Ez a történet ott kezdődőt, hogy elmentem vadászni, mert már iszonyúan éget már a torkom. Vadászat közben megéreztem a kedvenc ennivalóm illatát, elkezdem rohanni az illat után. Mert az a medve, az a legfinomabb étel, vagyis vére a világon, íncsiklandozó volt. Amit még életem során még nem éreztem. Mert már elég sok medve illatot éreztem de ilyet még nem. De most már egyre erősödött az illat. MEGPILLANTOTAM!!!! Ott volt ő akire mindig vártam de nem hittem volna el hogy megtalálom vámpír létemre. De Edward és Bella mindig mondta, hogy úgyis megtalálom de nem hitem nekik. De most itt van ő!Az ábrándjaimba belefeledkezve nem is vettem észre hogy megtámadta egy medve ezért volt ilye különös ez az illat, mert egy ember is ott volt. Nagyon jó illata volt hogy majdnem meg is támadtam, de előbb megmentetem Őt. Csak nézet engem nem tudta elképzelni ki vagyok én pedig csak mosolyogta rá. Aztán felkaptam a hátamra és elvittem a Cullen villába, amikor megláttak egy emberrel a hátamon mindenki megtorpant kivéve Bellát és Edwardot. De ők átérezték, amit én érzek az ember iránt. Rögtön a mikor leraktam a kanapéra a fiatalembert, aki kb 20 év körüli volt. Féltem hogy elveszítem de, még a nevét se tudtam, de már féltettem Edward ez kiolvasta az elméből. Odajött hozzám.
- Nem kell félned túl fogja élni. – súgta a fülembe
De én ettől nem nyugodtam meg. Carlise megvizsgálta.
-Nem kell félned nincs komolyabb baja csak egy kis agyrázkódás meg egy kis sokk, de semmi komoly. - mondta nekem. Ettől már egy kicsit megnyugodtam és pont abban a pillanatban rohant le a lépcsőről Renesmee mikor felébredt.
Nem tudta, hogy van. Sajnáltam, hogy ennyit kellett szenvednie. Az volt a legszebb pillanat, amikor kinyitotta a szemét. Az első kérdése az volt,,hol van a gyönyörű megmentőm” az gyönyörűen mondta de mégis ijedten.
- Hogy hívnak??- kérdeztem fürkésző fülekkel, hallgattam, mikor válaszol, és mikor mondta hogy Emmett. gyönyörűen hangzó név még ilyen szép nevet életemben nem hallottam hogy mondani akart valamit és az ábrándozást abba hagytam és csak annyit mondott
-A megmentőm nevét megtudhatom. - kérdezte nagy kíváncsisággal csak annyit válaszoltam
- Rosalie Hale.
- Gyönyörű név – mondta
- És mit kerestél az erdőben?- kérdeztem
- Elszöktem otthonról, de jól is tettem. - válaszolta
- De miért? –csak ennyit kérdeztem
- Mert a szüleim megutáltak, mert nem akartam elvenni azt feleségül, akit ők akartak de most megtaláltam, akit kerestem mindig is. Az igaz szerelmet benned, már amikor megláttalak akkor tudtam hogy te vagy az igazi tudom valamiért nem lehetünk együtt nem érdekel bármi áron veled szeretnék lenni.
Erre nem tudtammit mondani én is ugyan így éreztem, ahogy ő de hogy mondjam el neki, hogy mi vagyok - kivagyok de ő bármi áron lemondana miattam azt nem lehet nem engedném. De én is megérdemlem a boldogságot, ahogy a többiek is. De ha elmondanám neki, mit szólna hozzá?!. És a családom ők mit szólnának?!.
- Mindjárt jövök- csak ennyit tudtam mondani és máris rohantam a többiekhez a konyhába és rögtön elmondtam mindent nekik és megkérdeztem őket hogy mit szólnának hozzá ha elmondanám Emmett-nek hogy mik vagyunk.
Bella és Edward csak mosolyogva mondták hogy, nyugodtan. - mert ők is ilyes mi helyzet benn voltak, vagyis megértetek engemet és a többiek is azt válaszolták a te döntésed.
Örömmel az arcomon rohantam ki a konyhából és válaszoltam a kérdésére csak ennyit: - én is - ő csak mosolyogni tudott nem is jutott szóhoz. - de mondanom kell még valamit, ami nagyon fontos lenne. Meg kell mondanom, hogy mik vagyunk a családommal. - de közbevágott és megcsókolt. Belesúgta a fülembe VÁMPÍROK. nagy csodálkozásomra tudta pedig meg se mondtam megkérdeztem tőle honnan tudja? a válasza csak annyi volt a szerelmük megsúgta. Itt sírni szerettem volna, de tudtam is pedig tudtommal a vámpírok nem tudnak sírni.
-Miért sírsz?- kérdezte
- Mert boldog vagyok, de közben szomorú hogy egy idő után elveszítelek.
- Engem soha én itt maradok veled örökké. válaszolta
- De hogyan?
- Át kell változtatni engem vámpírrá.
- SOHA!
- De ez az egyetlen esély.
- De akkor nem én teszem meg.
- De te tedd meg könyörgöm.
Addig könyörgőt, kérlelt hogy beadtam a derekam.
- Egy feltétel!
-Mi az?
- Ha megkérlek, elvennél feleségül?
- Ezer örömmel de én szeretem, volna megkérni, hogy fogadj el majd férjedül. Rosalie Hale elfogadná hites férjedül? - letérdelt és ezt kérdezte és elővett egy gyűrűt a zsebéből, nagyon meglepődtem, mert el se tudtam képzelni, hogy gyűrűm is lesz. - Mit válaszolsz?
Nem is tudom, gondolkodtam és a nagy gondolkodás közepette azt a fejéhez vágta kérdés helyett:
- Kinek szántad ezt a gyűrűt annak a lánynak, aki elvileg a menyasszonyod lett volna? –a nagy szemrehányás közben nem is ezt kellet volna mondanom
De késő már válaszolt
- Nem, az az igazság ezt a gyűrűt még senki nem látta.
- Sajnálom
- Nem haragszom megértem a kiindulásodat teljesen igazad van.
-De akkor is bocsánat.
- Nincs harag
- Szóljunk a családomnak a remek hírről!
- Rosszul mondtad a remek hírektől, mert azt is el kell mondani, hogy én is vámpír leszek nemde?
- De teljesen igazad.
- Na menjünk és szóljunk. amikor meghallódták a híreket mindenki gratulált és boldog volt de olyan boldog senki sem tud lenni mint én meg Emmett!!!
Az esküvő után Emmettet én változattam át, de nem bántam meg mert legalább egy örökkévalóságig velem lehet a szerelmem!!!
az ötlet jó, de tele van helyesírási hibával és túl egyszerű. meglátja az erdőben aztán mindenki boldog és pont. nem kellett volna valami csavar bele??
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
az ötlet jó, de tele van helyesírási hibával és túl egyszerű. meglátja az erdőben aztán mindenki boldog és pont. nem kellett volna valami csavar bele??
nekem ezért nem teccik.