- Nessie! - suttogta Jacob, és odaslattyogott az ágyhoz. Edward és Rosalie árnyékként követték őt. Ujjait finoman végighúzta Renesmee arcán, és elmosolyodott. Leült mellém az ágyra, elmerülve a gyönyörködésben.
- Jól vagy, Jake? - motyogtam soványságára utalva.
- Cssss - rakta mutatóujját szájára. - Hagyd aludni őt - susogta gyengéden.
Edward halkan kiment, és pár másodperc múlva ruhákkal és étellel tért vissza.
Rosalie mohón kapott a ruháim után, és távozott a fürdőszobába, miután megpuszilta Nessie-t.
Jacob Edwardra nézett, és Edward szemei megvillantak.
- Nem fog belőled inni, ha nem vagy elég erős.
Jacob vonakodva állt fel az ágyról, és vette el Edwardtól a tálcát.
- Sajnálom, szerelmem, annyira sajnálom - suttogta fülembe, mikor átölelve leült mellém.
- Mi a baj? - néztem rá, de csak megrázta a fejét, és az éjszaka folyamán nem is nagyon szólt többet.
Kivette Nessie-t a karomból, és magához ölelt mindkettőnket, ahogy eldőlt az ágyon. Jacob a fotelban aludt el, Rose pedig mozdulatlanul álldogált a falnak dőlve. Edward engem nézett, ahogy államat a vállára támasztottam, hogy megértsem, miért van itt Jake és Rose.
Gondolatban próbáltam kérdezgetni őt, ám csak bámult engem, különös csillogással a szemében.
Rosalie kitartóan dölyfös tekintete eltántorított attól, hogy őt kérdezzem meg.
â��Kérlek, Edward! Mi ez az egész?â��
- Szeretlek - paskolta meg arcomat, s lehunyta szemeit.
Senki nem szólt semmit, és én is csak annyit éreztem, hogy maradnom kell Edwardot ölelni, ha már a gondolatolvasással járó szörnyűségeket nem tudom átvállalni.
A véremre gondoltam, arra, hogy ma este el kell érte mennem, és hogy ma éjjel akartam újrahasznosítani. Sóhajtva hajtottam vissza a fejemet Edward mellkasára, Nessie kezeit fogva, vigasz volt most látni az álmait. Egy szigetről álmodott, de ez nem Esme szigete volt, ez sokkal, de sokkal napfényesebb volt, és mintha az óceán is világosabb lett volna.
Edward elhúzta a kezemet Nessie-től, rosszallóan mosolyogva Nessie-re egy pillanatig, aztán újra lehunyta szemeit.
Renesmee elég későn ébredt fel, és néhány pillanatig nem is vette észre a többieket.
- Vége a viharnak? - kérdezte vidáman, és szorosan apjához bújt. - Megyünk úszni? A delfinek annyira â�¦ - vett nagy levegőt, és kipattantak szemei.
A szíve boldog táncba kezdett, ahogy felpillantott. Egy másodpercig vívódott, hogy kit üdvözöljön először, de mivel Jake még csendesen szuszogott, ezért Rosalie karjait célozta meg.
Magam sem hittem, de az érzés bennem volt, friss és szorongató volt. Észre sem vettem, de két és fél hét alatt annyira természetessé váltak az anyaságom tökéletesen megvalósítható jogai. Rose-ra pillantottam, és tudtam, hogy sokkal, de sokkal több ez közte és Nessie között, mint egy egyszerű pótanyukaság. Nem kellett volna emiatt szoronganom, sokkal tartoztam Rosalie-nak.
- Ne aggódj, Rose - mondta cinikusan Edward. - Nem fog ez az állapot ilyen sokáig fennmaradni.
- Akkor is nekem van igazam, és ezt te is tudod!
- Nem, nem tudom. Talán félnünk kellene ettől, de biztos vagyok benne, hogy Jacob látott már hasonló estet, mint az övék, és ha baj lett volna belőle, akkor mindent másképp tenne.
- Ó, kiddi Eddy de édibédi - fújtatott Rose. - Ostoba! Nézd meg, mit csinált, nézd meg!
- Láttam. Nessie megengedte neki - szólt Edward hűvösen.
- Rose? - kérdezte Nessie.
- Tönkretette a szobád - gügyögte Rose. - De ne félj, Rose néni megbosszulta - ringatta vigasztalóan. - Azok a rusnya korcsok a falon, és a hátára meg téged festett. Fúj, ha láttál már ízléstelenâ�¦
- Rosalie! - morogta Edward. - Nem mondanám, hogy ízléstelen.
- Nem, de lelki nyomorékká fogja tenni őt! És én nem engedem ezt!
- Egy bizonyos pontig egyet értek veled. De azt hiszem, Nessie nem ettől válhat lelkileg beteggé.
- Mégis mi mástól?!
- Túl sok â�¦ emlékezz csak vissza. Hagyd meg neki a döntés jogát, ne akard megmondani, mit csináljon! - sóhajtotta Edward.
- Én nem megmondani akarom! Csak a helyes útra akarom terelni. Ő még gyerek.
- Rosalie? - kérdezte élesen Nessie, ahogy Jacob mellé állt. - Miért van így lefogyva?
- Hahaha - kacagott fel Rosalie. - Csak öt napba telt, hogy ideússzunk, és ha megállt volna enni, akkor elvesztette volna a versenyt.
- Teâ�¦ te hagytad, hogy éhezzen?! - nyögte Nessie. - Legalább rám gondoltál volna. Szerinted, mit szólna Emmett, ha hetekig nem engednélek vadászni? Miért versenyeztetek?
- Ha veszítek - és hajszálon múlt a győzelmem, akkor újra ki kell a szobádat fehére festenem.
- Miért? Most hogy néz ki? - ült a fotel szélére Nessie.
- Ó, neked nagyon tetszene, szerintem meggyőzhetnédâ�¦ - mondta hirtelen boldogan Rose, de Nessie dühös tekintete lelombozta. - Most a család van ráfestveâ�¦ csak nélküle.
- És azelőtt hogy nézett ki?
- Ő mindenkit ráfestett, magát farkas alakban, ahogy a hátán ülsz, meg még Sethet is farkasalakban, és Charlie-t is ráfestette.
- Tudod Rose, ha önzetlenül szeretnél engem, akkor örülnél annak, hogy van, aki ennyire szeret engem. Olyan vagy nekem, mint egy anya. De Anya - nézett rám, és nem tudtam nem mosolyogni -, ő mindig próbál kompromisszumot találni. De látom, neked ez nem megy. Remélem, Emmettet legalább őszintén szereted - mondta halkan. - Most pedig, talán készíthetnél valamit Jake-nek.
- Nessie - dadogta Rose. - Énâ�¦
- Ne! Nem érdekes. Majd Mami segít nekem valami ehetőt készíteni neki - fordult ki a szobából, és követtem őt.
(Edward szemszöge)
- Remélem, tudod, hogy a lassan száz éves vámpírléted alatt még engem sem sikerült ennyire megbántanod.
- Majd megbékél, mi több, igazad ad!
- Mégis miben?! Hogy fajtalankodásnak titulálod kettejük jövőbeli életét? Vagy abban, hogy érdekből barátkoztál Jacobbal, hogy kiszedd belőle, mit hiányolna Nessie az életéből, ha sikerül meggyőznöd arról, hogy ők nem egymásnak valók? Vagy abban adna igazat, hogy Jacob, Seth és Charlie nem tartozik a családunkhoz? Belegondoltál már abba, hogy mit szólna, ha megtudná, hogy te még Emmettet is képes lennél egy gyerekért elhagyni? Az imént mondta. Legalább őt szeretnéd őszintén. Igen, megértené, hogy gyereket akarsz, de azt nem, hogy eldobnád Emmettet. Üres a fejed a Rose. Tudod, nem szokásom elmondani mások személyes érzelmeit, de úgy tűnik, te nem látsz tovább a saját vágyaidnál. Emmett ezt mondta pár napja Nessie-nek: â��Rose az én egyszemélyes mennyországom. Ha árva lennél - de szerencsére nem vagy az-, én lecsapnék rád. Ne érts félre, nem csak Rose miatt. És különben is, nagyszüleid már vannak, Alice a nagynénéd, Jaspert te szeretnéd testvérnek, tehát maradok én, és én szívesen lennék az apukád. Nem fájdítom Rose szívét azzal, hogy elmondjam neki, hogy bár csak lenne egy olyan lányom, mint te.â�� - idéztem Emmett szavait.
Rosalie összehúzta magát, védelmezően, és makacsul, de a gondolatai szégyenkeztek.
Jacob ébren volt, de úgy tett, mintha aludna. Benne volt annyi tolerancia, hogy nem zavarta meg a monológomat, csak gondolatban köszönte meg, hogy próbálom Rose-t jobb belátásra bírni.
- Van olyan hely a szigeten, ahová nem jártok el? - kérdezte színtelen hangon Rose.
- A keleti öböl.
Rose minden szó nélkül viharzott el, és életében először örült annak, hogy vámpír. Nem akart, hogy sírni lássuk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
