Négy óra, huszonkilenc perc és ötvennyolc másodperc. Négy óra, huszonkilenc perc és ötvenkilenc másodperc. Négy óra, harminc perc, és az acélajtó halk kattanással nyílt ki. Azonnal abbahagytam az eltelt órák, percek és másodpercek megrögzött, monoton számolását. Azóta ezt csináltam, amióta Sam letetette a telefont.
Carlisle lépett ki az ajtón, és bólintott felém, hogy bemehetek. Edward arckifejezése fáradt volt, az inge pedig vérfoltos, nem kevésbé a gumikesztyű. Mindkettőt egy kisebb kályhába hajította.
- Egyetlen előnye van ennek a hullagyalázó kriptának – szólalt meg halkan, mereven a tűzbe bámulva. – Faith minden halotthoz új eszközöket használ, amit egyszer már alkalmazott, azt kidobja. Nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy azokat a felszereléseket használjam a műtéthez, amikkel azt a sok borzalmat elköveti.
- Hiszed vagy sem, ez számomra is nagyon megnyugtató – suttogtam fojtott hangon. Körbenéztem, de ő nem volt sehol. A tűzbe bámultam én is, keresve az alakját. A pánik elhatalmasodott rajtam. – Hol van? – kérdeztem vékony, erőtlen hangon.
Edward kinyújtotta felém a kezét, majd a sok szekrény közül a legnagyobbhoz vezetett. Fel sem fogtam, hogy belépünk rajta, és a szekrény, vagy talán inkább lift elindul felfelé.
- Felvittük őt az egyik szobába. Nincs magánál, de stabil az állapota. Mesterséges kómába kell tartanunk, mert… - elakadt a mondanivalójában. A mellkasához ölelt, és szaggatottan lélegzett. – Annyira sajnálom, kedvesem.
- Megmentettétek őt – ellenkeztem a fejemet megrázva. – Amit soha nem tudok majd nektek meghálálni.
- Ahogy vesszük – temette arcát a hajamba. – Mindenki, egységesen mentette meg. Tudom, hogy tudni akarod a műtét minden részletét, de még képtelen vagyok róla beszélni. Vak vezetett világtalant. Egyikünk sem tudta pontosan, helyesen cselekedtünk-e bizonyos esetekben.
- Lehetetlen, hogy bármiben is rossz döntéseket hoztatok. Alice látja, hogy fel fog ébredni – remegtem meg. Na igen, Sam kijelentései azonnal átformálták az egész jövőt. – Feltételezem, láttad a látomást…
- Ezért vagyok ennyire… nem is szomorú, inkább reményvesztett. Én… vagyis mindketten tudjuk, mennyire mélyre tud taszítani a másik hiánya, vagy az a tény, hogy ki hagyott el kit, és miféle hazugságukkal tette azt. Soha nem hittem volna, hogy egyszer Jacob ugyanazt teszi, mint én. Persze apróbb eltérésekkel, de lényegében…
- Nem akarom őt megvédeni, de ha nem teszi, Renesmee már nem élne.
- Nem tudom, Bella… nem tudom, hogy Jacob tisztában volt-e a következményekkel, és ez az, ami aggaszt. Megtette volna akkor is, ha…
- Igen – vágtam közbe. – Megtette volna, még úgy is, hogy ezek után már nem sokáig választhatja a visszafelé vezető utat.
- Volt idő, amikor a halálát kívántam, most viszont a sajátomat is odaadnám érte. Mit is mondott Sam, mennyi időnk van Jacobot megtalálni?
- Gyakorlatilag… semennyi. Vagyis azt mondta, az egyetlen eset, amiről fennmaradtak mesék, az több, mint kétszáz éve történt, még Európában, és az alakváltó, aki örökre megválni kényszerült a bevésődésétől, körülbelül egy hónap múlva visszatért a falkájához, és néhány, szinte némáságban töltött nap után meghalt. Ezzel tetté véglegessé az elválást, csak így volt képes teljesen elengedni a bevésődését. Sam szerint nem elég a fizikai elválás, a lelkük nem tud örökre távol maradni a másiktól, mindaddig, míg az egyikük el nem távozik a másvilágra. Még akkor sem, ha a bevésődése mást választott helyette, attól még az alakváltó ott van a bevésődése közelében, teljesen mindegy, milyen alakban, milyen státuszban. Jacob is elmondta nekem egyszer, hogy az lenne – akkor még azt hitte, számomra -, akit csak akarok. Hisz tudod, mindig ott volt velem, még akkor is, ha én egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Képes a halált választani, ha ez az egyetlen mód rá, hogy Alice láthassa Nessie jövőjét, és soha többé ne fordulhasson elő hasonló eset.
- De mi van akkor, ha a bevésődése nem… mi lett annak az alakváltónak a bevésődésével?
- Ez … az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azokban az időkben… tudod, a homoszexszualitást nem nézték túl jó szemmel… de a másik férfi még csak nem is tudott arról, hogy valaki szereti… az alakváltó meghagyta a falkának, hogy vigyázzanak rá a háttérből. A mesék közül az egyik arról szólt, hogy a férfi a szülei hatására elvett egy nőt, ami persze nem jelentette azt, hogy nem voltak mások is az életében, csak éppen senki nem jött rá a titkára, ennek ellenére nem találta meg az igazi boldogságot. Az alakváltó meg volt arról győződve, hogy ha nem fedi fel magát, a bevésődésének esélye sem lesz veszélybe kerülnie, sem a homoszexszualitás miatt, sem azért, mert egy alakváltóval van viszonya. Ugyanis az alakváltó, mint ahogy mondtam, semmilyen más módon nem tudott volna tőle távol maradni - vagy mellette lenni, de hazudni a mivoltáról-, csakis úgy, hogy meghalt.
- Akkor amint Nessie megtudja, hogy mit tett Jake, akkor az a jövő fog beteljesülni, amit Alice látott?
- Igen. Minden bizonnyal lehetne ezerszer rosszabb is… és lesz is, ha Jacob nem változtatja meg a döntését.
- Attól félek, az nem lesz elég. Elsősorban Renesmee-nek kell ezt majd megbocsátania. Az a jövő, amit láttam Alice gondolataiban, nem arról tanúskodik, hogy minden fájdalom nélkül tud majd tovább élni. Viszonylagos boldogságban fog élni, de téged se tenne a végtelenségig boldoggá a kedvenc könyveid olvasása. Persze, fontos, hogy bármikor levehesd a polcról őket, de nem fásulhatsz bele az olvasásba, és nem fagyhat az arcodra mindig ugyanolyan mosoly.
- És még Rosalie nem is tudja, mennyire fontos, hogy visszahozza Jacobot. Tartok tőle, hogy Jacob megbocsát mindenért Rose-nak, és mégsem fognak majd szót érteni. Te is meghaltál volna, ha én nem megyek utánad. De Renesmee nincs olyan állapotban, hogy belevágjon egy kutatóexpedícióba. Ráadásul én Alice jóvoltából pontosan tudtam, hová kell mennem.
- Egy biztos, Te semmiképpen nem mozdulhatsz Nessie mellől. Ha te is eltűnnél, még ha csak rövid időre is, bőven megduplázódna a fájdalma.
- Neked se kellene sehová menned – húzódtam el tőle, és inkább beléptem a szobába. Halkabban kezdtem el beszélni. – Szükségünk van Rád! És nem csak azért, mert van orvosi diplomád – néztem rá jelentőségteljesen. Már készült, hogy ellenkezzen, de én felemeltem a kezem. – Valld be, Carlisle diplomáciai érzéke magasan lekörözi a tiédet! Az orvosi tudásod viszont, és az, hogy te vagy az apja, és az én férjem vagy, jelen helyzetben megköveteli, hogy velünk maradj!
- Ha rossz lenne a házasságunk, azt kellene mondanom: utálom, hogy mindig igazad van – motyogta, enyhe mosollyal az ajkain. – Most viszont jelentős tehertől szabadítottál meg. Rosszabb döntésképtelennek lenni, mint a rossz döntés következményeit elviselni. Mert ugyebár még ki se mondtam, hogy én is elindulok megkeresni, de te úgyis jobban tudod, mit tennék meg, és az nem feltétlenül a jó döntés lenne. Így se, úgy se lesz teljes nyugalom a szívemben, de legalább rólatok tudok gondoskodni, és ez azért sokkal elviselhetőbbé teszi a bizonytalanságot.
- Egyetlen egyszer hoztál rossz döntést, mégpedig amikor elhagytál – jegyeztem meg.
- Na és mi a helyzet azzal, amikor nem akartam, hogy megszülessen? – kérdezte, Nessie ágyával szemben lévő kanapéra leülve. Hogy magát akarta-e még jobban kínozni, vagy engem, nem tudtam. Viszont azt igen, hogy nekem kell feloldanom a feszültségét, mielőtt megint filozofálni kezd a nem létező hibáiról.