(Jacob szemszöge)

Amint Edward elkiáltotta magát, hogy Nessie a házban van és veszélyben, azonnal utána rohantam, és reméltem, hogy nem késünk el. Olyan gyorsan futottunk, amilyen gyorsan csak tudtunk, aztán meghallottuk Nessie fájdalmas sikoltását. Ha lehetséges még gyorsabb tempóra kapcsoltunk, de még kellett egy-két perc, hogy odaérjünk a házhoz. Hatalmas csattanás. Istenem, ne! Nem halhat meg!

-         Nessie – üvöltötte Edward, majd berontott az ajtón és azonnal rávetette magát a Nessie fölött álló Félixre, én pedig Arót vettem kezelésbe.

Miután egy határozott mozdulattal letéptem Aro fejét gyorsan segítettem Edwardnak széttépni a még vergődő Félix-et, majd amíg Edward elintézte a maradványokat Nessie-hez rohantam. Szerelmem bőrét mindenhol horzsolások és zúzódások fedték, és volt egy olyan érzésem, hogy kevés ép csontja maradt. A szája és az orra pedig csupa vér volt, a teste alatt egyre nagyobb vértócsa áztatta a szőnyeget. Azonnal visszaváltoztam és felkaptam a bokszeremet.

-         Kicsim, kérlek, térj magadhoz – simítottam végig az arcán. – Nessie, innod kell, gyorsan – kérleltem, de nem mozdult.

Elrohantam a konyhába és hoztam egy kést, majd megvágtam a csuklómat. Megemeltem a fejét és az enyhén nyitott szájához nyomtam a vérző csuklóm, hátha a vérre még reagál, de nem történt semmi. A vérem már egy perce csurgott a szájába, de nem reagált. Közben Edward is visszaért.

-         Nessie – fogta meg lánya kezét, de semmi válasz nem jött. – Vér kell – mondta Edward idegesen és felpattant.

-         Azt csinálom! Nem látod? – üvöltöttem utána.

-         De látom, de ha vénásan is kötök be vért több az esélye – mondta egy pillanattal később, amikor már megint mellettem volt. – Ne hagyd abba, jól csinálod. Ha magához tér egy kicsit azonnal rád fog harapni. Készülj fel rá – mondta Edward és közben néhány pillanat alatt kötött be vért Nessie mindkét karjába.

-         Már alig várom – mondtam reménykedve. Ha kell, akkor az összes vérem nekiadom.

Már percek óta vártuk, hogy történjen valami, de kedvesem nem mozdult. Életben volt, ez biztos, mert hallottam, ahogy dobogott a szíve. Edward egyre idegesebben járkált körbe-körbe a szobában folyamatosan minket nézve, amikor hirtelen megtörtént. Nessie köhintett egy aprót, majd fájdalmasan nyelt egyet a következő pillanatban pedig már harapott is. Mohón itta a vért, amit felkínáltam neki és a sápadt arcán lassan újra megjelent egy halovány pír. A zúzódásai pedig mintha egy kicsit halványodtak volna.

-         Ez az, Kicsim – bíztattam megkönnyebbülve és szabad kezemmel a fejét simogattam.

-         Rendbe fogsz jönni, csak igyál – zokogta Edward mellénk térdelve.

Nessie csak ivott és ivott, szinte már megfulladt amiatt, hogy annyira heves volt, én pedig lassan kezdtem elveszíteni az eszméletemet, de nem törődtem vele. Nem akartam elvenni szerelmemtől azt, amire most szüksége van.

-         Jacob? – nézett rám Edward aggódva. - Renesmee, Kicsim, hagyd abba. Jake nem bírja tovább – ragadta meg a csuklómat Edward.

-         Ne, Edward, szüksége van a vérre – motyogtam kábán.

-         Kap még, de nem belőled. Hozok neki donorvért még az emeletről – mondta Edward határozottan és elvette a csuklóm Nessie szájától. – Ha megöl téged, de ő életben marad, akkor sohasem lesz boldog – mondta határozottan, majd felrohant az emeletre, előttem pedig a világ szép lassan elsötétült.

(Bella szemszöge)

A lányom, mi történt a lányommal? Edward és Jacob már régen elment. Utánuk kellene mennem. Nem hagyhatom cserben őket. A lábaim maguktól kezdtek el a ház felé menni, de hirtelen valaki elkapott.

-         Bella – hallottam meg Jaspert a hátam mögül.

-         Engedj el, a lányom és a férjem, ráadásul még Jacob is – kiabáltam, de nem hagyott tovább menni.

-         Bella, még itt van rád szükség. Edward és Jacob nem hagyja, hogy baja essen Nessie-nek, de ha most elmész, akkor mind meghalunk. Nem tudjuk, hogy a még itt lévő vámpíroknak milyen képességei vannak – mondta határozottan, én pedig abbahagytam a kapálózást. – Nessie erős, nem lesz semmi baj – nyugtatott tovább Jasper, majd egy újabb vámpírra vetette magát.

Én pedig csak álltam ott tétlenül, és ha valaki rám támadt, akkor megvédtem magam, de fogalmam sem volt, hogy a számomra legfontosabb emberek hol vannak, és élnek-e még. Ettől egyre dühösebb lettem, úgyhogy inkább az ellenségem kezdtem el levezetni a feszültségem. Sosem gondoltam volna, hogy a harag miket képes tenni velem. Hirtelen elöntötte az elmémet a vörös köd és minden ellenséget, akit csak értem azonnal szétcincáltam és tűzre vetettem. Már nagyon sok volt a sérültünk, és akármennyire is jó harcos volt Jasper azért már ő is elfáradt egy kicsit. Hirtelen mozgást véltem felfedezni az erdőből, és már attól féltem, hogy újabb ellenségek, amikor felismertem őket. Rögtön megkönnyebbültem és nagyon hálás voltam az érkezőknek. Benjamin és Tia volt az. Azonnal kivontam köréjük is a pajzsom. Újult erővel vetették magukat bele a harcba, az oldalunkon. Nem is sejtettük, hogy jönnek, hiszen nem értesítettek minket az érkezésükről. Mindenesetre nagyon örültem nekik.

-         Jasper! – kiáltottam el magam. – Nézz, az erdő felé – mutattam barátaink felé. Jasper pedig azonnal oda harcolta magát melléjük, hogy segítsen és jelezze az alakváltóknak, hogy barátok.

Benjamin a máglyák tüzét felhasználva semmi perc alatt elégetett mindenkit, akire Jasper rámutatott, így a harc már nem tartott sokáig. Ott álltunk a harcmezőn az égő máglyák között, és bármennyire hihetetlen is volt, győztünk. Megtettük azt, amit már több, mint ezer éve senki. Eltöröltük a Volturi rémuralmát. Örömömet viszont beárnyékolta, hogy még mindig nem tudtam semmit a lányomról és a férjemről.

-         Jasper? – néztem rá könyörgőn.

-         Menj, Bella. Mi eltakarítunk – bólintott Jasper. – Esme, Rosalie, kérlek, menjetek vele – kérte őket Jasper, ők pedig azonnal bólintottak.

A következő pillanatban már rohantam is a ház felé a nyomomban Esmével és Rose-zal. Nem sok idő kellett, hogy odaérjek. A nappali teljesen le volt rombolva és mindenhol vér volt.

-         Renesmee, Edward, Jake – kiabáltam kétségbeesetten és a következő pillanatban Edward előttem termett és magához ölelt. – Hol vannak? Hol van a lányunk és Jake? – kérdeztem ijedten.

-         Az emeleten – mondta Edward. – Rendbe fognak jönni – tette még hozzá.

-         Rendbe jönni? Megsérültek? Súlyos? Mondd már! – csattantam fel.

-         Jake-nek csak pihennie kell, mert nagyon sok vért vesztett – kezdett bele Edward.

-         A lányunk? Mi van Renesmee-vel? – kérdeztem hisztérikusan.

-         Félix elkapta, és csúnyán megsérült – mondta lehajtott fejjel. – Eltört a bal karja és a jobb lába, a testén rengeteg zúzódás van. Három bordája megrepedt és majdnem elvérzett.

-         Jézusom – mondtuk rémülten Rose-zal, és Esmével.

-         Hol van? Azonnal látnom kell Őt! – zokogtam.

-         A vizsgálóban vannak. Gépre tettem őket a biztonság kedvéért – mondta és már fel is rohant a lépcsőn. Mi pedig követtük.

Amikor beléptem meg is torpantam. A kislányom vérbe fagyva feküdt eszméletlenül, infúziók voltak a testébe vezetve, és mindenhol gépek csipogtak. Szörnyű látvány volt. Odarohantam és félve megérintettem az arcát. Nem mertem nagyon hozzáérni, mert nem tudtam, hogy van-e rajta olyan pont, ahol nem fáj neki az érintés.

-         Már magánál volt – ölelt át Edward hátulról. – Én altattam el, hogy ne fájjon neki semmi, amíg Carlisle el nem látja. Ne aggódj. Egy-két nap alatt felépül. Nagyon erős lány, megmentette Sonja életét.

-         Teljesen fel fog épülni? – kérdeztem félve.

-         Igen, a gerincét nem tudta már Félix eltörni. A karjának és a lábának kell néhány nap, de ha sok vért kap, akkor nem lesz semmi baj.

-         Hála az égnek – mondtam kicsit megnyugodva. - Jacob? – fordultam most barátom felé egy pillanatra.

-         Neki csak pihennie kell. A vérét adta Nessie-ért. Ha nem állítom meg, akkor akár az utolsó cseppig neki adja. Gyorsan visszanyeri majd az erejét.

-         Sonja?

-         Ő is rendben van. Eltört a karja, de más baja nem történt. A szobájukban fekszik – mondta Edward nyugodtan. – A harc?

-         Győztünk – mondtam halványan mosolyogva. De milyen áron? A lányomnak nem lett volna szabad itt lennie. – Menj, és segíts Carlisle-nak. Itt már mindent megtettél, amit tudtál – néztem rá szerelmemre. – Mi majd vigyázunk rájuk.

-         Biztos vagy benne? – kérdezte bizonytalanul.

-         Igen, szükség van rád odakinn, én pedig inkább itt maradnék. Óvatosan megmosdathatom Nessie-t? – kérdeztem bizonytalanul. Lehet, hogy nem kéne bolygatnom, de csupa vér. Nem maradhat így.  

-         Igen, nyugodtan megmosdathatod, de csak óvatosan a mozgatással. Rose, itt maradnál velük és segítenél Bellának? – kérdezte Edward.

-         Hát persze – mondta Rose azonnal.

-         Esme?

-         Én veled megyek, Edward – mondta Esme határozottan. – Minden segítségre szükség lehet.

Amint Edward és Esme eltűnt Rose-zal óvatosan megmosdattuk Nessie-t, és kezdtem egy kicsit megkönnyebbülni. Ahogy szép lassan lemostuk a vért lányom testéről láttam, hogy nem néz ki annyira rosszul, mint ahogy mosdatás előtt kinézett. A vér, amit kapott sokat javíthatott az állapotán, mert a zúzódásai már csak halványan sejlettek fel, a töréseit pedig gyorsan kiheveri majd. Amikor végeztünk alig mozgatva belebújtattuk egy hálóingbe.

-         Megmosdassuk Jacobot is? – kérdezte Rosalie, mire én csak döbbenten rámeredtem.

-         Tessék? – kérdeztem még mindig kábultan.

-         Nézd, tudom, hogy furcsa lehetett az előző mondat az én számból, de megmentette az unokahúgomat és minden jel szerint nagyon szereti, úgyhogy megpróbálok megbarátkozni vele – magyarázta Rose, én pedig elmosolyodtam. – Ha el mered mondani a korcsnak, megjárod – tette még hozzá gyorsan.

-         Rendben, megígérem, hogy hallgatok róla – kuncogtam fel.

-         Helyes. Akkor? Megmosdassuk? – kérdezte újra.

-         Igen, az jó lenne.

Gyorsan megmosdattuk Jacobot is. Rajta csak néhány zúzódás volt és persze ki kellett hevernie a vérveszteséget, de más baja nem volt. Miután végeztünk velük Rosalie elment, hogy megnézze Sonját is. Sonja egészen jó bőrben volt, leszámítva a törést. Nessie-nek hála viszont nem zuhant le, így nem törte össze magát jobban. Már a saját lábán sétálva jött a vizsgálóba, hogy meglátogassa Nessie-t és Jake-t.

(Edward szemszöge)

Tudtam, hogy Bella nagyon ki fog borulni, hiszen én is nagyon ki voltam készülve idegileg. A mi kislányunk volt talán a legsúlyosabb sérült, pedig szegénykémet azt hittük, hogy eléggé figyelni tudjuk majd. Hibáztunk, amikor hagytuk, hogy ő is részt vegyen ebben. Aro szándékosan intéztette el Nessie-t ilyen csúnyán, mert Bella becsapta, ez biztos. Még jó, hogy Jacobbal viszonylag gyorsan ideértünk, már éppen a gerincét akarta eltörni Félix.

Gyors csókot leheltem még Bella szájára és Nessie homlokára, majd rohantam vissza a tisztásra Esmével a nyomomban. Amikor odaértem rögtön Carlisle-hoz rohantam.

-         Nessie? – kérdezték azonnal.

-         Megsérült, elég csúnyán, de rendbe fog jönni – mondtam tárgyilagosan. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire rosszul érzem magam emiatt, most nincs időm rá, hogy kiboruljak. - Mi a helyzet? – kérdeztem, hogy eltereljem magamról a figyelmet, és körbepillantottam.

-         Stefan és Vladimir halott, mindenki más él – kezdte Carlisle. – Az alakváltók közül a sasok Sonján kívül jól vannak. A medvéknél Noah karja törött és néhány bordája, de nem súlyos a helyzet. A farkasoknál Seth-nek eltört a karja, Harrynek a bal csuklója, Quil-nek néhány borda, Jonathan bal lába, Jarednek betört az orra, Sam a legsúlyosabb, neki a jobb oldala teljesen összetört, de idővel fel fog épülni. Nálunk Alice-nek van sérülése, de ha iszik donorvért otthon, akkor hamar rendbe jön. Jasper pedig összeszedett még néhány harapást, de jóformán meg sem érzi. A többieknél kevésbé súlyos a helyzet. A legtöbben szerencsére főleg felszíni sérüléseket szenvedtek. Legfőképpen varrni kell néhány sebet és gipszelni – mondta el apám összefoglalva a helyzetet. – Tudsz segíteni? Mert jobb lenne, hogyha olyan segédkezne, aki elvégezte már egy párszor az orvosit – mosolygott rám apám, majd Emmettre pillantott, aki nem lélegzett, hogy ne ragadják el az ösztönök, de közben tanácstalanul állt és nézegette az orvosi táskában a műszereket.

-         Emmett – szóltam oda neki mosolyogva. – Majd én segítek Carlisle-nak, te inkább szállítsd haza a már ellátott sérülteket. Rendben? – kérdeztem.

-         Ez remek ötlet – bólintott rá Emmett és rögtön ott hagyta a számára ismeretlen műszereket.

Néhány óra alatt sikerült mindenkit ellátnunk, és hazavinnünk. Miután minden sérülttel végeztünk, eltakarítottuk a pusztítás nyomait is. Ezek után pedig hazamentünk. Amint beértünk rögtön felrohantunk a vizsgálóba, hogy megnézzük Nessie állapotát és megnyugodva láttuk, hogy a zúzódások szinte már teljesen eltűntek és lányom már ébren van. Bár mocorogni még nem nagyon mocorog. Csak a fejét fordította felénk és halványan elmosolyodott. Jake, még mindig aludt.

-         Apa – mosolygott rám a lányom és picit megemelte ép kezét, mire rögtön mellé siettem. – Köszönöm – mondta hálásan.

-         Mit, Kicsim? – döbbentem meg.

-         Azt, hogy még időben megállítottál – motyogta szégyenlősen, majd Jacobra pillantott.

-         Nincs mit – simogattam meg a haját. Tiszta anyja. Ő halt meg kis híján és mégis neki van bűntudata. Bella is mellém lépett és a kezét a mieinkre tette, én pedig magamhoz szorítottam. Alice közben már felhörpintett két adag vért és már mozgatta is a törött karját. Mindenki megkönnyebbült és boldog volt. Stefan és Vladimirt tiszteletteljesen elbúcsúztattuk. Bár tudtuk, hogy csakis azért voltak itt, mert remélték, hogy végre véget vet valaki a Volturi hatalmának. Az áldozatuk nem volt hiábavaló, mert így is lett. Azon az éjszakán mindenki boldogan tért nyugovóra, már aki tehette. Mi pedig Bellával a lányunk és Jake betegágya mellett maradtunk Carlisle-lal együtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés