Vártam, hogy mikor fog bekövetkezni a halál, de nem történt semmi. Lehet, hogy már meghaltam? Lehet, hogy Jesse mégis megölt? Igazából, tudtam, hogy meg fog ölni, ha elmegyek a vízeséshez, de azért reménykedtem, hogy a testvérét, még ha fogadott is nem ölné meg. Ezek szerint tévedtem.
Sosem gondoltam volna, hogy a halál ilyen békés. Viszont miért vagyok akkor tudatomnál?
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült. Megpróbáltam figyelni a körülöttem lévő hangokra, de ez sem ment. Lehet, hogy mégis meghaltam? Itt vagyok egyedül a sötétben és várok. De mire? Lehet, hogy ez a halálutáni élet? A nagy semmi? Be kell vallanom, hogy félek. Nagyon félek.
Nem tudom mióta ülhettem ugyan azon a helyen, de lekezdtem hangokat hallani. Először csak anyuét és apuét majd csatlakozz Edward és Bella hangja.
- Hallasz valamit Edward?- kérdezte apa aggódva
- Nem. De miért kérdezed?
- Csak azért mert amikor a szobán kívül voltunk félelmet éreztem a szoba felől, de amikor beléptünk megkönnyebbülést. Alice? Látsz valamit?
- Sajnálom, de az erdős látomásom óta nem láttam róla semmit.
- Azt sem értem, hogy akkor hogy elehetett látomásod. Igaz, már előtte kétszer előfordult.
Látomás? Anyának látomása volt? Rólunk? De hát… anyának ne lehet látomása a félvérekről, ha csak… és Edward miért nem tud olvasni a gondolataimban? Lehet, hogy lemásoltam Bella képességét? Valószínűleg. Lehet, hogy amikor beteg vagy sérült vagyok akkor mindent megragadok hogy biztonságban tudjam magam és így másolom le a képességeket. Érdekes. Erről be kéne számolnom Jacknek. És én is pont most fogalakozom ezzel. Komolyan az a sok fejbe vágás elvette az eszem.
- Várjunk csak!- szólt közbe Bella- Milyen látomásokról beszéltek?
- Alicenek- kezdte apa- volt már Lizievel…
- Jaz- vágott közbe anya, de a hangja tele volt szomorúsággal- Csak kevesen hívják Lizienek. A levélben írta le utó íratnak.
- Megnézhetem azt a levelet? Annyira dühös voltam, hogy meg is feledkeztem a lányom búcsú leveléről.
Lányom. Azt mondta lányom. Ha ébren lennék biztos elsírtam volna magam, de mivel nem vagyok ébren. A nélkül fogadott el lányának, hogy elolvasta volna a levelem. Ez nagyon meghatott! Papírzörgést hallottam, majd egy boldog sóhajt. Lépeteket is hallok, az ágyam felé tartalak, majd meghallom apa suttogását!
- Ébredj fel kislányom! Szükségünk van rád!
Akartam válaszolni, hogy fenn vagyok, de nem tudtam kinyitni sem a szemem sem a szám.
- Akkor most elmondanátok, hogy miket látott Alice?- kérdezte Edward
- Persze-, hajolt el tőlem apa és elkezdett mesélni- az első látomás akkor volt amikor Lizie-ék megérkeztek. Legalábbis Alice ezt mondta.
- Igen akkor volt- adott igazat anya.
- A második látomás akkor, amikor Maria megérkezett. Igaz?
- Nem teljesen! Természetesen azt is láttam, hogy megérkezik, de előtte volt egy látomásom a veszekedésről és, hogy Jaz elfut!
- Értem- mondta Edward- beszélnünk kéne erről Carlise-val. Nem?
- De!-. mondta Bella
- Szerintem is- csatlakozott Alice, de még mielőtt kimentek hallottam egy kérdést- Szerintetek miért van ez? Miért láttam, hogy hol van?
- Nem tudom kicsim- mondta apa- De kérdezzük meg Carliset.
- Rendben- mondta anya- Menjünk!
(Alice)
Nem volt szívem ott hagyni Jaz-t de kénytelen voltam. Tudni akarom, hogy miért vannak látomásaim, amikor Jaz-nek mérföldkőhöz érkezik az élete, mert eddig csak akkor volt látomásom!
Amikor oda értünk Carlisle dolgozó szobája elé nem kellet kopognunk, mert apa rögtön tudtam, hogy mi jövünk.
- Miben segíthetek nektek?- kérdezte Carlisle.
- Alice látomásairól lenne szó- mondta a férjem.
- Miért? Van velük valami gond?- értetlenkedett apa.
- Nem nincs, de van amit nem értünk!- mondta Jasper.
- És mi lenne az?
- Hát…- kezdtem- Voltak látomásaim Jaz-zel kapcsolatban.
- Jaz?
- Bocsánat Lizievel kapcsolatban! Amikor megjelentek Roxan-nel, akkor volt egy látomásom. Meg amikor kiderült, hogy én és Jasper vagyunk a vérszerinti szülei, láttam az egész veszekedést. És az erdőben, amikor meg…
- találtátok- fejezte be a mondatot Carlisle- Mit is láttál pontosan az erdőben?
- Csak hogy Jesse egy vízesésnél a fához vágja Liziet és utána elfut vele egy iskola tornaterméhez hasonló helyre.
- Értem! És arra lennétek kíváncsiak, hogy miért volt Alicenek látomása a félvérekkel kapcsolatban?
- Igen- mondtuk egyszerre és érdeklődve figyeltük Carlisle arcát.
- Nos- kezdte- Szerintem ebbe benne van a vérségi kötelék. Mivel Lizie vagy hogy is nevezted Jaz?- bólintottam- Nos igen, mivel Jaz a lányod ezért kötődsz hozzá mint anya és lánya ezért lehetnek látomásaid róla. Értitek? Igaz Alice soha nem látja a félvéreket és mivel az elmúlt hetekben Alice közelében mindig volt félvér ezért nem nagyon voltak látomásai. De, mivel Jaz a lánya róla előfordulnak látomások! Bár nem is biztos, hogy szükségünk lesz Alice látomásaira, ha Jaz itt marad. Mivel ugyan az a képessége, mint az édesanyjának!
Ezek szerint nem velem van a baj. Eddig azt hittem, hogy velem van a baj,de nem! Csak ennyire kötősöm a lányomhoz és az nagyon boldoggá tesz! Van a lányom és köztem egy olyan kötelék, ami most megmentette az életét! Hihetetlen boldog vagyok! És ez az arcomon is meglátszik, mert széles vigyorom láttán mindenki engem néz!
Mindenki a nappaliban van Edward Nessie és Bella egymással vannak elfoglalva. Rose és Emmett szintén. Carlise Esmevel beszélget. Én meg az ablakon nézek ki és várom, hogy a lányom felébredjen.
- Nagyon boldog vagy!- mondta szerelmem és hátulról átkarolta a derekam és az állát a vállamra helyezte!
- Tudom! Most minden összejött! Van egy lányom, aki ha bajban van én rögtön látom és mehetünk segíteni! Ez nagyon jó érzés egy anyának.
- Igen! És egy férfinak is, hogy két nem minden napi nő veszi körül! A gyönyörű médium felesége és a gyönyörű médium lánya! Felemelő érzés!
- El tudom képzelni!... Tudod minek örülök a legjobban?
- Minek?
- Hogy elfogattad őt. Elfogattad, hogy mind a ketten a családod vagyunk!
- Igen! És tudod, jó érzés apának lenni! Gyere, nézzük meg, hogy felébredt-e a lányunk!
- Menjünk
(Lizie/Jaz)
Újra lépteket hallottam a szobámhoz közeledni. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de még mindig nem sikerült. A léptek különböztek és így inkább azt kezdtem elemezni. Az egyik a biztos anya, mert az egyik fél könnyed lépéseit alig lehet hallani és az biztos ő lesz! A másik vámpír léptei is ismerősök voltak. Némi csoszogás is volt benne, ami általában csak a harcos vámpíroknál lehetséges. Apa.
Az ágy, amin feküdtem két oldalról lesüppedt. Valószínűleg leültek mellém és az nagyon jó érzéssel töltött el.
- Jaz?- nevetett fel apa. Hát engem ugyan kérdezhet, mert csak az érzéseimmel tudok kommunikálni.
- Mi az? Min nevetsz?- kérdezte anya.
- Azon, hogy milyen boldog érzés töltötte el, amikor tudatosult benne, hogy mi jöttünk be a szobába.
- Eszméleténél van?
- Igen.
- Akkor miért nem nyitod ki a szemed kicsim?
Válaszolni akartam, hogy nem tudom. A szemem nem engedelmeskedik az akaratomnak és ez el sem tudom mondani, hogy mennyire zavar.
Ebben a pillanatban beugrott egy kép. Vártam, hogy mikor halok meg, és amikor nem történt semmi kinyitottam a szemem. Láttam, hogy harc folyik mellettem. Jesse ellen három férfi vámpír harcolt. Edward, Emmett és apa. Megijedtem, amikor valaki oda jött hozzám és eltakarta a harcmezőt. Azonban amikor megláttam, hogy anya az furcsa mód megnyugodtam és elájultam. Na, igen, ha én elájulok, akkor az ájulás előtt történő egy óra teljesen kimegy a fejemből. Vagy csak én éreztem egy órának?
Megpróbáltam újra kinyitni a szemem és most csodával határos módon sikerült.
- Szia, kicsim- köszönt anya
- Jaz jól vagy?- kérdezte apa.
Mindkettőre bólintottam, mert nem tudom, hogy mennyire érzik jól magukat a hangszálaim. Anyára néztem. Ő is rám nézett. Mélyen a szemembe.
- Csak tudnám honnan ilyen ismerősek a szemeid!
Elkezdtem valamit krákogni, de aztán egész kitisztult a hangom ahhoz, hogy beszélni tudjak.
- A félvérek az eredeti szem színükkel születnek. Mielőtt odaadtál volna annak az orvosnak, valószínűleg belenéztél a szemembe.- mondtam neki.
- Jasper?- fordult most apához- És neked honnan volt ismerős?
- Ilyen színű szeme volt édesanyámnak- mondta- és nekem is, amíg ember voltam. Ezért kövültem meg amikor először megláttam. Hirtelen arra gondoltam, hogy miután eljöttem anyám összejött egy vámpírral. Akkor még nem tudtam Jaz korát.
- És hol van Jesse?-. kérdeztem meg hirtelen.
- Jesse?- kérdezte apa.
-Jesse- mondta anya.
Nem értettem őket. Nem rám néztek, hanem a földet bámulták. Mintha most törnék a fejüket egy jó hazugságon, amit reményük szerint el is fogok hinni.
- És az igazat mondjátok légy szíves- mondtam nekik és most már a szemembe néztek
- Jesse nos…- kezdte anya, de nem fejezte be inkább ránézett apára. Kezdett eluralkodni rajtam a düh, de még mielőtt elkezdtem volna kikelni magamból apa szólalt meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés