Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)

AJÁNLOM AZ OLDALT

Navigáció

Számláló

Indulás: 2007-01-09

Váratlan gondolat

Megjegyzés: Breaking Dawn SPOILER veszély!!! Én szóltam előre!!!

Rosalie felment a lépcsőkön, hogy szerezzen még vért Bellának. Ekkor halottam valamit. Először nem értettem, hogy kitől származik ez a hang, de valahogy furcsán ismerős volt. Ekkor feleszméltem és rájöttem, hogy kire emlékeztet ez a hang, így hát megkérdeztem : - Mondtál valamit? - kérdeztem Bellától, miközben őt néztem. Egy darabig senki sem válaszolt, csak Bellát figyeltem, ő pedig engem.
- Én? – kérdezte Bella zavart hangon. – Nem mondtam semmit. – Szóval akkor nem ő beszélt, de hát akkor hogyan…
- Mire gondolsz most? – kérdeztem bizakodva, hátha a gondolatait halottam és nem őrültem meg. Mindeközben még mindig Bellán tartottam a szemem, bár tekintetem üres volt.
- Semmire. Mi történik? – próbálta kiszedni belőlem azt, amire még én se nagyon tudtam a választ.
- Mire gondoltál egy perccel ezelőtt? – adtam hangot az egyre jobban összekuszálódott gondolataimnak, igazából már szinte semmit nem értettem.
- Csak… Esme szigetére. És a tollakra. – hangzott tőle a válasz, ami végképp elbizonytalanított abban, hogy valóban az ő gondolatait hallottam. Eközben Bella már elpirult. De muszáj volt megtudnom, hogy mi folyik itt.
- Mondj valami mást – suttogtam és próbáltam kihalászni egy értelmes magyarázatot a gondolataim káoszából, de sajnos kevés sikerrel.
- Mint mi? Edward, mi történik? – hallottam meg kérdését. És magamban elemezgettem a helyzetet. Ekkor jött a felismerés szikrája. Ekkor óvatosan Bella hasára helyeztem a kezeimet.
- A f… - elnyeltem – A… – kezdtem újra, de még nem igazán tudtam, hogy mit mondjak – baba hangja olyan, mint a te hangod.
Úgy éreztem nem tudok többet mondani, és ahogy elnéztem, a többiek sem voltak nagyon aktívak, hogy elnyomják a csendet. Ekkor Bella hirtelen felkiáltott: - Szent Isten, te hallod őt! – majd mikor ezt kimondta, megremegett. Éreztem, ahogy a baba rúg egyet és ekkor odacsúsztattam a kezemet, ahonnan a rúgást éreztem.
- Shh, - suttogtam, majd hozzátettem – megijesztetted ezt… – majd egy pillanatra elhallgatta, mert nem akartam Bellát megbántani az „ezt” szóval, így helyesbítettem – őt.
Ekkor Bella megpaskolta a hasát.
- Sajnálom, baba – mondta és ezután én is Bella hasát figyeltem, ahol a „baba” feküdt.
- Mit gondol most ő*? – kérdezte Bella, szinte már követelő hangnemben.
- Ő vagy kisfiú vagy kislány. – mondtam, majd elmélyülten néztem bele Bella szemébe, majd egy kis szünet után folytattam – Boldog.
Egészen megleptek a gondolatai a „babának”. Szerette Bellát és nem akarta bántani, nem akarta, hogy Bellának fájjon valamije, attól, amit ő tesz. Ezen egészen elcsodálkoztam, hiszen eddig nem gondoltam volna, hogy ez a… baba szereti Bellát. Ez teljesen megváltoztatott mindent. Eddigi haragom egészen elpárolgott. Azt hiszem ekkor már én is elkezdtem kedvelni a… a… a gyermekünket - ezt elég nehéz volt kimondanom, hiszen mégiscsak megöli Bellát. De szereti, és még megmenthetem Bellát, ha időben átváltoztatom… Remélem sikerül…

*az angol BD-ben he, azaz fiú