(Sonja szemszöge)

A két hét gyorsan eltelt, ami még hátra volt az esküvőig. Alice nagyon kitett magáért, mert tényleg minden tökéletes volt. A ruhám egyszerűen fantasztikus lett. Amikor először felvettem készen, egyszerűen nem találtam szavakat. Imádtam. Az ételek fantasztikusak voltak, ahogy a lampionok és a virágok is. Bár egyben én nem láthatom a díszítést csak majd a szertartáson és utána, de biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.
Eljött a mi nagy napunk. Tegnap este a fiúk elrabolták Seth-tet legénybúcsúra. Mi pedig a lányokkal maradtunk a házban és a két kicsivel. Harry volt a férfi a háznál egyedül. Komolyan is vette a feladatát, mert miután az apja azt mondta neki, hogy „vigyázz a lányokra” azonnal átváltozott és mini farkasként cikázott egész este körülöttünk egészen addig, amíg el nem álmosodott. Még akkor sem akart visszaváltozni, és aludni, de Isa volt olyan kedves és meggyőzte a bátyját, hogy nem lesz semmi baj. Majd alkalom adtán elmondom Seth-nek, hogy ilyen kijelentésekkel többet ne vicceljen Harry előtt. Viszonylag korán lefeküdtem a lányok tanácsára, mert Alice beígérte, hogy másnap könyörtelen lesz, hogy tökéletesen nézzek ki a szertartásra.
Reggel kilenckor ébredtem fel. A gyerekek már nem voltak a kiságyban, úgyhogy biztosan Rosalie és Esme levitték őket reggelizni, hogy pihenjek még egy kicsit. Az utóbbi időben Rose is kezdett egészen megbékélni velünk, aminek azért örültem. Na persze azt nem mondom, hogy puszipajtások lettünk, de legalább már beszélget velem. Ez is valami. Ébredésem után néhány perccel Alice rontott be a szobába egy hatalmas tálcát hozva magával, amin csupa finomság volt. Mikor kérdőn néztem rá azonnal elmagyarázta a helyzetet.
- Nem jöhetsz le, mert amíg aludtál feldíszítettük a házat a lányokkal, úgyhogy itt fogsz reggelizni, aztán irány a fürdő – adta ki Alice az utasításokat.
- Rendben – mondtam és mosolyogva elvettem a tálcát. – Seth hol fog elkészülni? – kérdeztem kíváncsian.
- Edward és Bella házában van és ott is aludt az éjjel – csicseregte Alice.
Ezután csendbe burkolóztunk. Alice megvárta, amíg megettem a reggelit, majd az üres tálcával együtt távozott, hogy mehessek a fürdőbe. Mikor visszaértem a szobába már ott várt az ágyon egy igen kihívó csipkés fehérnemű garnitúra és egy köntös. Felvettem őket, majd lekiabáltam Alice-nek, hogy készen vagyok. A következő pillanatban már ott is volt és visszaterelt a fürdőbe, ahol leültetett egy székre és először a hajamat fogta egy csodálatos kontyba, majd kisminkelt. Amikor a tükörbe néztem egészen megdöbbentem, hogy milyen fantasztikusan kiemelte Alice az előnyeimet. Mikor mindennel végeztünk visszamentünk a szobába, ahol Bella várt mosolyogva, a kezében pedig ott volt a ruhám. Egy gyönyörű selyem ruhaköltemény csipkedíszítéssel. Lekaptam magamról a köntöst és engedelmesen hagytam, hogy belebújtassanak a gyönyörű menyasszonyi ruhámba. Már alig vártam, hogy Seth meglásson ebben a ruhában. Egyszerűen tökéletes lett, és a fátyol is nagyon sejtelmesen takarja el az arcomat.
- Imádom ezt a ruhát – lelkesedtem, amikor végre megnézhettem magam a tükörben teljesen elkészülve.
- Gyönyörű vagy – mondták a lányok mosolyogva.
- Köszönöm.
- Néhány perc és kezdődik – csicseregte Alice. – Készen állsz?
- De mennyire, már alig várom, hogy Mrs. Clearwater legyek – Mh… Mrs. Clearwater, Sonja Clearwater. Jól hangzik.
- Remek, akkor megyek és szólok anyukádnak – szaladt ki Bella a szobából.
Hát igen, anyukám fog férjhez adni. Az apukám, aki megjegyzem, hogy a Tanács bábja, amióta az eszemet tudom, nem volt hajlandó átlépni a határt, hogy férjhez adja a lányát. Anya viszont vállalta ezt a szerepet, úgyhogy boldogan és emelt fővel fogunk odasétálni Seth-hez. Anya már most nagyon kedveli a leendő férjemet, na meg persze el van ájulva az unokáitól. Néhány pillanattal később Bella már visszajött az anyukámmal és Nessie-vel együtt. Renesmee vállalta, hogy hozza a gyűrűket. Gyönyörű szép volt levendulaszínű kis koszorúslányruhájában, ahogy Bella és Alice is. Joanne nem vállalta, hogy koszorúslány legyen, mert szerette volna ő vezetni a sasokat, amikor szirmokat szórnak ránk a magasból.
- Csodálatosan nézel ki, Kicsim – ölelt át anya.
- Köszönöm. Te is – mondtam őszintén.
- Indulhatunk? – kérdezték a lányok mosolyogva.
- Igen – bólintottam boldogan.

A következő pillanatban a zene felcsendült a zongorából és mi elindultunk. Lassan lesuhantunk egymás után a lépcsőn a zene ütemére. Legnagyobb örömömre a dallam lassú volt, úgyhogy volt időm megnézni a díszítést, amit eddig nem láthattam. Egyszerűen káprázatos volt minden. A virágillat betöltötte az egész házat és akkor megláttam Őt. Szmokingban állt és mosolyogva figyelte, ahogy egyre közelebb érek hozzá. Már alig vártam, hogy odaérjek. Legszívesebben odarohantam volna, de nem lehet. Csak szép lassan, az ütemre lépdelünk. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva végre odaértünk. Anya megpuszilta az arcomat, majd a kezemet Seth kezébe csúsztatta és leült az első sorban. Carlisle vezette le a szertartást a kérésünkre. Mindenki ott volt, aki fontos volt a számunkra. Az összes farkas és sas a családjával együtt, és a Cullenek. Seth anyukája és az én anyukám, és persze a legfontosabb személyek a lányunk és a fiúnk. A két csöppség ott ült Rose és Esme ölében. Carlisle káprázatos beszédet tartott, majd megtettük a fogadalmunkat egymásnak.
- Bemutatom Mr. és Mrs. Clearwatert – mondta Carlisle mosolyogva. - Megcsókolhatod a menyasszonyt – nézett jelentőségteljesen Seth-re, aki azonnal teljesítette a kérést.
Ahogy Seth megcsókolt meghallottam a szárnyak suhogását és a következő pillanatban már hullottak ránk a szirmok. Elváltunk és felnéztünk az égre. Gyönyörű látvány volt. A következő pillanatban pedig már előttünk sorakozott mindenki, hogy megölelhessen és gratulálhasson. Kézről kézre adtak minket. A sor végére, pedig odaértek a sasok is, immáron felöltözve, emberként. Miután mindenki kifejezte jókívánságait elkezdődött a tánc, és a fogadás. Az első tánc a miénk volt Seth-tel. Besétáltunk a parkett közepére és a következő pillanatban Edward keringőt kezdett el játszani a zongorán. A szám felénél Seth anyukája odajött és lekérte a fiát tőlem, ők tovább keringtek én viszont elég bután éreztem magam egy pillanatra és lehajtottam a fejemet, mert most az apámnak kellene felkérnie, de ő nem jött el, viszont ahogy felpillantottam Carlisle már előttem állt.
- Szabad? – kérdezte gyengéden. Én pedig mosolyogva bólintottam és már keringtünk is tovább.

Miután vége lett a dalnak Carlisle meghajolt előttem és megköszönte a táncot, majd visszament Esméhez, aki szélesen mosolyogva figyelt bennünket. A következő pillanatban már Jacob állt előttem és vitt táncba, majd Noah is elém állt. Aztán sorban minden Cullen fiú felkért, és David is, bár én már őt is a Cullenekhez számoltam. Utánuk pedig az összes farkassal is táncoltam. Míg Seth megtáncoltatta Leah-t, majd Marie-t, azután az én anyukámat, a Cullen lányokat és a sasokat is. Miután kellőképpen kifáradtunk úgy éreztem, hogy itt az ideje eldobni a csokromat. Minden hajadon lány a parkettre állt, én pedig elhajítottam a csokrot. Amikor hátrafordultam megdöbbenve láttam, hogy Renesmee kapta el. Edward, ha lehet még jobban elsápadt, Jacob viszont csak mosolyogva megcsóválta a fejét, Emmett pedig mackós nevetésbe kezdett a többiekkel együtt. Miután mindenki túllépett a csokorkérdésen Seth-tel felvágtuk a tortát. Az első szeletet megetettük egymással, ahogy illik, majd vágtunk mindenkinek egy szeletet belőle. Az este egyszerűen fantasztikus volt. Alice igazán kitett magáért. Életem legszebb napja volt. Egészen reggelig tartott a mulatság. Seth-tel nem utaztunk nászútra, hiszen egyrészt nem akartuk magukra hagyni a kicsiket, másrészt nem is lett volna biztonságos mutatkoznunk. Úgyhogy kiélveztük az egész éjszakát és reggelt a családunk és a barátaink körében. Aztán lassan mindenki kifáradt és hazaindult. Természetesen a Cullenek fáradt hatatlanok voltak, de az alakváltók és az emberek nem. Úgyhogy lassan nyugovóra tért mindenki. Mi is el akartunk indulni Seth-tel a szobánkba, de Edward és Alice megállított bennünket.
- Nem – nem – vigyorgott Alice. – Ti most nem itt alszotok. Mentek szépen a nászutas lakosztályba.
- Nászutas lakosztály? – néztünk rá értetlenül.
- Igen – folytatta Edward. – Ez a nászajándékotok a sasoktól, a farkasoktól és tőlünk. Úgyhogy induljunk is.
- De mégis hova? – kérdezte Seth döbbenten. – Na és a kicsikkel mi lesz?
- A kicsiknek van elegendő ennivalója két napra a hűtőben. Különben is már ehetnek babaételeket is, amivel Esme és Rose telepakolta a konyhát. Mi vigyázunk rájuk az elkövetkezendő három napban – csicsergett Alice, majd felkaptak minket és rohanni kezdtek.
Alig futottak velünk két percig, máris megálltunk. Letettek minket és a látványtól, ami elénk tárult elállt a lélegzetünk is. Egy apró házikó volt velünk szemben. A sasok és farkasok pedig körbeállták. Kérdőn pillantottunk a barátaink felé, mire Edward rögtön magyarázni kezdte a helyzetet.
- Arra gondoltunk, a sasokkal és a farkasokkal, hogy mivel nem mehettek el nászútra, mi fogjuk idehozni nektek. Ez lesz a ti kis szigetetek, mind együtt építettük ezt a házikót felváltva. A belső berendezés pedig Alice érdeme. A ház úgy egy mérföldre van, bármikor átjöhettek a kicsikhez és hozzánk. Éjszakánként pedig felváltva fogunk a házikótok környékén járőrözni, hogy biztosak legyünk benne, hogy biztonságban vagytok – magyarázta Edward.
- Köszönjük – mondtuk Seth-tel meghatottan.
- Nincs mit – vágta rá mindenki.
- Kellemes nászutat – mondták még vigyorogva. Seth pedig felkapott engem és boldogan vitt be a mi kis házikónkba. A küszöbön még hátrafordult, mire mindenki tapsolni kezdett, majd eltűntünk a mi saját nászutas lakosztályunkban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés