá nézte történt valami, de akkor még nem tudtam, hogy mi. Csak egyszerűen megtörtént. A farkas tekinetet elhomályosult, majd később kitisztult és utána nem nézett senkit csak engem.
- Azt hiszem be kéne mutatni titeket egymásnak- motyogta Lizie az orra alatt- Nincs igazam?
Nem mondat semmit. Csak vártam, hogy történjen valami.
- Rahge!- szólította meg Lizie a farkast- Ő itt Charlotte. Charlotte ő itt Rhage a béta Jason falkájából.
- Szia-, köszöntem neki, de ő még mindig kábultan nézett engem. Végül mégis rájöttem, hogy mi történt! Bevésődött. Ráadásul én vagyok a bevésődésének tárgya. Ezért vonzódok annyira hozzá. Gyönyörű zöld szeméhez, sötét barna felzselézett hajához és jól kidolgozott testéhez. Ezek után még jobban bámultam. Végül Jack torok köszörülése hozott vissza engem a valóságba. Ő viszont még mindig engem nézett.
Rahge!- szólította meg elég erőteljesen Lizie, mire Rahge felébredt a kábulatából.
Aznap este kimentem az erdőbe. Délután mutatott Lizie nekünk egy vízesést és oda mentem. Már délután is meg akartam benne fürödni, de akkor nem volt megfelelő az idő. Aztán jött az a farkas ügy is. De az este tökéletes volt arra a célra, hogy fürödjek. Nem számítottam azonban arra, hogy Rahge is ott lesz. Azzal a különbséggel, hogy ő már benne volt a vízben. Amikor észrevett megkövült és csak engem nézett. Nekem meg a lában önálló éltre kelt, ahogy a kezeim is. Egyenként dobtam le magamról a ruhát, míg végül csak a fehérneműim maradtak rajtam és belementem a vízbe. Ő lassan odaúszott hozzám és olyat tett, amire nem számítottam. Megcsókolt. Szenvedélyesen, úgy ahogy csak egy szerelmes férfi képes. Én nem ellenkeztem. Ott a vízben rájöttem, hogy első pillanatban beleszerettem, abba a vérfarkasba és arra is rá kellett jönnöm, hogy többet akarok. Meg is kaptam. Akkor ott a vízben még jó ötletnek tűnt, de másnap, amikor kiderült, hogy elutazunk mindent megbántam, mert nem voltam képes elhagyni szerelmemet.
Se szó se beszéd elmentünk, és én még egy búcsúcsókot sem adtam neki. Fájt és miután hazaértünk rosszabb lett. Pont úgy viselkedtem, mint most Lizie. Én tudom mi a baja. Akkor amikor nekem volt ez a bajom ő hozott ki a jégfal mögül, amit magam köré építettem annak idején. Hogyan sikerült neki kihozni abból a kábulatból. Elmesélte, hogy milyen kapcsolat fűzi őt az alpha hímhez. Elmondta, hogy ő az alpha lenyomta. Igaz Lizie nem szeretett bele rögtön Jasonbe. Ezért akart minél hamarabb távol lenni tőle. Ezért kellett elhagynom Rahget. Bocsánatot kért tőlem Lizie és elmondta, hogy egyszer én és Rahge együtt leszünk. Megkérdeztem, hogy honnan tudja biztosan. Mire ő láttam. Először nem értettem. Később elmondta, hogy neki három különleges képessége van, amit furcsának találtam.
Jack magyarázta el hogy olyan félvéreknek, akiknek mind a két szülője különleges képességgel bír, még ha az a szülő ember is, azoknak több ilyen képesség is lehet.
Elhittem neki, hogy Rahge és én egyszer egy pár leszünk, és ezzel a tudattal kilábaltam a „jégkorszakomból”.
Már csak arra kéne rájönnöm, hogy Liziet hogyan hozzam ki. Ő sokkal erősebb jellem mint én valaha voltam, vagyok és leszek. Őt sokkal nehezebb lesz meggyőzni, de most nem törődhetek ezzel. Érzem az illatát. Már a közelben van. Hát akkor improvizálnom kell! Végül is próba szerencse.
(Elizebeth)
Eddig egész jól ment a jégpáncélosdi. Miután felébredtem megkértem Edwardot gondolatban, hogy ne mondjon semmit. Nehezen, de belement. Igaz meg kellet ígérnem, hogy nem tart sokáig ez az állapot, mert ha igen az tönkreteszi Alicet és Jaspert. Nem mintha az utóbbit érdekelte volna a sorsom. Utána elmentem vadászni. Roxannel való veszekedésem nem esett valami, jól de tartanom kellett magam. Még ha nehéz is volt Bár szerintem Charlotte rájött, hogy mi áll a dolgok hátterében és akkor most vissza akarja adni a tartozást. De nem tud eltántorítani. Nem hagyhatom. Ha egy kicsit is elgyengülök, abból nem sülne ki semmi jó.
- Lizie?- Charlotte már keres. Jobb ha meghúzom magam egy fa tövében.- Lizie, tudom, hogy itt vagy. Gyere elő.
- Mi van!?- mondtam neki. Se köszönés se semmi. Ezt tőle tanultam
- Beszélnünk kell!
- És mégis miről?
- Tudod te azt!
- Elmondanád? Mert fogalmam sincs, hogy miről zagyválsz itt nekem!
- Ne csináld ezt! Ezzel mindenkit tönkre fogsz tenni!
- Nem értelek- mondtam neki a lehető leg érzéstelenebbül.
- Belegondoltál abba, hogy mit fog érezni Stivie? Vagy mi? A testvéreid! Tudom hogy mit érzel! Ez természetes! Kérlek, hagyd, hogy segítsek!
- Miben kéne nekem segíteni? Fogadd el, hogy ilyen vagyok! Ennyi!
- Lizie, hányszor mondjam még el? Ezzel mindenkit tönkre teszel!- Charlotte-ot eddig csak egyszer láttam sírni. Amikor kihoztam a kábulatából minden kijött belőle. Sírt az elvesztett szerelme után. De csak is akkor. És most? A sírás küszöbén áll. De engem még ez sem tudott meglágyítani!
- Nem kell velem foglalkozni Charlotte! Én nem kértem, hogy foglalkozz velem!
- A testvéred vagyok Lizie! Ezt el kell fogadnod, ahogy Roxan és Vanessa! Ők is a testvéreid! Ráadásul most kaptál egy családot. Amiről én és Roxan csak álmodozunk! El sem tudod képzelni, hogy mennyire szerencsés vagy- Charlotte ezt már sírva mondta, de bennem a mondandója nem nyugtatott meg vagy segített át. Épp ellenkezőleg feldühített és teljesen érzelem mentesen válaszoltam neki.
- Én szerencsés? Egy korcsnak kéne lenni a páromnak. Az apám egy gyilkos volt a kezdetek kezdetén. Plusz még utál is engem. Talán az anyám szeret engem, de én abban sem vagyok biztos! Én nem szerencsés vagyok, hanem egy szerencsétlen.
- Nem, nem vagy az! Jason szeret! És te is szereted őt! Csak be kéne ismerned! Ennyi kéne! Csak ismerd be!
- NEM- üvöltöttem a képébe és elmentem.
Futottam, ahogy a lában bírta. Egészen hazáig. Ott beugrottam a szobám ablakán, amit direkt hagytam nyitva. Tudtam, hogy valaki biztos megpróbál meggyőzni. Igazából, sejettem, hogy Charlotte lesz a szerencsétlen.
Bementem a fürdő szobába és lezuhanyoztam! Szerettem a meleg vizet az mindig megnyugtatott! Amikor végeztem vissza mentem a szobámba és lefekvéshez készülődtem. Amikor felhajtottam a paplant volt ott egy levél! Nekem volt címezve Jesse kézírásával. Mit akarhat tőlem. A szövetség még mindig érvényes rá! Már rég el kellet volna mennie valahova a francba! Miért nem ment? Meg akar halni?
Engedve a kíváncsiságnak fogtam a papírt kinyitottam és elkezdtem olvasni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés