A telefon éles csörömpöléssel vijjogott fel a hátsó ülés felől. Egy pillanat múlva Carlisle majdhogynem Heurékát kiáltott.
- Hát persze, Dr. Faith! Edward, kövesd Alice-t! – mondta reményteljesen, aztán szinte beleüvöltött a telefonba: - Imádlak, kicsi lány!
- Tudja, hol lakik? – kérdezte Edward meghökkenve.
- Elhatározta, hogy odavisszük Nessie-t hozzá, és nem tudom, hogyan, de működött neki! Az a gazfickó Port Angelesben bujkál!
- És tartozik nekünk, sokkal, nagyon sokkal! – derült fel Edward arca. Szinte ujjongott. – Hála az égnek! Istenem, Bella, most már megnyugodhatsz! Mind megnyugodhatunk!
- De a házaink, Emmett, Rose, Jake… - ellenkeztem.
- A mi házunkból… a folyó túloldalán, már semmi sem marad néhány óra múlva… a másik házért ne aggódj, majd később elmagyarázom – nézett rám homlokráncolva.
- Apa, én is bent leszek! Akármiben tudok majd segíteni, csak mutasd meg gondolatban!
- Kérni is akartam, hogy segíts nekem. Nem lesz könnyű műtét, de a drágalátos szökevénynek van mindene, amire szükségünk lesz!
- Edward – suttogtam. Semmi sem volt világos, napok óta csak a pániknak éltem, muszáj volt mindenről tudnom. – Nagyon vérzik a sebe?
Edward koncentrált egy pillanatig.
- Túl fogja élni, Bella! – felelte. Nagyot sóhajtott. – Carlisle, nem oldhatnánk meg másképp? Mégis csak a costae fluitantes* egyikéről van szó, szüksége van rá.
- Még nem tudom, ezek csak spekulációk, fiam. Nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség.
- Miről beszéltek? – követeltem. Meglepő módon Esme kezét éreztem a vállamon.
- Bella, kedvesem, megígérték, hogy túl fogja élni, kérlek, ne aggódj ennél is jobban. Neked van remény még, én már két gyermekemet is elvesztettem – zokogta halkan, aztán a keze lecsúszott a vállamról.
A bűntudat ólmos súlyként zuhant rám. Én tehettem róla, hogy Emmett meghalt, és Esme másodszor is a gyász bugyraiba süppedt.
- Kedvesem – suttogta Carlisle, és a külső visszapillantó tükörből láttam, hogy magához húzza. – Egyáltalán nem biztos, hogy meghalt. Nem éreztem az édeskés szagot, ami arra utalna, hogy a tűz martalékává vált volna.
- De eltűnt! Eltűnt a fiam! Nessie is hajszálhíján marad életben, Rosalie és Jacob sehol! – fakadt ki Esme.
- Anya – szólt Edward. – Rosalie Jacobot keresi, hogy visszahozhassa, amint tud, jelentkezik. Emmett is elő fog kerülni, képtelenség, hogy meghaljon, őt annál keményebb fából faragták!
Esme nem felelt, elbújt Carlisle vigasztaló ölelésében. Edward megcirógatta az arcom, és azt suttogta:
- Minden rendbe fog jönni, szerelmem, sajnálom a házunkat…
- Képtelenség, hogy megnyugodjak, a fejemben egy kész zsibongó van – mormoltam. – Charlie-ra gondoltam az előbb, az égő házra, a helikopterre, mi lesz vele? Hisz ő a rendőrfőnök…
- Nem tudom… de… azt hiszem, okosabb lenne kimenekítenünk őt a városból, túl kicsi a város, hogy ne kíváncsiskodjanak az emberek, és ne keverjék gyanúba Charlie-t. Találok rá megoldást, nem hagyom, hogy baja essék.
Megszorította a kezemet, s addig el sem engedte, míg meg nem érkeztünk Dr. Faith búvóhelyéhez. Port Angeles elit környékén, egy hatalmas villa előtt parkolt le a két autó. Jasper már a kapu árnyékában várt, karjaiban Nessie-vel. Alice a kaputelefonba hadart.
- William – mondta Alice nyájas hangon. – Alice Cullen vagyok! Volnál szíves beengedni?
- Tudtam, hogy egyszer elcsípsz, Pöttömpanna! – jött a cseppet sem meglepett hang, és a kapu halk suhogással kinyílt.
Alice a kezembe dobta a Porsche kulcsát, „parkolj be” felszólítással, és Jaspert követve eltűnt a kert ösvényén. Edward is beparkolt az udvarba, s a kapu abban a pillanatban bezárult.
Halovány fény szűrődött át a sövényeken, ahogy a ház bejárata felé haladtunk. Dr. Faith lezseren az ajtófélfának támaszkodott.
- A drága Cullen család – vigyorodott el. – A tündérbogár jelet hagyott nektek, menjetek csak!
- Vigyázz a szádra – morrant fel Edward, de nem törődött többet a vámpírral, a padlót bámulva – melyen vércseppek kígyóztak-, eltűnt a házban.
- Kisasszony – állta utamat Mr. Faith, és a kezét nyújtotta, amit kelletlenül elfogadtam -, Mr. William Faith vagyok. Patológus – villantott rám egy vigyort.
- Mrs. Cullen – mondtam fagyosan.
- Edward felesége, ha jól sejtem – intett, hogy menjek be, aztán bezárta az ajtót.
- Erre jöjjön, Bella – mondta, s szorosan a vérnyom mellett haladt.
- Honnan…
- Tudom a nevét? – kérdezte. – Hallottam már magácskáról. Maga már a vámpírtörténelem része, élő legenda, ahogy az emberek mondanák – kacagta.
- Kérem, vezessen a többiekhez – mondtam nyugalmat erőltetve a hangomba. Nem érdekelt, végső soron, kitől szerzett rólam tudomást.
- Ahogy óhajtja – gyorsította fel lépteit, és lesuhant egy lépcsősoron.
Az alagsor hosszú és tekervényes volt, mégis fél perc alatt a megfelelő elágazáshoz vezetett. Az acélajtó mögül csörömpölés hallatszódott, de mást nem hallottam. Dr. Faith Alice-hez sétált.
- Tizenöt éve tűntem el, és éppen most, amikor megint tovább akartam állni, te megtalálsz. Felettébb különös, madárkám!
- William! – csattant fel Jasper. – Tartozol nekünk, ne feledd!
- Ó, hát persze. A botrány a New York-i magánklinikán. Ha ti nem vagytok résen, nos, úgy vélem, kellemetlen tömegmészárlás lett volna a vége – pillantott ki napszemüvege mögül. Rubintvörös szemeiben volt némi érdekes csillogás. – Azóta csak halottak vérén élek, mielőtt a koporsóba tenném őket… így senkinek nem fáj, nincs igazam? – kuncogott.
- Szánalmas vagy – köpte a szavakat Jasper. – Alice és Carlisle jószívűségének köszönheted, hogy még élsz, és doktornak hívhatod magad!
- Nem felejtettem el, és amint látod, nem kérdeztem semmit, mi történt és hogyan, törlesztem az adósságom. A testvéred és az apád szívélyes vendégei a boncteremnek.
- Nem, William – vigyorodott el Alice. Gonoszan, szemeiben vad tűzzel. – A mi bonctermünknek. Minden, ami itt van, a miénk. A mi pénzünkből lett! Tartozol nekünk, továbbra is!
- Mint mondtam, tudtam, hogy egyszer rám találsz. Most csak azon gondolkozok, mit csináltam rosszul? Nem döntöttem el, hová akarok továbbmenni innen, mégis fél nappal az indulásom előt…
Alice mobiltelefonja megrezzent a zsebében. William elhallgatott, minden különösebb zavartság nélkül.
- Haló? – szólt bele a mobilba Alice kíváncsian.
- Hol a ménkűbe vagytok? – jött egy dörmögő hang.
- Emmett! – visított fel Alice boldogan. – Te hol vagy?!
- A farkasoknál, Samnél. A fenébe kutya, hagyd már békén a karomat! – dörrent rá valakire. – Eloltották a tüzet, és seperc alatt eltűntették a helikopter romjait. Én kértem meg őket, azonnal hozzájuk rohantam, miután lezuhantunk. Charlie beszélt Sammel, valaki látta a lángokat, és értesítette a rendőröket és a tűzoltókat. Tudtad, hogy Belláék háza egy zárlat miatt lobbant lángra?
- Természetesen – vigyorodott el újra Alice, megértve a célzást. – A másik ház?
- Nem voltak azon az oldalon, Seth és Leah ott maradnak őrködni, netán valaki keresne minket. Hamarosan én is odamegyek, csak történt velem egy kis baleset.
- Bocs, haver – szólt valaki a háttérből. Emmett felnevetett.
- Részeg farkas – röhögte. – Embry valami buliról jött haza, halálosan részeg volt, szerintem hektoliterben kell mérni az alkoholmennyiséget, amit megivott, de arra volt ereje, hogy átváltozzon. Azt hittem, mikor meglátott, hogy azért változott át, hogy szóljon a többieknek, mivel átléptem a határt. Erre a gazfickó nem leharapta tőből a karomat? Aucs, milyen figyelmetlen voltam!
- Emmett! – méltatlankodott Alice. – Esme így is kész idegbeteg lett, hogy eltűntél, és még a karod is!
Ekkor vettem észre, hogy Esme Jasper karjába kapaszkodik. Alice Esme felé nyújtotta a telefont.
- Emmett – rebegte. – Miért nem vártál… jól vagy? A karod?
- Jól vagyok, anyu! Ne aggódj már folyton! A karom? Hát majd csak összeforr pár órán belül. Inkább tudni akarom, hol vagytok, és mi van Nessie-vel?
- Port Angelesben, megtaláltuk Williamet, Edward és Carlisle már műtik Nessie-t…
- Ó, hála az égnek! Figyelj, anya, a falka úgy döntött, hogy amint mindenki visszatér közülük La Pushba, elindulnak Jacobot megkeresni, és én is velük tartok. Renesmee-nek egy szóval se említsétek, hogy Jake lelépett. Emily és Sam halálsápadttá váltak, mikor megmondtam, mi a helyzet Jacobbal és Nessie-vel. Elég gázos a helyzet, azt mondták, Jacob nagyon ostoba volt. Bella ott van? Sam akar vele beszélni.
Esme felém nyújtotta a telefont. Sam hangja semmi jót nem ígért…
*lengőborda