|
3. fejezet
2009.04.18. 14:17
Én is a hang irányába fordultam.
Alice állt mögöttem, Jasperrel kézen fogva, és csodálkozó, rettentő boldog fejet vágott.
- Ezért nem láttam Esmét rendesen!!!- mosolygott. -Megijedtünk egy picit, azt hittem valami más- komorult el a hangja hirtelen –Jajj, örülök neked Leah! Hogyhogy itt vagy?
Nem akartam a kedves Alicenak magyarázkodni. Bennem élt még az emlékkép, mikor azt kívántam bár el tudnám harapni a torkát.
- Hagyd egy kicsit Leaht most drágám –válaszolt Esmé helyettem.
Alice összevonta a szemöldökét.
- Jó, végül is mindegy, úgyis kiszedem valamelyikőtökből. Vagy Edward lesz a segítségemre-vigyorgott. –Találkoztunk vele és Bellával, vadászat közben, azt mondták át jönnek egy kicsit ma este, mert hiányzunk nekik.
Esmé arca felragyogott.
- Az jó lesz. Régen voltunk már ennyien együtt… Carlisle is nemsokára hazatér.
Kicsit most is betolakodónak éreztem magam.
- Esmé én… Nem szeretnék zavarni.
- Ne mondj butaságokat, mégis kit zavarnál?-csóválta meg a fejét.
Talán nem is arról volt szó, hogy zavarok…Hanem arról, hogy itt mindenkinek volt valakije. És amellett, hogy valakijük, még egymásnak is megvoltak.
Nekünk a család is foghíjas apa halála óta…
Könyörgően néztem Esmére. Aggódva visszatekintett rám.
- Rendben ha így szeretnéd. Beszélj meg mindent Jasperrel.
Jasper a neve hallatára felkapta a fejét, és találkozott a tekintetünk. Brrr… Borsózott tőle a hátam.
- Közben én beszélek egy kicsit Alice-el. Szükséged van még egy és más dologra.
Azzal elsuhant, és rögtön „lánya” mellett termett.
Én pedig ott maradtam kettesben Jasperrel.
Ő szólalt meg, nyugodt hangon.
- Idehuppanok melléd, rendben? Bár a szagod nem éppen a kedvencem – msolygott rám.
Elöntött a nyugalom. Nem hirtelen, de lassan bekúszott a szívemhez. Tudtam, hogy Jaspernek ez a képessége, hogy befolyásolja a hangulatot. És per pillanat cseppet sem bántam ezt.
- Szeretnék tőled egy szívességet kérni. Jacob… azzal utasított engem, hogy kérjem el tőled J. Jenks számát. És hogy kérjek új személyazonosságot tőle.
Jasper összeráncolta a homlokát.
- …Elmész?
- Igen… azt hiszem. Jacob szerint ez a legjobb megoldás.
- És szerinted?
- Nem tudom Jasper. Nem tudom. – néztem rá kétségbeesve. – De kénytelen vagyok megtenni amit mondott. Parancsba adta az Alpha hanggal.
- Értem. Nos… Rendelkezem a megnevezett személy számával, de van egy rossz hírem. Már nem én vezetem a vele való üzleteket. Hanem Bella. Vele kell erről beszélned. Szerencséd van, hogy máma este eljönnek Edwarddal. -mosolygott- Mostanában elég elfoglaltak.
Elfojtott egy nevetést.
- Egyébként vigyázz az öreggel majd. Bellára is nagyon beindult. – most már tisztán nevetett.
Hogy mik vannak, nem igaz? – hátba vert, majd felállt.
- Sok szerencsét. –kacsintott rám.
- Kösz. - válaszoltam elhaló hangon.
Bella? Bella mint üzletkötő? Micsoda furcsa dolgok vannak. Azt hittem, ő csak megszerezte az okmányokat Reneesmé és Jacob számára. De hogy üzletkötő is egy ilyen kicsit maffiózósabb ügyben..? Jasperre ez jobban illett volna.
Egy tényező miatt nem örültem ennek. Később tudtam csak elindulni, és néznem kellett a boldog családi szeánszot. Később azonban rájöttem, annyira nem is borzalmas. Megérkezett Carlisle, miközben Jasperrel beszélgettem, kedvesen odaköszönt, de nem kérdezősködött.
A család elkezdett beszélgetni, és engem is bevontak a társalgásba. Egy szánakozó pillantást sem kaptam, vagy megkülönböztető tekintetet. Csak jókedvet, barátságot és nevetést.
Mennyivel másabb volt, mint a többiek között üldögélni a La Pushban.
- Leah? – hallottam Bella hangját egy órával később. Edwarddal kézen fogva jöttek be az ajtón. – Istenem de jó ,hogy látlak! -odajött hozzám és megölelt.- Jacob nem sok jót mesélt Veled kapcsolatban, mostanában.
Edward csak biccentett. Annyira összeillettek, szinte fájt a szememnek.
- Hello – köszöntem nekik.
A párt ováció fogadta a családban.
- Kibuliztátok magatokat a kiskunyhóban? – hangzott Jasper megjegyzése. – Ha Emett itt lenne, már végetek volna – nevetett. – Nem tudnátok szabadulni a kajánul vigyorgó fejétől, és a mondandójától.
- Ebből a szempontból, jó hogy elmentek Rose-al. – kacsintott Jasperre Edward. – Ne haragudjatok ránk –kuncogott, közben Bellára nézett, aki ha még tudna pirulni, a füle tövéig bevörösödött volna.
- Roseék rekordját nem döntöttétek meg, ez hogy lehet? – viccelődött tovább Jasper.
Edward elengedte a füle mellett a megjegyzést.
Majd összeráncolt a homlokát, és felém fordult.
- Elmész, Leah?
Bólintottam. Bella értetlenkedve nézett.
- Elmegy? Hogyhogy? Mi folyik itt? Edward utálom ha ezt csinálod.
- Magatokra hagylak – mondta Edward és leült a többiek mellé az asztalhoz.
Ott maradtam az értetlenkedő Bellával, aki haragos pillantásokat lövellt férje felé.
- Bella… menjünk ki kérlek.
Kimentünk az ajtó elé. Én szólaltam meg először.
Előadtam neki a helyzetem. Fájdalmasan nézett rám.
- Ugye tudod, hogy mindenki őrülten fog Téged hiányolni?
- Egy idő után megszokják.
- Nem tudom, hogy Jacob tudja-e mit csinál. Nem örülök ennek a döntésnek. Kicsit elhamarkodott. De hát meg is kerülheted a parancsot. Elintézzük neked a személyazonosságit, és vissza is térsz.
- Azt is mondta hogy kezdjek új életet.
- Leah, de hát számodra már ez a vállalkozás is egy új kezdetet jelent.
Volt abban valami amit Bella mondott.
- Még meglátom.
Bella kétségbeesve figyelt. Nem néztem a szemébe. A földet fikszíroztam, mintha lenne ott valami érdekes.
- Jól van… Figyelj. Megadom neked a címet, kölcsönbe adom Edward Volvoját.. Tudsz vezetni?
- Igen… Ez még megmaradt a régi életemből.
- Fontos, hogy azért csinosabban jelenj meg ott, és tekintélyt parancsolóan. Az az ember fél tőlünk. Jasper hatása… -sóhajtott.
- Tekintélyt parancsolóan?
- Igen, tudom, furcsán hangzik, de megtudod csinálni. Én most azonnal fel is hívom őt, bejelentem, hogy sürgős az ügy. Pénzre szükséged lesz, azt adunk, semmiség. Jó lesz így?
- Biztosan… semmit sem tudok mostanság.
- Jajj Leah! – Bella hevesen megölelt, hideg bőre az enyémhez ért, és erősen megszorított. Kicsit talán túl erősen, levegő után kapkodtam.
- Ohh… ne haragudj. Kicsit erősre sikeredett. Jól vagy?
- Igen. -mosolyogtam rá. Jólesett a féltő ölelés. – Bella..? Köszönöm.
- Semmiség. Örülök, hogy segíthetek.- mosolygott vissza.
Ott előttem elintézte a hívást. Nem tudtam semmi konkrétat kivenbni a beszélgetésből. Mintha csak egy tok DVD-t rendelt volna egy kézséges valakitől.
- Erre szükséged lesz -Majd kezembe nyomta a telefont. – Minden fontosabb szám benne van, bármi van csak hívj. És Leah… Egy feltétellel segítettem. Adj életjelet magadról, rendben? És ne egy héten egyszer, hanem gyakran, ok?
- Megígérem.
Visszamentünk. Bella odasúgott valamit Edwardnak. Az válaszul egy kocsikulcsot vett elő a zsebéből.
- Jó utat.- Nézett rám, és kezembe nyomta azt.
Biccentettem neki. A többiek szomorúan néztek rám az asztaltól. Csak Jaspernek volt kifejezéstelen arca.
Carlisle szólalt meg.
- Vigyázz magadra, rendben?
- És egybe kapjunk vissza - nézett rám Esmé. – Ott a bőrönd, a kanapénál megtalálod, valamit egy válltáska is amiben a többi szükségletet megtalálod.
- A bőrőndben ruhák vannak, remélem jók rád. - mondta Alice csendesen.
Kis csend támadt.
- Én lekísérem Leaht a kocsihoz, ki tart velem?
Mindenki megmozdult, és felállt az asztal mellől. Meghatott ez a gesztus.
Elsuttogtam egy újabb köszönömöt.
Edward hozta a bőröndömet. Meglestem, és felvettem a kis fekete válltáskát, amibe gyorsan belepottyantottam a mobilt.
A garázsban a szemem gyorsan megtalálta a Volvót. Edward betette a csomagtartóba a bőröndöt, én pedig beültem a volán mögé. Ott álltak az autó körül, mint valami sereg őrangyal.
Olyannyira elérzékenyültem, hogy könnyes lett a szemem.
Ezek nem vámpírok - ismételtem el magamban – hanem törődő, érző lények.
Beindítottam a kocsit és kigördültem vele a csillagos, szabad ég alá. De ők továbbra is ott álltak némán és mozdulatlanul, csak Bella és Alice integetett.
Egy biztos. Ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Egész életemben.
Mintha egy új családom született volna…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés