Hajdanán az indiánok fénykorán négy törzs élt, akik képesek voltak az átváltozásra. A medvék, a szarvasok, a sasok és a farkasok. A négy törzs célja az emberek védelmezése volt a vámpírok ellen. A szarvasok és a sasok megfigyelők voltak, míg a medvék és a farkasok harcoltak. Sok időt töltöttek tanácskozással és egymás segítségével, majd jöttek a gyarmatosítók, és a törzsek egyre jobban megfogyatkoztak. Végül lassan a medvék és a szarvasok alakváltói, mind áldozatul estek és mivel nem maradtak alakváltó örököseik, így elveszítették azt a génállományt, amely elősegítette az átváltozásukat. A törzsek nem bírták ki a veszteséget, majd lassan teljesen beleolvadtak a civilizációba és eltűntek a föld színéről. A két másik törzs tartotta magát, bár területeik egyre fogyatkoztak megtartották hagyományaikat és féltőn óvták az alakváltóikat is.
A Quileute törzshöz követek érkeznek a Black Eagle törzsből, maga a törzsfőnök is eljött hozzájuk. A követeket és a törzsfőnököt természetesen rögtön a nagysátorba vezették, ahol Quileute-ok vezetője már kíváncsian várta a látogatás okát. A két törzs képviselői körbeültek a sátorban törökülésben, majd a megkérték a Black Eagle törzs főnökét, hogy mondja el a látogatásuk okát.
-A jövőbelátónk álmot látott, arról, hogy a két törzsnek egyesülnie kell, ha a következő vörös sas eléri a megfelelő kort. Különben az alakváltók megszűnnek létezni és nem lesz többé, aki megvédelmezze az emberiséget a vámpíroktól – kezdte mondanivalóját Szárnyaló sas.
-Mit vár tőlünk a törzsed pontosan? Az alakváltóink úgy választanak párt, hogy bevésődnek, akárcsak a ti esetekben. Ez ellen pedig semmit sem tehetünk. Nincs rá garancia, hogy pont a vörös sasba fog valaki bevésődni közülünk – döbbent meg a főnök.
-Egyszerű a megoldás, ha az alakváltó lemond az ajándékáról, akkor nem fog bevésődni soha senkibe és így szabadon elveheti majd azt, akit kell – mondta a főnök.
-Nem gondolod, hogy ez kissé igazságtalan lenne egy farkassal szemben? A farkasaink pont ugyanolyan szabadon száguldanak, ahogyan a ti sasaitok szárnyalnak az égen. Azt várod tőlünk, hogy fosszunk meg egy harcost a lelke nagyobbik részétől. Valamint mi lesz a vörös sassal? Ő is lemond a képességéről? – csattant fel a Quileute-ok vezetője.
-Tisztában vagyok a kérdés súlyával, de még mindig jobb, hogyha egy harcost megfosztunk az erejétől, mintha feláldozzuk az átváltozás képességét, és a világ sorsát pedig a vámpírok kezére adjuk. Egyébként pedig a vörös sasnak megadatott a választás lehetősége. Megtarthatja képességét, és képes lesz tenni a dolgát is – mondta a főnök.
-Mennyire biztosak a jövőbelátód képességei? Nem szeretném, hogyha igazságtalanul fosztatnánk meg egy farkast az ajándékától.
-Még soha életében nem tévedett és tudom, hogy nem mondta volna ezt, hogyha nem lenne benne teljesen biztos – mondta Szárnyaló sas határozottan. – Nem biztos, hogy a farkasnak le kell mondania a képességéről, ha összekapcsolódik a vörös sassal, akkor arra semmi szükség.
-Tisztában vagyok a lehetőséggel, de mégis mekkora erre az esély? Szinte egyenlő a nullával – mondta a Quileute-ok vezetője szomorúan. – Ha így kell lennie, akkor hát így lesz. Melyik farkasunknak kell meghoznia az áldozatot? Az alfának?
-Nem, arra semmi szükség, hogy az alfát fosszuk meg a képességétől és a szabadságától.
-Akkor kit? – mondta a főnök csüggedten.
-Mit szólnál, ha hagynánk, hogy a sors válassza ki. Ha eljön az idő legyen az a farkas, amelyik utoljára marad bevésődés nélkül. Ez így megfelelne nektek? – kérdezte Szárnyaló sas.
-Rendben. Döntsön hát a sors, arról, hogy ki legyen a kiválasztott – bólintott rá a törzsfőnök és lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, barátom. Ha lenne más választásunk, akkor nem kértelek volna ilyesmire – mondta Szárnyaló sas. – Te is tudod, hogy ez a két törzs érdeke. Az alakváltók nem tűnhetnek el. A medvéket és a szarvasokat már elvesztettük. Nem maradtunk csak mi sasok és ti farkasok. Ha mi is kihalunk, akkor nem marad senki, aki szembeszállhat a vámpírokkal, és ezt te is tudod. A harcos tenni fogja, amit kell és meg fogja érteni az indokokat, bárki is lesz az. A két törzsnek eggyé kell válnia, ez az egyetlen esélyünk a túlélésre – mondta Szárnyaló sas.
-Tudom, barátom. Írjuk hát meg a szerződést, ami eldönti két törzs és két ember sorsát – mondta a törzsfőnök.
Így történt hát, hogy megkötődött a szerződés Quileute-ok és Black Eagle-k között, hogy ha eljön az idő a vörös sas és az utolsó magányos farkas összeházasodik és összeköti a két törzs sorsát. A szerződést vérrel írták, és mint olyan, örök és megmásíthatatlan, ha eljön az idő nem lesz alóla kibúvó.
Seth reggel arra várt, hogy barátja Quil megérkezzen, és együtt menjenek ki a strandra, ahogy megbeszélték. A fiú már férfivá érett, elérte a tizenkilencedik életévét, és főiskolára készült. Nem kellett sokat várnia barátjára, mert a másik fiú és éppúgy imádta a strandot, ahogy Seth.
Gyorsan odaértek a La Push-i Beach-re és kényelmesen elhelyezkedtek a parton. Csak ketten maradtak már a falkából, akik nem vésődtek be. Vidáman, önfeledten kapták fel deszkáikat, amikor meglátják a hatalmas hullámokat, amelyek a part felé tartanak. Akkor még nem is sejtik, hogy a törzsi tanács azóta figyeli minden lépésüket, amióta csak ők maradtak pár nélkül. A fiúk már egy órája szörföztek, amikor megunták, kijöttek a vízből és leültek a plédjeikre. Néhány perccel később egy kisebb lány csoport érkezett a strandra és melléjük telepedtek. Quil és Seth kíváncsian figyelték őket, aztán hirtelen Quil megmerevedett és csak a barna hajú, kék szemű lányra fókuszált. Seth szélesen elmosolyodott, mert tudta, hogy most végre Quillel is megtörtént. Bevésődött. Méghozzá egy nagyon is csinos lányba.
-Hé, haver! – bökte oldalba Seth a barátját. – Szerintem menj oda és szólítsd meg – mondta Seth mosolyogva, de aztán észrevette, hogy a fiú valószínűleg fel sem fogta, hogy beszélt hozzá.
-Tessék? Mondtál valamit? – tért vissza Quil a valóságba.
-Csak annyit, hogy szerintem ismerkedj meg a lelki társaddal – vigyorgott Seth. – Egyértelmű, hogy megtaláltad az univerzumod közepét. Gratulálok!
-Köszönöm, de nem akarlak egyedül hagyni. El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet ez most neked. Már csak neked nincs párod – mondta Quil egy kis bűntudattal.
-Semmi baj, haver. Én most megyek, te pedig dobd be magad. Egyébként is megígértem Edwardéknak, hogy benézek ma hozzájuk. Jacob is ott van Nessivel. Jó kis délután elé nézek – mosolygott Seth és elkezdett összepakolni. – Sok szerencsét! Majd este beszélünk – súgta még oda Quilnek, majd távozott.
Quil pedig elindult, hogy megismerkedjek lelki társával, akit mostantól kezdve imádattal fog körbevenni.
A törzsi tanács tagjai, akik egy szikla mögött rejtőzve figyeltek, most egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Megtörtént hát. Seth lesz az alakváltók megmentője. Az utolsó farkas, aki nem vésődött be. A sors remekül választott, a legtisztább a lelke a farkasaink között – mondta Joshua a tanács vezetője.
- Nem lesz könnyű. Seth nem akarja majd feladni a farkas létet, azért, hogy el tudja venni a vörös sast – mondta George a másik vén.
- Nincs más választása. A két törzs alakváltóinak sorsa múlik rajta. Egyre kevesebben vagyunk, akik még képesek vagyunk az átváltozásra, egyre több generáció marad ki, aki megkapná az ajándékot. Fel kell áldoznia a szabadságát egy magasabb cél érdekében. Ez nem képezheti vita tárgyát – csattant fel Joshua. – Eljött hát az idő. Szóljunk Jacobnak. Ő Seth alfája, tudnia kell a kialakult helyzetről, itt az ideje, hogy beavassuk az ősi szerződésbe. Valamint értesítenünk kell a Black Eagle törzset is, hogy megvan a farkasok kiválasztottja. Nekik is fel kell készíteniük a vörös sast a sorsa beteljesítésére.
-Hát a lány sem tudja? – döbbent meg George.
-Nem, az apja nem akarta elmondani neki, amíg nem lesz biztos, hogy ki a jövendőbeli, aki majd elveszi a leányát. Most viszont, hogy már tisztában vagyunk vele, hogy Seth az, itt az ideje, hogy értesítsük őket – magyarázta Joshua.
-Azt hiszem, ez nehezebb lesz, mint hittük. Talán mégsem volt olyan jó ötlet az a szerződés, amit száz évvel ezelőtt megkötöttek a két törzs vezetői. Ma már a fiatalok nem olyan engedelmesek és alázatosak, mint akkor – mondta George.
-Nincs választásuk és ezt meg kell érteniük. Kétszáz évente csak egy vörös sas jön a világra, és most van itt az ideje, hogy a farkasok közül legyen párja. Fel kell virágoztatnunk az alakváltók közötti kapcsolatot, különben kihal a fajtánk, és eltűnnek a védelmezők a világról. Inkább megküzdök két dacos fiatallal, semmint tétlenül nézzem, amint kibillen az egyensúly, és a vámpírok végérvényesen elszaporodnak – határozott Joshua a tanács és a törzs vezetője.
George megadóan bólintott. Majd elindultak a Black ház felé, hogy felkeressék Billyt, és értesítsék róla, hogy Jacobot várják a tanács elé, amint hazaért Nessietől.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés