(Bella szemszöge)

Nem volt túl szerencsés, hogy Edward elvállalta a gyors rendrakást, és ennek több, súlyos oka is volt. Az első, bár számomra kevésbé fontos fogadalom, miszerint tűzrevaló lesz a bungalóból. A második, és a mérvadó ok, hogy az összes ruhánk a tollkupacok tetején landolt, valahogy elkerülte a figyelmünket, hogy valamiben vissza is kellene settenkedünk a házba. Így én „kénytelen” voltam végignézni, ahogy a hátán az izmok finoman megfeszülnek, mikor egy félig-meddig ép lepedőt próbált összehajtogatni, vagy a párnahuzatokba visszapasszírozni a tollakat. Széles mosolyra húzódott a szám, pedig tudtam, hogy nem szabadna játszanom a vágyaimmal.
- Edward – szóltam, és a hangom furcsán behízelgőnek hatott.
- Tessék, kedvesem? – sétált az ágyhoz, ahol lustán henyéltem, és megpróbálta az ágykeret kovácsolt mintáit alaktalanból tetszetőssé formálni.
- Hogy fogunk visszamenni? – jártattam tekintetemet lassan végig testén.
- Hát még alszanak. Szóval akár sétálhatunk is egy kicsit.
- Alszanak? – térdeltem fel Edward elé.
- Természetesen. Úgy hét óra körül lehet, nem hinném, hogy kilencnél hamarabb felébrednének – merengett. – De tekintve, hogy nincsenek ruháink, illő lenne hamarabb visszaérni, és felöltözni.
Felálltam az ágyon, odaléptem Edwardhoz, és csúnyán néztem rá:
- És ehhez kell két óra? – böktem meg a vállát mérgesen.
Megilletődve pillantott fel rám, aztán megragadta a derekam, és erősen tartott, miközben a hasamat csókolgatta. Felnevettem, és mikor fellépett velem szemben az ágyra, kihasználtam a pillanatot.
- Kapj el! – sikítottam boldogan, és átugrottam a másik ágyra.
Megpróbált elém ugrani, de minduntalan kitértem előle. Egy alkalommal két, egymás mellett álló ágyról néztünk farkasszemet, és öntelten vigyorgott rám. Egyetlen lehetőségem volt: vagy átugrok a feje fölött, vagy megadom magam. A hajamat, ami eddig körbeölelte felsőtestemet, a hátam mögé dobtam, és a falnak dőltem. A kezeim a hátam mögé rejtettem, és a körmeimmel igyekeztem minél halkabban felhasítani a kipárnázást.
- Feladod? – kérdezte mámoros hangon.
- Feladjam? – vontam fel a szemöldököm, és végre elértem a deszkákat. A hátam rásimult a kipárnázott burkolatra, és az ökleim apró ütéseket mértek a deszkákra. A ház finoman remegett.
- Mi…? – nézett fel Edward a plafonra, és míg ő figyelte a plafonról hulló porszemeket, addig én végighúztam a körmeimet az egész kipárnázás vonalán, és egy jól irányzott rúgással kirúgtam három deszkát.
- Viszlát, édesem – intettem neki, és kicsusszantam a résen. Mire Edward utánam kiabált, hogy „te kis galád”, addigra már az erdő közepén jártam.
- Állj meg, Bella! Ez csalás, állj meg! – kiabálta, én pedig csak nevettem. – Hallod?! – suttogta, és elkapta a karomat. – Hallod, te kis bolond? – kuncogott a nyakamba, ahogy hátulról fél kézzel átölelt.
- Elkaptál – morcoskodtam tetetett szomorúsággal.
- Mindig el foglak kapni – simogatta a hasamat, aztán egy lepedőt lóbált meg a szemem előtt. – Ebben fogsz visszamenni – magyarázta, és körbetekerte a testemet a vékony anyaggal.
- És te? – fordultam hátra, és eltátottam a szám. – Hé! Ezt mégis hogyan?
- Eszembe jutott, hogy Emmett is járt már hasonlóan, úgyhogy tegnap sort kerítettem arra, hogy becsempésszek néhány ruhát az egyik ágy alá.
- És nekem miért nem…?
- Mert nekem jobb az önfegyelmem, mint neked – vont vállat.
- Ezt hogy érted?
- Engem nem feltétlenül zavar meg, ha meztelen vagy. De téged, mint az iménti pillantok is hűen tükrözik, őrült dolgokra késztet az én meztelen mivoltam – pimaszkodott.
- Ez nem is igaz… annyira – szegtem fel az államat. – Megyek ebédet főzni – indultam vissza a házhoz.
Edward csendesen rötyögve futott mellettem. Mire felöltöztem, eltűnt a házból. Bekukkantottam Nessie szobájába, ahol Jake és ő mélyen aludtak. Besurrantam a szobába, és kölcsönvettem Nessie mp3 lejátszóját.
A hűtőben és a fagyasztóban vészesen kevés élelmiszer volt, de aznapra éppen elegendő. Nekiálltam a hozzávalókat előkészíteni, vizet forralni, és közben hallgattam az egyik Nessie-vel közös kedvencünket. Épp feldarabolni akartam a húst, mikor Edward a hátamhoz simult, és két tenyerében egy hatalmas, sokszínű virág pihent.
- Ugye nincs haraggal irántam, Mrs. Cullen? – kérdezte bársonyos hangon. Kirántottam a fülemből a fülhallgató zsinórjait, és megköszörültem a torkomat.
- Nem érzek Ön iránt haragot, Mr. Cullen – makogtam a virágot bámulva.
- Akkor miért szorongatja azt a kést a kezében?
Ránéztem a kezemre, és halkan felnevettem. Ő is nevetett, ahogy letettem a kést, és felé fordultam. A virágot óvatosan a hajamba tűzte, és felemelte az államat.
- Úgy láttam, fogytán van az élelmiszer. Este Rio?
- Muszáj – bólogattam, és lábujjhegyre álltam.
- És mit főz ma Mrs. Cullen? – kérdezte nagy érdeklődést mutatva.
- Kaját – vágtam rá kissé morogva, és a kezeim megragadták arcát.
- Ne játszunk a tűzzel – húzódott el megszeppent arccal.
- Hoppá, éreztem ám – vigyorodtam el. – Szóval én nagyobb veszélyt jelentek, ha fel vagyok öltözve?
- Mindenhogy nagy veszélyt jelentesz – mosolygott rám féloldalas mosolyával. – Talán okosabb lenne, ha leülnék, és nyugton maradnék. Illetve segítek főzni, csak te itt ügyködsz, én meg az asztalnál.
- Okos ötlet – bólogattam.

Nessie hamarabb felébredt, mint Jacob, és Edwarddal együtt segített a főzésben.
- Te, apu? Meg van már? – suttogta Nessie Edward ölében ülve.
- Még nincs – motyogta vissza Edward csalódottan. – Nehezebb, mint hittem.
- Még van néhány hónapunk. Addigra talán sikerül – jegyezte meg reményteljesen Renesmee. Csak megforgattam a szemeim, hogy már megint terveznek valamit, amit Edward észrevett, és egy gyors összenézés után Nessie-vel, odajöttek hozzám.
- Látod, Nessie? Anya jó példát mutat neked! Néha meg kell tornáztatni a szemeidet, különben beragadnak, és nem tudnak majd másképp nézni – gúnyolódott Edward. – Valahogy így – mondta, és meredten nézett rám.
- Fú, de ijesztő! – ironizáltam, és visszafordultam a teendőim felé.
- Szerintem majd akkor is így fog nézni – nevetett Nessie.
- Talán, de jobb szeretném, ha így nézne – felelte Edward, és maga felé fordított.
- Ezt most ne! – kértem gyengén, ahogy a szemei csillogni kezdtek. – Hagyd abba – suttogtam, amikor mosolyogni kezdett.
- Miért? – suttogta közelebb lépve, és Nessie kuncogva rejtette arcát apja vállába.
- Edward – mondtam, és fenyegetni akartam, de inkább volt sóvárgó a hangom. Az ajkait finoman az enyéimnek nyomta egy röpke pillanatra. – Sakk matt – heherészett, és egy újabb csókot nyomott az ajkaimra. – Hé, Nessie, most nézd meg, hogy néz – susogta Nessie-nek, aki miután rám pillantott, prüszkölve nevetetett.
- Mint akire bűbájt szórtak – nyújtotta felém a karjait, és én automatikusan átvettem Edward karjaiból. – Mint akire a legszebb bűbájt szórták. Gyönyörű vagy, mami.
- Akárcsak te, kicsi Nessie – ölelt át minket Edward.
Olyan könnyű volt ebbe a néhány másodpercbe belefeledkezni: elfeledni, hogy Rose a szigeten búslakodik valahol, hogy Jake az igazak álmát alussza. Edward és Nessi ölelése egészen kiürítette az elmémet, csak egy álmos hang, és Nessie fészkelődése hozott vissza a valóságba.
- Jó reggelt! Csak nem összecuppantunk, piócák?
- Neked is jó reggelt, Jake! – bontakozott ki az ölelésből Nessie. Edward hangosan felnevetett. – Ne lődd le a poént, apu!
- Nem fogom! – ígérte Edward. Nessie felugrott Jacob karjaiba.
- Veled is összecuppanhatok, Jake? – kérdezte ártatlanul Nessie, majd a következő pillanatban Jacob nyakába mélyesztette fogait.
- Aúú – szisszent fel Jacob. – Nem erről volt szó – szűrte a fogai közt, aztán erőt vett magán, és elengedte Nessie-t. Nessie felhúzta a térdeit, és megtámaszkodott Jacob széles mellkasán, kezeivel pedig a vállába kapaszkodott. – A söröshordót nem csapolják le ennyire, kislány! – ellenkezett, de a kezei az oldala mellett lógtak. – Nah, jó, Bella, éhen halok. Mikor lesz ebéd?
- Nemsoká, pár perc, addigra veled is végeznek – kacagtam fel.
- Hehe, de vicces – fintorgott Jake, és lehuppant egy székre. – Ne énekeljek neked, Nessie? Még érmét se kell belém dobnod. Kettős funkcióm van: kaja – és zeneautomata.
- Bocsánat – motyogta Nessie halkan. – De olyan finom.
- Tényleg? – kérdezte Jacob, és mintha elégedettség csendült volna a hangjában.
- Tényleg – bólintott Nessie.

Jacob aznap sokkal többet evett, mint általában szokott, és mielőtt mi este elmentünk Rióba, még hallottam, ahogy megkérdezi Nessie-t, hogy nem szomjas-e. Kissé aggódtam Jacobért, hogy így hagyja magát, de Edward szerint semmi baja nem lehet ettől, ha eszik rendesen.
A szokásosnál füllettebb volt a levegő, és az volt a sejtésem, hogy vihar készülődik. Ezt egy fényes villám be is bizonyította, mikor a kikötőbe értünk. Edward felhívta Renesmee-t, hogy zárkózzanak be a házba, és hogy ne aggódjanak, amint vége lesz a viharnak, visszamegyünk a szigetre.
Az éjszaka nagy részét egy bevásárlóközpontban töltöttük, és Edward élvezettel válogatta az élelmiszereket, és mindhez volt valami apró emléke, ami mind velem volt kapcsolatos, és amelyekre én már nem emlékeztem tisztán. Néha éltem a gyanúperrel, hogy kiszínezi a történeteket, ám mikor ezt megemlítettem neki, fel volt háborodva.
Így aztán csak hallgattam, ahogy mesél és mesél, és végül még élvezettel is hallgattam, mivel elmesélte azt is, hogy mikor nekem főzött először, mennyit szerencsétlenkedett.
Megnyugtattam, hogy én, amikor először főztem, háromszor vágtam el az ujjam.
- Meg sem lepődök, inkább azon, hogy később ez nem fordult elő! – forgatta a fejét jobbra-balra, és még fel is pillantott, mielőtt megcsókolt volna. – Még esik az eső – dünnyögte. – Addig itt maradunk, és összelopom tőled a világ összes csókját – igazította meg a hajamban a virágot, ami döbbenetemre ugyanolyan gyönyörűen pompázott, mint reggel.
- Mondd csak, honnan van ez a virág?
- Majd holnap megmutatom, most nem tudok beszélni – simultak ajkai az ajkaimra.