- Nessie? – kiabáltam a hatalmas lakosztály nappalijában toporogva.
- Igen? – jött elő valahonnan.
- Nincs kedved lófrálni a városban? – tördeltem a kezeimet.
- Anya! – túrt a hajába idegesen. Mosolyognom kellett, Edward is előszeretettel tett ilyen mozdulatot, ha bosszankodott. – Tegnap óta ezt kérdezgeted. Na, jó, éjszaka nem, mert akkor aludtam.
- Apa bezárt ide minket – makacskodtam. – Ki fog hullani a hajam.
Nessie felvonta egyik szemöldökét, a homlokára csapott, megforgatva szemeit.
- Igaza volt apának. Te káprázatos vagy, anyu. Káprázatosan hisztis – kacagott fel. Aztán hirtelen a zsebéből előkapott egy mobilt.
- Jake, hagyd már abba, jól vagyok! – szólt bele.
- Neked van mobilod? – tátottam el a számat.
- Nem, Jake, nem mentem Emmettékkel. Nem, nem fogok … Jake, kérlek… jó, fessél farkasokat a szobám falára, ha az téged megnyugtat… jó, jó, örülök, hogy Rose nem ellenzi… igen, ez nagyszerű… jól van, Jake … én is… szia! – nyomta ki a telefont.
- Igen, anya, Jake és Rose vették nekem, hogy bármikor felhívhassanak – ült be egy nagy fotelba. – Csak azzal nem számoltak, hogy ki is tudom kapcsolni ezt a vacakot – dobálta fel-le a készüléket.
- De… miért nem mondtad? – hápogtam.
- Apa puszta kézzel tépné le Jake fejét, ha megtudná, hogy napi tizenvalahány sms és nem fogadott hívás az átlag tőle. Nehezebb, mint hinnéd, anya – sóhajtotta. – Most épp a fejébe vette, hogy farkasokat fest a szobám falára, hogy ne legyen minden unalmas fehér. Elképesztő, hogy Rose nem ellenzi – csóválta a fejét. – Nem értem, miért vagyok én ennyire fontos nekik. Három napja jöttünk el, ennyi idő alatt nem is hiányozhatnék nekik…
- Dehogynem, édesem – vettem ölembe. – El sem hiszed, milyen fontos vagy nekünk. Apa is ezért ment „elbeszélgetni” az indiánokkal.
- Remek, akkor én csinálom a gondokat – dünnyögte.
- Nem, Nessie – csókoltam meg homlokát. – A legnagyobb boldogság, hogy itt vagy nekünk.
- Az… jó… - nevetett gyengén. – Szerinted mikor jön haza apa és Em?
- Nem tudom – dőltem hátra. – Ha Emmetten múlik, bohócruhát húz az indiánokra, és egy hétig szórakozik velük – gúnyolódtam.
- Ha pedig apán, akkor…
- Akkor pár nap az egész… három-négy nap – motyogtam.
- Ugye nem akarsz utánuk menni? – nézett rám komolyan Renesmee.
- Nem… pedig nehezebb, mint hinnéd – nevettem fel.
- Majd én szórakoztatlak – ölelte át nyakamat.
- Ebben biztos vagyok – öleltem át szorosan, és próbáltam nem aggodalmaskodni.

Nessie unalmában végigugrálta a lakosztályt, én pedig behúztam a függönyöket, hogy még véletlenül se lássanak át a szomszédos felhőkarcolóból. Bár Nessie-től egészen természetesnek hatott, hogy végigszökdécsel a függönytartón, majd átugrik a szoba másik felére, ahol aztán felkapaszkodik a fűtőtest csöveire és végiglóbálja magát rajta.
Az első nap azzal telt, hogy elméleteket gyártottam, hogyan fogja Edward visszaszolgáltatni az indiánoknak a méheket, és mit fog nekik mondani, ne adj Isten, mit fog velük csinálni, vagy, hogy Emmett meddig bír komoly maradni. El sem tudtam képzelni, hogy a méhek miben lehetnek, de azt még nehezebb volt elképzelni, hogy az indiánok hogy vitték oda őket.
Estefelé rájöttem, hogy Edward valami sötét dolgot eszelhetett ki, vagy nagyon veszélyeset, ha nem akarta elmondani, miként fog cselekedni.
Renesmee késő éjjel aludt el a kanapén, fülében az mp3 lejátszóval, amit óvatosan elvettem tőle, majd kimentem az erkélyre, és hallgattam a város zajait. Szmog és ínycsiklandozó vérszag kavargott a levegőben. Égett a torkom, és szomjas voltam. Abbahagytam a lélegzést, arra gondolva, hogy ha hallgatok egy kis zenét, sikerülhet megfeledkeznem a vérszomjamról. Legszívesebben felültem volna a párkányra, de tudtam, hogy nem tehetem, bárki megláthatott volna, és valószínűleg helikopterrel jöttek volna értem, ötven méter magasan máshogy nem tudtak volna megközelíteni, hisz ijedtükben biztos elfelejtették volna, hogy bejárat –és erkélyajtó is van a világon. Így hát csak rákönyököltem a párkányra, és elmerültem a zene hallgatásában. Lehunytam a szemem, és újra lélegezni kezdtem, hozzá kellett szoknom a torkom égéséhez.
Megpróbáltam nem Edwardra és Emmettre gondolni, sem arra a szokatlan, és némiképp frusztráló tényre, hogy Jake festeget, mint aki rehabilitáción van, és Rose, mint kedves nővérke asszisztál ehhez.
Fenyő és méz illata töltött el, és tudtam, hogy csak a képzeletem játszik velem. Mégiscsak Edward töltötte ki a gondolataimat. Aztán Nessie-re gondoltam, hogy beviszem a szobájába, hogy ne a kanapén kelljen kuporognia. Vettem még egy mély levegőt, de a torkom nem égett, mégis a méreg felhalmozódott a számban. Sóhajtva a karjaimra fektettem a fejem, és igyekeztem higgadt maradni. Szerettem volna megértetni magammal, hogy semmi bajuk nem fog esni, az indiánok és a méhek sem bánthatják őket, és Edward illatának képzelt hatása mindezt igazolni látszott.
Az egyik fülhallgató kiesett a fülemből, és gondoltam, ha már így jártam, kikapcsolom az mp3 lejátszót, és bemegyek Nessie-hez.
Vettem még egy mély levegőt, hogy szokjam a torkom égését, és lepillantottam az utca zsibongó emberáradatára. Emmett vigyorgott rám, jobbra mutogatva. Ösztönösen jobbra néztem, ám csak idegen embereket láttam.
- Nem baj, Bella, csak képzelődsz – mormoltam magamnak, újabb nagy levegőt véve. Visszanéztem oda, ahol Emmettet véltem látni, és ő most hahotázva mutatott még mindig jobbra. Megpróbáltam messzebbre fókuszálni, ám nem láttam semmi jelzőértékűt.
- Magad mellé nézz, kislány – kiabálta, és az emberek összerezzentek öblös hangjától.
Egy féloldalas mosollyal találtam magam szemben, és egy hetykén a párkánynak dőlő testtel.
- Örülök, hogy észrevettél, édes – lépett hozzám Edward.
- Edward – suttogtam ujjongva, és a nyakába vetettem magam. Mocorgott karjaim szorításában.
- Beszélnünk kell, Bella – mondta komolyan.
- Baj van? Nem sikerült? – riadtam meg.
- Dehogynem – emelte fel államat. – De baj az van – húzta el a száját, és megvillant a szeme.
Egyetlen másodperc alatt több ezer kép villant át a képzeletemben. Kénytelenek voltak embert ölni? Belenéztem a szemeibe, amik éppen sötétbarna árnyalatban játszottak. Hangosan kifújtam a levegőt. Hátráltam egy lépést, végignézve rajta, bármiféle sérülésre utaló jelet keresve, de ugyanolyan makulátlan ruhában állt előttem, mint egy átlagos napon. Lenéztem az utcára, de Emmett már nem volt ott.
- Feljön – mondta Edward nyugtatólag. – Sajnálom, Bella, de velünk kell jönnötök.
- Nessie-nek is muszáj? – kérdeztem élesen.
- Kaure bizonyítékot akar – morogta Edward, és átkarolta a derekamat, a nappali felé vezetve.
- Bizonyítékot? Mégis mire? – suttogtam. – Nessie? – kapkodtam a fejem ide-oda, mert nem volt a kanapén.
- Bevittem az egyik szobába – hadarta Edward. – Ott tartottunk, hogy Kaure bizonyítékot akar – ült a fotelba, engem pedig az ölébe vont.
- Ha meglátja Bellát, biztos örömtáncot jár – dobta le magát Em a kanapéra. – Bár amilyen bamba Bella, inkább zombinak nézi, mint vámpírnak, és a szívroham fogja környékezni – vihogott Em.
- Én is örülök neked – fintorogtam rá.
- Jajj, Bella – hagyta figyelmen kívül fintorgásomat Em -, látnod kellett volna az arcukat. Mikor kipakoltuk a jachtból a méhkasokat, a legtöbb sikoltozva meg üvöltözve menekülni kezdett. Bezzeg ez a Kaure – csóválta a fejét vigyorogva – jött, mint aki esküdt ellensége Edwardnak, és kiabálni kezdett vele. Már ezért megérte eljönni!
- Az viccesebb volt – mondta Edward fagyosan -, mikor rámorogtál egy kíváncsiskodó gyerekre.
- Nem is morogtam – legyintett Em nevetve. – Csak ránéztem, így – pillantott rám összeszűkített szemekkel -, és annyit mondtam, hogy „Háh, most megeszlek, búúúú” – zúgta.
- De Emmett! – méltatlankodtam.
- Jól van már! – húzta el a száját morcosan. – Csak vicc akart lenni.
- Hagyjuk – zárta le a témát Edward. – Kaure látni akar téged és Nessie-t. Látni, akarja, hogy éltek, és nem haltál bele a szülésbe, mivel az én szavamnak nem hitt.
- De ennek mi köze, ahhoz, hogy beteszik-e a lábukat a szigetre vagy sem? – értetlenkedtem.
- Mondtam már, babonásak. Attól félnek, hogy minden évben visszatérek ide, újabb embernőket „fogva tartva” – rajzolt macskakörmöket a levegőbe -, és hogy esetleg megtámadom őket. Ezért kellettek a méhek is, mivel Alice volt olyan kedves Emmától* elkérni Kaure telefonszámát, hogy Kaure kitakarítson, mire jövünk, és feltöltse a hűtőt élelemmel. Kaure megtett mindent, de persze megtette a maga kis óvintézkedését a méhekkel. Próbáltam a tudtára adni, hogy nekünk semmilyen rovar, állat és egyéb nem árthat, de nem hitt nekem, és…
- És itt jött a legjobb rész – vágott közbe Emmett. – Edward bepipult, szétzúzva egy méhkast, és engedte, hogy a méhek elárasszák a testét. Erre a sok bárgyú indián előszaladt, gondolom ünnepelni, vagy ilyesmi – heherészett. – Aztán mikor Edward fogta magát, és szétdörzsölte magán a méheket, már nem voltak annyira boldogok.
- Várj, várj – hadartam. – Az azért elég bizarr, hogy telefonjuk van, és ugye civilizáltan élnek? – néztem Edwardra, aki bólintott. – De akkor miért hisznek mindenféle ősi mesének?
- Egyszerűen így nevelték őket, és Kaurét tisztelik. Kaure pontosan elmondta nekik, hogy mi vagyok, és hogy egy embernővel, egy különösen szép embernővel – mosolygott rám – tartózkodok a szigeten. És miután rájött, hogy gyerekünk lesz, nagyon dühös lett rám. Mint kiderült, ez már nem az első méhkasok voltak, amiket a szigetre vittek az elmúlt hónapokban. Csak védeni akarta az esetleges újabb szép nőket, mivel te már „meghaltál”.
- És ha most elmegyünk, hogy lásson minket élve, akkor befejezik ezt a mese-hadműveletet? – reménykedtem.
- Talán – vonta össze szemöldökét. – Arra még nem készítettem fel őket, hogy időközben te meg szép emberférfiakkal fogsz a szigetre járni – szűrte fogai között.
- A franc… - morogtam. – De Nessie kifejezetten emberi…
- Na, igen – bólintott. – És akkor a következő vádja az lesz, hogy majd őt is át fogom változtatni.
- Edward – szólt Emmett. – Tiszta ügy lenne… Nessie megkóstolná Kaurét egy kicsit, onnantól kezdve a banya se akadékoskodna!
- Ja, persze – bólogattam gúnyolódva. – Aztán meg azzal jönnének, hogy mini-vérivó démonokat szülök a szabadidőmben. Nem, Emmett, erről szó sem lehet.
- Gyerekek, én nem értelek titeket – tárta szét a karját Em. – Ezek csak emberek. Kifejezetten szórakoztató, hogy próbálnak minket eltenni láb alól. Miért nem játszotok velük? Eljátsszátok, hogy meghaltok, aztán mindig feltámadtok.
- Ez te vagy Emmett, és nem mi – dörrent rá Edward. – Én szeretnék végre nyugalmat magam körül, nem pedig holmi babonás népséggel szórakozni. Nehezebb, mint hinnéd, viccként felfogni az eseményeket, miközben mindenhonnan támadások érnek.
- Jól van, öcskös, befogtam. Csak mondd, hogy miben tudok segíteni, és ígérem, hallgatok rád. Most viszont elmegyek, szétnézek a városban. Rose biztos örülne valami ajándéknak – kacsintott Edwardra.
- Hol akarsz te az éjszaka közepén ajándékot venni? – fordultam utána, ahogy az ajtóhoz lépett.
- Ezt bízd csak rám – kuncogott, és eltűnt.
- Tudod ő tapintatos is lenni, ha akar – susogta Edward.
- Ó – világosodtam meg, és bár hízelgő volt a lehetőség, még voltak kérdéseim. – Edward, muszáj valamit kérdeznem – ültem át a kanapéra.
- Igen?
- Miért nem omlott össze Nessie alatt az a csapda?
- Nessie-nek szerencséje volt. A méhkasok vastag botokra voltak aggatva, egy verem fölé, de ő pont az összekötés középpontján állt meg. Ott volt a legerősebb az egész tákolmány, ha máshol áll meg, összetört volna, és ahogy lezuhant volna a verem mélyére, a kasok széttörtek volna. Valószínűleg nem esett volna nagy baja, de abban a pillanatban ez nem jutott el a tudatomig – vonta meg a vállát, szégyenlős mosollyal az arcán. Hangosan kifújtam a levegőt. Felém hajolt, de felemeltem a kezem. – Mondd!
- De nekem pláne nem lett volna bajom. Miért parancsoltál rám, hogy menjek onnan? – ráncoltam össze homlokom.
- Minden bizonnyal belém kódolták, hogy hajlandó vagyok néhány új tulajdonságodról megfeledkezni, de ezt már tegnap is kérdezted – villantott rám egy szemkápráztató vigyort.
- Ah – leheltem. – Értem, igaz…
- Mint otthon – húzott le a kanapé elé a szőnyegre. – Csak csöndesen. Menni fog?
- Nem könnyű… de ha muszáj – mosolyodtam el.
- Célszerű – motyogta, és kedveskedve megcsókolta a kezemet.

* Emma egy másik ficem szereplője, aki a Bd-ben a nászútjukat szervezi! Az a fic a blogomon olvasható: www.cullenlove-alice23.blogspot.com