„Broken”* (Gyász)
(Jaz/Lizie)

Vámpírokat és félvámpírokat nem szokás eltemetni vagy megsiratni. Mi mégis megtettük Jessevel.
Imádta a rózsákat. Amikor valahova elköltöztünk, akkor mindig volt neki egy kis rózsás kertje. Főleg fehér rózsák voltak benne. Ez mindig így ment. Legalábbis addig, míg meg nem érkezett Victoria a hírrel. Utána nem gondozta tovább a rózsákat. Mint kiderült, folyamatosan a bosszúra gondolt. Edward ellen, Emmett ellen és az apám ellen.
Nem akartuk sokáig siratni. Csak kimentünk arra a helyre ahol megöltem. Az szép az volt, hogy még a Cullen család is kijött. Mindenki kezében egy- egy fehér rózsa volt és egy kés. Amikor oda értünk arra a helyre majdnem sírva fakadtam, de tartottam magam.
A rózsákról nem szedtük le a töviseket. Minek az úgy sem ártana nekünk. Négyen- Roxan, Vanessa, Charlotte és én- körbeálltuk azt a helyet, ahol pár héttel ez előtt még egy máglya volt. Most ott csak egy fekete folt van. Fogtuk a késeket és belemélyesztettük a tenyerünkbe, hogy vérezzen. Aztán a vért rá csöpögtettük a fehér rózsára. A fehér rózsa mindannyiunk szívét jelképezte, ami most vérzik. Bedobtuk őket a körközepére és Jesse teste helyett azt földeltük el.
Ez a „szertartás” nem tartott sokáig. Senki nem mondott beszédet. Mindenki magába fojtotta ezt. Csak Stivie sírása törte meg a hazafele eluralkodó csöndet. A ház előtt a farkasok vártak ránk. Még nem mennek el egy jó pár hétig. Mondják ők. És ezzel el nem tudják képzelni mekkora fájdalmat, okoznak Charlotte-nak és nekem.

(két héttel később)

A szobámban voltam. Ez az a szoba, ami egykor Edwardé volt. Épp néztem ki az ablakon, amikor Charlotte benyitott hozzám.
- Szia- mondta.
- Szia
- Holnap megyünk el.
- Igen tudom- mondtam elég lehangoltam Jesse halála óta nem mosolyogtam és elég lehagolt is voltam. Szóval ez nem volt újdonság.
- Hiányozni fogsz Jaz.
- Jaz?
- Igen. Mindenki így becéz! Nekem is meg kell szoknom.
- Neked nem fáj?- kérdeztem
- Mi csoda nem fáj?
- Hogy itt van Rhage?
- Hát öhm… erről is szerettem volna beszélni.
- Miről?
- Én nem a családdal fogok menni, hanem…a farkasokkal.
- Tessék?
- Rhage és én újra összejöttünk. Véglegesen. Megkérte a kezem és én igent mondtam. Elhagyom a Blood családot.
- Biztos vagy benne?
- Jaz! Én vagyok a bevésődése! Semmiben sem voltam még ennél biztosabb.
- Akkor Charlotte… sok boldogságot!
- De Jaz, ez neked is járna! Csak egy szavadba kerül és Jason a tied.
- Nem!- mondtam most már dühösen- ez az egész bevésődés egy kényszer a vérfarkasoknak. Szerintem- tettem hozzá, mert láttam, hogy Charlotte a sírás határán van- Jason is csak azért bírta ki ilyen hosszú ideig, mert azt hitte, hogy én boldog vagyok.
- Nem veszed észre, hogyha most megint elküldöd, belehal-, üvöltötte Charlotte- Szeret téged és ez már nem csak a bevésődés. Ez maga a szerelem.
- Kérlek Charlotte hagy magamra.
- Jaz…
- Kérlek- mondtam újra és kiment.
Gondolkodnom kellett. Szerettem Jason-t ez nyílt titok volt. Még ő is tudta. Mégsem közelített. Fájt, de ezt hál’ istennek csak apa érezte és ő nem kérdezett és nem is próbálta enyhíteni.
Már nagyon környékezett a sírás, amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Egy gitár és a „Borken”-t játszotta. Gyorsan kirohantam az erkélyre, amit miattam gyorsan oda építettek és csak az ég tudja, hogy hogyan ment ez olyan hamar. Megláttam Jasont, ahogy játszik a gitáron. Pont olyan volt, mint régen. És ugyan úgy kezdett énekelni. Tudtam, hogy pár pillanat és jön a refrén, amibe már én is bele énekeltem.

Because I'm broken
when I'm lonesome And I don't feel right
when you're gone away

Hihetetlen mekkora életörömöt adott ez a dal. Miután elénekeltük a refrént, a saját részemet már teljes átéléssel énekeltem. Úgy, mint régen. De Jason nem nézett fel rám, de ez már nem is fájt annyira.

You've gone away You don't feel me here, anymoreThe worst is over now and we can breathe again I wanna hold you high, you steal my pain away There's so much left to learn, and no one left to fight I wanna hold you high and steal your pain ˜Cause I'm broken when I'm open And I don't feel like I am strong enough ˜Cause I'm broken when I'm lonesome And I don't feel right when you're gone away Cause I'm broken
when I'm lonesome And I don't feel right
when you're gone awayYou've gone away You don't feel me here, anymore

A dalnak vége lett én meg csak álltam az erkélyen és vártam. Csak tudnám mire.
- Fiúk!- hívta őket Jason, mire a fiúk kijöttek- Pakoljatok, megyünk.
- Most?- kérdezte Robert.
- Igen- mondta Jason- Szólj Rhagenek, hogy hozza a társát.
- Renben Jason
Valami megpendült bennem. Először nem tudtam, hogy mi, de lassan rá kellett jönnöm. Egyszerűen nem akartam, hogy elmenjen.
- Jason- kiáltottam el magam és gyorsan lefutottam a ház elé. Miért nem az erkélyt használtam? Gyorsabb lett volna, de így biztos drámaiabb lesz a hatás.
- Jason- kiáltottam el magam megint.
Kivágtam az ajtót és futottam hozzá. A nyakába ugrottam és a fülébe suttogtam az igazságot.
- Jason, nem akarom, hogy elmenj. Ne menj!- erősebben szorítottam a nyakát- Kérlek ne menj! Ne menj, mert szeretlek.
- Mit mondtál?- kérdezte mosolyogva.
- Azt, hogy szeretlek.
Erre megcsókolt és én elvesztem ebbe a csókba. Nem akartam, hogy vége legyen, de egyszer sajnos ennek is vége szakad. Csak csók után vettem észre, hogy nem éppen illedelmes testhelyzetben vagyunk, de én ezen csak mosolyogni tudtam. Lerakott a biztos földre és én a mellkasának dőltem.
Az egész család kinn volt és nevetett. Örültek a mi boldogságunknak. Végre úgy éreztem, hogy boldog vagyok és ezt semmi nem tudja el törölni.

(2 hónappal később)

- Jason Lower!- üvöltöttem magamból kikelve miután Carlisle megvizsgált- Jobban jársz, hogyha nem jösz a közelembe, mert esküszüm nem állok jót magam ért… (írói megj.: Epilógus következik.)

*Amy Lee és sheeter duett! (http://www.youtube.com/watch?v=hfOYufGFiZg&feature=fvst)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés