Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)
Navigáció

Home

Site

Friss

Pictures

Túl a valóságon

Twilight Saga

Fanfiction

Fancuccok

Extras

 
Számláló
Indulás: 2007-01-09
 
Emlékeimet keresve
Emlékeimet keresve : 5. fejezet - Ez nem lehet!

5. fejezet - Ez nem lehet!

  2009.05.23. 12:57


(Bella szemszöge)

- Rosalie – suttogtam döbbenten, de persze ő ezt is meghallotta.
- Igen, én vagyok. Szeretnék beszélni veled.
- De mégis miről? – kérdeztem.
Vajon miről akar velem beszélni? Ráadásul pont Rosalie…
- Rólad és Edwardról. – Hát ezt már nem hiszem el!
- Mindenki Edwardról akar beszélni vagy mi?! Ráadásul még csak nem is tudom, hogy kicsoda.
- Nézd Bella, szerintem jó lenne, ha abbahagynád ezt a színjátékot, mert így is úgy is elmegyünk egyszer. Carlisle elmondta nekem, hogy Edwardnak bűntudata van, amiért elhagyott és most valószínűleg ezért nem akar elmenni. De, ha eltelik egy kis idő, akkor biztos vagyok benne, hogy megint úgy dönt, hogy elköltözünk. És én is szeretnék elmenni.
- Bocsáss meg, de miről beszélsz? – kérdeztem, mert egy szót sem értettem belőle.
- Bella! Hallottam, hogy mit mondtál Jessnek és igazán nem szép tőled, hogy mindenkit becsapsz. Edward nem fog veled maradni csak azért, mert te elfelejtetted. Illetve szerintem nem felejtetted el, szóval jó lenne, ha abbahagynád, mert így csak tönkreteszed a testvéremet.
- De Rosalie… Én nem tudom, hogy miről beszélsz… Egyszerűen nem ismerek semmilyen Edwardot… Értsd már meg, hogy egy szót sem értek. És egyébként meg, nem csapok be senkit – mondtam akadozva és a hangon olykor elhalt.
- Bella, már kezdtelek volna megkedvelni és most mindenkit átversz és tönkreteszed a családom… Ezt nem teheted! Fogd fel, hogy Edward már nem szeret és elköltözik velünk… Az, hogy most úgy döntött, hogy nem költözik el, az nem jelenti azt, hogy nem is fog… Ezt csak pillanatnyi bűntudati állapotában mondta… miattad… Kérlek téged, hogy ma ne gyere el hozzánk! Sajnálom, hogy kimondtam ezeket, de én nagyon jól tudom, hogy te emlékszel Edwardra csak így akarod megtartani… Pedig ez nem fog sikerülni – mondta a végét már dühösen és határozottan Rosalie, majd elsétált mellettem, és úgy tett, mintha észre sem vett volna, pedig egy pillanattal előbb még beszéltünk.
Ez már nekem túl sok volt! A földre rogytam és elkezdtem sírni… Csak sírtam és sírtam, és nem törődtem semmivel. Egyszerűen nem értem, hogy mért viccel mindenki ezzel az Edwarddal. Én nem ismerek senkit, akit így hívnának… Azt meg végképp nem értem, hogy Rosalie hogy mehetett bele ebbe az ostoba játékba…
Hirtelen hideg karokat éreztem magamon, amint átölelnek. Felnéztem és megláttam Alice-t, aki csitítani próbált. Én azonban túl ideges voltam ahhoz, hogy abba bírjam hagyni a sírást és megnyugodjak.
- Mi történt Bella? – kérdezte Alice, miután látta rajtam, hogy a sírásom egy kicsit alábbhagyott.
- Rosalie… Rosalie… beszélt… ve… velem – mondtam, de a hangom el-elcsuklott.
- És mit mondott? – kérdezte Alice.
- Azt, hogy ő tudja, hogy igazából emlékszek valamilyen Edwardra és csak színlelem az egészet, hogy ittmaradjon. De hogy akarnék itt tartani egy olyan embert, akit nem is ismerek?! Ráadásul Jess is őt emlegette egyfolytában. Csak tudnám, hogy ki az az Edward.
- Jól van Bella. Nincs semmi baj. Rosalie majd megkapja a magáét. Jessicával pedig ne foglalkozz.
- Ne! Hagyd csak, Alice! Ne vessz miattam össze Rosalie-val! De az igaz, hogy elköltöztök? – kérdeztem végül, előre félve a választól.
- Nem… Ki mondott ilyen butaságot? Ja persze, Rosalie… – mondta a végét mérgesen Alice.
- Igen, ő volt az, de tényleg ne beszélj vele. Rendben?
- Rendben. – Sóhajtott, majd felállt és engem is felsegített a földről.
- És azt is mondta, hogy ne menjek át hozzátok – szólaltam meg néhány másodperc múlva. – Ha akarjátok, akkor nem megyek el – mondtam, majd kérdőn néztem Alice-re, hogy ő mit gondol erről.
- Én szeretném, ha eljönnél. Rosalie-val pedig ne törődj! Nem kéne ilyen mogorván viselkedni senkivel… De azért bizonyos fokig meg lehet őt is érteni… De tényleg csak nagyon kicsit… Már azt hitte, hogy elköltözünk, aztán Edward bejelentette, hogy mégsem, pedig ő már annyira belelkesült, hogy nem kell itt lennie többet – csúszott ki Alice száján olyan is, amit eddig nagyon is tagadott.
- Tehát tényleg el akartatok költözni? – kérdeztem kétségbeesetten. – És ki az az Edward? Alice, válaszolj a kérdéseimre! Kérlek!
Alice erre megdermedt… Gondolom rájött, hogy olyasmi is elhagyta a száját, amit valószínűleg nem akart kimondani, csak kicsúszott.
- Na, jó – adta meg magát. – Valamit el kell mondanom. De kérlek, ne akadj ki – nézett rám féltő tekintettel.
Bólintottam, mire belekezdett mondanivalójába.
- Igazából ismered Edwardot, csak elfelejtetted – mondta ki suttogva, mire elképedtem.
- Hogy mi? – kérdeztem vissza.
- Carlisle-nak ezért biztos, hogy lesz egy-két keresetlen szava hozzám, ahogyan Edwardnak is – mondta, de én meghallottam, bár nagyon kellett fülelnem, hogy megértsem, amit mond.
- Edward a testvérem. Persze nem igazi testvér, csak olyan, mint például Emmett. – Bólintottam, mire folytatta. – Ő… nos… ő szeret téged…
- És én is szeretem őt? – kérdeztem, félbeszakítva ezzel Alice-t.
- Igen – mosolyodott el –, nagyon is.
Erre már én is mosolyogtam, bár nem tudtam igazán semmit erről az Edwardról.
Ekkor azonban megláttam valakit közeledni, akire nem számítottam volna.

(Edward szemszöge)

Az ebédszünetben nem akartam bemenni az ebédlőbe, mert nem kockáztathattam, hogy Bella esetleg meglásson Alice-ékkel.
Mivel Alice nem akart egyedül hagyni, ezért velem maradt a folyosón.
Ekkor azonban látomása támadt. Ezt a látomását én is figyeltem a gondolatain keresztül.
Láttam, ahogy Bella a folyosón fekszik összegubózva a földön és sír…
- Bella – mondtam fájdalmasan, miután véget ért a látomás. – Mi történt vele?
- Én nem tudom. Hiszen én is csak annyit láttam, amennyit te is.
- Azonnal odamegyek – mondtam, majd el akartam indulni, de Alice megfogta a karomat.
- Nem mész te sehová! – mondta határozottan. – Majd én megnézem, hogy mi baja van. Ne felejtsd el, hogy téged Anthonyként ismer, és ő nem mehet csak oda úgy, hogy megvigasztalja.
Be kellett látnom, hogy igaza van. Bár nem akartam, de végül beleegyeztem abba, hogy Alice menjen el megkeresni Bellát és kideríteni, hogy mi történt vele.
Eközben én sem maradtam tétlen…
Folyamatosan figyeltem Alice gondolatait.
„Tehát tényleg el akartatok költözni? És ki az az Edward? Alice, válaszolj a kérdéseimre! Kérlek!” – hallottam meg Alice gondolatain keresztül Bella hangját.
Jaj ne! El fogja mondani az igazat… Carlisle ezt nem fogja jó szemmel nézni. Nem kéne tudnia erről, mert ronthat az állapotán – gondoltam, majd mielőtt észbe kaptam volna, a lábaim már vittek is, hogy megkeressem Alice-t és Bellát még mielőtt Alice valami olyasmit mond, amit még nem kéne elárulni…
Megláttam őket a folyosón, mire egy mosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne vegyék észre a zavartságom…
- Szia Bella – köszöntem kedvesen.
- Szia.
„Akkor most hazudjam azt, hogy az egyik barátunk fia vagy?” – kérdezte Alice gondolatban.
Bólintottam, mire Alice belekezdett.
- Oh… Te Anthony vagy, ugye? – kérdezte meglepődött arcot vágva.
- Igen.
- Szia… Alice Cullen vagyok… Te vagy Adrian Castle fia?
- Öhm… igen – válaszoltam.
Adrian? Elég furcsa választás volt Alice-től… Bár gyorsan kellett nevet választani, szóval végül is innen nézve nem is olyan rossz…
Bella értetlen arcot vágott, mire Alice elmagyarázta neki a helyzetet.
- Ő az egyik családi barátunk fia. Pontosabban inkább Carlisle barátjának fia. – Bella bólintott egyet. – Most jött ide Angliából… Hallottam, hogy Carlisle mondta, hogy várható az érkezésed – folytatta felém fordulva.
- Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? Az apám üzent Carlisle-nak valamit, és szeretném, ha átadnád – mondtam Alice-nek.
- Oh… persze… Már, ha Bella nem haragszik, amiért itt hagyom egy kicsit. – Mindketten Bella felé fordultunk.
- Nem, dehogy baj… Viszont azért majd gyere vissza, mert úgy hiszem, hogy még lenne mit megbeszélnünk. – Alice bólintott, majd elmentünk a folyosó egy olyan zugába, ahol Bella már nem hallhatott semmit a beszélgetésünkből és nem is láthatott minket.

- Alice… Ugye nem mondtál semmit sem Bellának? – kérdeztem komolyan.
- Hát… izé… szóval… valamit azért mondtam neki… Joga van tudni… De persze nem azt mondtam el, hogy te vagy Edward… Csak meséltem rólad, de nem konkrétan rólad, hanem csak egy Edwardról, aki Bella szemében nem te vagy. Bár ő nem is sejti, hogy ilyen közel van ahhoz, akit mindenki emleget.
- Emleget? – kérdeztem döbbenten.
- Igen… Bella azt mondta, hogy Jessica is beszélt rólad, meg… meg Rosalie is – mondta ki végül.
- Rosalie? Én megyek, és azonnal beszélek vele! Elmagyarázom neki, hogy még egyszer ne merjen ilyet csinálni! – mondtam indulatosan.
- Nyugi Edward!
„Azt már el se merem mondani, hogy mit mondott Rosalie Bellának.”
- Alice! Mondd el, amire gondoltál.
- Nem tudtam, hogy most is olvasol a fejemben. Ráadásul próbáltam elrejteni – mondta, majd lehorgasztotta a fejét.
- Kérlek Alice. Mondd el!
- Rendben – adta meg magát.
- Azt mondta, hogy Bella csak színleli, hogy elfelejtett, mert így akar itt tartani…
- De ez nem igaz!
- Tudom Edward. De Rosalie… szóval... tudod, hogy milyen.
- És akkor most mi lesz? – kérdeztem néhány másodpercnyi hallgatás után.
- Talán el kéne mondani a teljes igazságot.
- Úgy érted, hogy…?
- Igen – szakított félbe. – Pontosan úgy értem… El kell mondani, hogy te vagy Edward. Már úgyis tud rólad pár dolgot, amit elmondtam neki, és Carlisle is biztosan megérti, hogy mért mondtuk el neki az igazat.
Bólintottam.
Elindultunk vissza, Bella felé, és közben végig azon járt az eszem, hogy vajon meg fog-e nekem bocsátani a szakítás, a költözés és a hazugság miatt. Elég sok minden van a rovásomon. Viszont az utóbbit csak Bella miatt csináltam. Nem akartam, hogy ilyen hirtelen érje a sokk, hogy én vagyok Edward, akit elfelejtett…

(Bella szemszöge)

Már egy jó ideje várakoztam rájuk és közben próbáltam megemészteni, amit Alice mondott.
„Igazából ismered Edwardot, csak elfelejtetted.”
„Edward a testvérem. Persze nem igazi testvér, csak olyan, mint például Emmett.”
Elfelejtettem volna? De hogyan?
„Ő… nos… ő szeret téged.”
„Szeret téged.”
„Szeret téged.”
Folyamatosan ez az egy mondat zúgott a fejemben. Szeret… Edward szeret... Egyszerűen nem hiszem el, hogy szerettem valakit, akit aztán elfelejtettem. Mert ugye Alice szerint én is szerettem Edwardot.
Ekkor megláttam Alice és Anthony közeledő alakját és azon gondolkoztam, hogy most vajon kiszedhetem-e Alice-ből a teljes igazságot…

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?