Ráérősen üldögéltünk a kanapén reggel. Vagyis inkább egymásba gabalyodva, felöltözve, ha Nessie felébredne, ne a pőre testű szüleit találja a nappaliban. Edward közelsége nyugtató volt, teljesen egyszerűnek képzeltem a Kaure-val való találkozást, még annak ellenére is, hogy Edward szerint Kaure dühös lesz, amiért én vámpír lettem. Nem állt szándékomban megfenyegetni Kaurét, de ha ezen múlt volna, hogy békén hagyjanak minket, nem haboztam volna. Mikor ezt megosztottam Edwarddal, csak somolygott, újból figyelmeztetve, hogy csöndbe kell maradjak. Én igazán próbáltam így tenni, és sikerült is, ha Edward vállába haraptam. Nem egyszer zihálásba fulladtak a visszafojtott reakciói.
-Nagyon fájt a vállad? - kérdeztem bűntudatosan.
-El kell ismernem, egyre tehetségesebb vagy. Majdnem kiharaptál belőlem egy darabot - kuncogott.
-Sajnálom - biggyesztettem le ajkaimat.
-Majd még viszonzom egyszer - villantak meg játékosan a szemei.
Kuncogtam, és visszadőltem mellkasára. Annyi kérdésem lett volna, például hogy mikor rendezték be újra a szigeten a házat, vagy épp elmesélni neki Nessie mobilját, és Jake folytonos hívásait, de olyan megbékéltnek látszott, az éjszaka enyhített dühén és aggodalmain. Így hát hallgattam, tenyerébe körberajzolva a kusza vonalakat.
-Felébredt - suttogta vidáman, és finoman kibújt alólam.
A következő pillanatban egy boldog sikítás, és egy élces, zengő nevetés jelezte Edward igazát. Idilli volt látni, ahogy Edward kirobog Nessie-vel a karjaiban, és a felkapja a telefont, reggelit rendelve neki.
- Inkább vadásszunk - suttogta Nessie Edward fülébe, mikor rájött, hogy miért telefonál.
- Sajnálom, kicsim - tette le a telefont Edward. - De még egy kicsit el kell ezt halasztanunk.
- De miért? - szontyolodott el Nessie.
Edwardon ismét úrrá lett az aggodalom. Rám sandított, miközben leült a kanapéra, maga mellé ültetve Nessie-t.
-Nos, van valaki, aki látni szeretne téged, és anyutâ�¦
-Hol van Emmett? - vágott közbe.
-Nem soká itt lesz - feleltem.
-Oké, ő is jön velünk? - nézett az apjára.
-Igen, jön. Tudnod kell, Nessie, hogy nem akartalak titeket kitenni mindennek, de Kaure hajthatatlan, ésâ�¦
-Kaure? Ő kicsoda?
Edward nagyvonalakban kifejtette, hogy azokhoz az indiánokhoz tartozik, akik a méheket hozták a szigetre.
-De miért akar minket látni? Díszszemlét tart a vámpírokból? - fintorgott kislányom. Edward humortalanul felnevetett.
-Nem - sóhajtotta. - Ez ennél bonyolultabb. Csakâ�¦ csak aggódik érted, és anyuért - hezitált Edward.
-Nem is ismer minket, akkor miért aggódna? Vagy látni akarja, hogy nem bántjuk őket, mint ahogy ti sem bántottátok őket? Ugye nem bántottátok? - nyitotta nagyra szemeit.
-Nem, nem, dehogy! - rázta fejét Edward. - Nézd őâ�¦ csak látni akar titeket, hogy jól vagytok, és utána békén hagynak minket - hadarta Edward idegesen.
-Valamit titkolsz előlem, apu - állt fel Nessie.
Edward felnyögött, és rám nézett. Nem értettem, hogy miért olyan elkínzott az arca.
-A mami még ember volt, mikor feleségül vettem - mondta Edward hirtelen.
-Tudom, és? - értetlenkedett Nessie.
-Én nem tudtam, hogy nekem lehet gyerekem, úgy tudtuk, hogy nekünk vámpíroknak nem lehet gyerekünk - hadarta Edward. - Anyu és én, Esme szigetén voltunk nászúton, alig egy éve. És hátâ�¦ jöttél te - suttogta Edward elmerengve. - Kaure aggódott anyuért, mert teâ�¦ kicsit gyorsabban növekedtél az átlagosnál.
-Mint most - motyogta Nessie.
-Igen - bólintott Edward. - Szóval aggódott, és most látni akarja, hogy mindketten jól vagytok.
Nessie elmélyülten figyelte Edwardot. Leült a dohányzó asztal szélére.
-Apa, tudni akarom, hogy miért aggódott. Miért volt baj, hogy gyorsan növök?
Edward nem felelt, ismét vetett rám egy pillantást, amit Nessie elkapott.
-Bántottam anyát? Fájtam neki? - bukott ki Nessie-ből, és egy másodpercre elmerengett, Edward pedig összerezzent. - Hány hónapig voltam anya hasában? - suttogta.
-Nem! - mondtam túl gyorsan. Nessie rám nézett, és eltátotta a száját. Edward arca ezzel egy időben zaklatottá vált.
-Amikor anya ott feküdt mozdulatlanulâ�¦ amikor először hosszabb ideig veled voltam, apuâ�¦ miattam feküdt ottâ�¦ ugye? - akadt el lélegzete.
Ebben a pillanatban megértettem, hogy Edward miért akarta Kaurét minél hamarabb elfelejteni. De az, hogy Kaure bizonyítékokat akart, elindított egy lavinát. Nessie meg fogja tudni a teljes igazságot a születéséről, mindenről. Aztán potyogni kezdtek a könnyei, és mintha Edward is sírt volna.
-Azért mondta Jazz, hogy â��hát mégis megérte életben hagyniâ�� â�¦ rám gondolt, ugye? Mikor bejött megnézni, hogy mi van anyával. Ti - zokogott fel - nem akartatok engemâ�¦ mert bántottam anyut, ugye?
-Ez nem igaz - rogytam térdre előtte. - Mi mind azt akartuk, hogy megszüless. És sosem bántottál, kicsim. Soha, te voltál a legjobb magzat a világon. Olyan szeretettel voltál irántam, éreztem. És szeretted apu hangját is - vettem arcocskáját két kezem közé.
-Deâ�¦ én emlékszem, anyu - csuklott el a hangja. - Te ott feküdtél véresen, beszéltél hozzám, de aztánâ�¦ elengedtél, és egyre véresebb lettél. És én is véres voltam, meg volt még rajtam valamiâ�¦ aztán Rose elvittâ�¦és mikor megint láttalak, te ott feküdtél mozdulatlanul, és te apu, meséltél nekem, hogy mennyire várt engem az anyu, és hogy mennyire szeretett... és bocsánatot kértél - szipogta. - Énâ�¦ sajnálom, anyuâ�¦ miattam voltál olyan mozdulatlan, ugye? Kaure tudta, hogy ez lesz, igaz? Ezért akar látni téged, mert fél, hogy bántottalak. El kell mondanotok, hogy mivel bántottalak!
Edward felhördült, és mikor ránéztem, a szemei tele voltak gyűlölettel.
-Nem, Edward! - sziszegtem. - Nessie! Sosem bántottál, érted? Soha!
-Hazudsz! - lökött el magától.
-Apa! Csak mondd ki! Igen vagy nem! Csak mondd ki! - ragadta meg Edward karját.
-Én nem tudhattam, Nessie. Én annyira sajnálom! - fakadt ki Edward.
-Ez engem most nem érdekel! Bántottam? Hogyan születtem meg? - rázta meg dühösen apja karját Renesmee.
Csak kapkodtam a tekintetemet ide-oda. Abban a pillanatban én akartam a gondolatolvasó lenni, mert felét se értettem annak, amit Nessie összehordott, és el-nem-hangzott kérdésire a válaszokat, amiket Edward adott neki.
-Túl gyorsan nőttél - kezdett bele fojtott hangon Edward, és egy hang se jött ki a torkomon, pedig tiltakozni akartam. Térdre rogyva hallgattam, hogy Nessie könnyei egyre sűrűbben potyognak a szőnyegre. - És én féltem, és Kaure is, meg a többiek is, hogy Bella nem fogjaâ�¦ túlélni. Bella mindent elkövetett, hogy neked jó legyen, és igen. Fájt neki, hogy gyorsan nősz, de ő boldog volt, hogy te aktív vagy, ésâ�¦
-De te nem, igaz? - motyogta Renesmee.
-Azelőtt sosem történ olyan, hogy egy ember és egy vámpír együttlegyenek, legalábbis nem tudtunk róla. Nagyon féltem, Nessie, hogy én nem egy olyan tüneményt nemzettem, mint te, hanem valamiâ�¦ rosszat, ésâ�¦- akadt el a szava. A kezeibe temette arcát. Nessie letörölte a könnyeit, és arca dacossá vált.
-Nem úgy születtem, ahogy a lexikonban ábrázolták. El kell mondanod!
-Egy burok volt körülötted, amit csak a saját erődből tudtál felrepeszteni - suttogta Edward. - Fel kellett vágnom a hasát, hogy minél kisebb fájdalmai legyenek. Erőteljes voltál, már csak ki kellett téged ragadnom a megrepedt burokból.
-Akkor miért ömlött a vér a szájából?
-Mert ahogy megindult a szülés, te túl erőteljes voltál, és belső vérzései lettek, amibe belehalhatott volna.
-Hogy mentetted meg? - kérdezte Nessie szárazon.
-Megharaptam, a mérgem meggyógyította.
Nessie nem kérdezett többet, elmerült a gondolataiban, keresztbe fonva karjait, és vállai előregörnyedtek. A gondolatai kavaroghattak, mert Edward keze remegett, az ajkai elnyíltak, és a tekintete egyre zavarosabb lett.
-Azt mondtad, a vámpíroknak nem lehet gyerekük. Akkor mégis hogyanâ�¦
-Ha egy férfivámpír és egy embernőâ�¦ akkor lehet.
-És egy vámpírnő és egy férfi?- hadarta Nessie, és összezavarodtam, nem értettem, hogy jutott el idáig.
-Nem, úgy nem - ingatta a fejét Edward.
-Értem - bólintott Nessie, majd átugrott a kanapén. - Csak adjatok egy kis időt, aztán elmegyünk Kauréhoz - motyogta, és elfutott az egyik szobába.
-Nessie, Nessie, várj - kiabálta, és utána szaladt. - Te félig ember vagy, még nem biztos, hogy nemâ�¦ - dörrent egy ajtó, és Edward elhallgatott. Nessie - könyörgött Edward. - Kérlek, kérlekâ�¦
Utána mentem, és még láttam, hogy térdre rogy. Odatérdeltem mellé, de sokáig képtelen volt megszólalni. Előkotorta a zsebéből a telefont.
-Emmett, gyere vissza! Hívd fel Rosalie-t, hogy hamarosan hazamegyünk veled.
-Baj van, Edward? - halottam meg Emmett szokatlanul komoly hangját. Mikor Edward nem válaszolt, folytatta. - Visszamegyünk még az indiánokhoz?
-Igen, még ma. És hajnalban indulunk haza. Visszajössz, elmegyünk a szigetre összecsomagolni, aztán Kauréhoz.
Kinyílt az ajtó, és Renesmee elvette a telefont.
-Nem kell hazatelefonálnod - mondta közönyösen Emmettnek. - Elmegyünk ehhez a Kauréhoz, és te hazamész. Mi itt maradunk a szigeten, ahogy elterveztük - csukta össze a telefont, majd Edward kezébe ejtette.
Egy erőltetett mosollyal rám nézett, majd visszament a szobába, és kulcsra zárta. Edward felállt, magához húzva.
-Jacobot akarja - suttogta. - Nem akar a lenyomata lenni - remegett meg.
-Hogy mi? - sipítottam.
-Attól fél, hogy nem tud majd semmit adni Jake-nek. Sem a testét, sem gyereket. Mert ő még nem vágyik arra, és vámpírnő, és a vámpírnőknek nem
-Nem lehet gyerekük - leheltem.
-És nem akarja elvenni a lehetőséget Jacobtól.
-De akkor miért nem akar hazamenni, ha Jake-t akarja?
-Mert meg akarja nekem adni az egy hónapot, amit annyira akartam. Ő nem rám haragszik. Hanem magára.
Megdermedtem. Pont olyan volt, mind Edward. Magát okolta olyanért, amiről nem tehetett. Rossz anya voltam. Gyáva voltam bemenni hozzá, hogy beszéljek vele, hogy megvigasztaljam. Megígértük neki, hogy mindig őszinték leszünk hozzá. És mégis titkolództunk előtte. Nem volt elég a gondolat számomra, hogy mindezzel csak védeni akartuk.
Emmett viharzott be a nappaliba, a nevünkön szólongatva. Renesmee kisírt szemekkel elviharzott mellettünk.
-Induljunk! - mondta.
Életemben először láttam Emmettet megrendülni. Karjaiba vette Renesmee-t, aki ismét elsírta magát. Emmett tágra nyílt szemekkel, kérdően nézett ránk. Nessie az arcára tette kezeit, mielőtt bármit mondhattunk volna, ha egyáltalán képesek lettünk volna megszólalni.
-Ó -mormolta Emmett, Nessie hátát simogatva. - Értem - dörmögte. - Mesélhetek valamit, Nessie? - kérdezte halkan, és mikor Nessie bólintott, leült vele a kanapéra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
