Epilógus

(Edward szemszöge)

Egy hét múlva…

A barátaink még egy ideig nálunk vendégeskedtek. Egy hét alatt mindenki felépült a sérüléseiből. Kivéve Samet. Neki még kell pár nap lábadozás, de Emilynél nagyon jó kezekben van. Jake már az ütközet utáni nap teljesen jól volt. Nessie pedig három nap alatt felépült. Mindenki összegyűlt a nappaliban, hogy megbeszéljük, hogy mi lesz ezután. A vámpíroknak, amióta világ a világ mindig volt egy vezető családja. Carlisle kezdett bele a beszélgetésbe, mint ilyenkor mindig.

-         Nos, a kérdés az, hogy megtartsuk-e a hagyományt és legyen-e egy vezető családja a vámpíroknak? – kérdezte és körbepillantott.

-         Szerintem szükség van rájuk, hogy a nomád vámpírokat kordában lehessen tartani. Sokan most, hogy nincs mitől félniük biztosan elszabadulnának – érvelt Eleazar.

-         Ebben én is egyetértek – csatlakozott Benjamin.

-         Akkor tehát kell uralkodó család – bólintott Carlisle. – Szerintem is így van. A kérdés, akkor már csak annyi, hogy ki legyen az?

-         Szerintem a Cullenek éppen megfelelnének erre a pozícióra – mondta Benjamin határozottan. – Erős vámpírok vagytok, jó képességekkel.

-         Nem, mi nem vagyunk alkalmasak erre – vágta rá Carlisle azonnal, mi pedig hevesen bólogattunk.

-         Miért nem? – kérdezte Tia döbbenten.

-         Azért, mert mi nem követjük a hagyományos vámpír életmódot, ergo, nem lenne helyes, hogyha mi ítélkeznénk a normál vámpírok felett – magyarázta Carlisle és teljesen igaza volt.

-         Akkor ki legyen az? – kérdezte Zafrina.

-         Mit szóltok Siobhan-hoz és családjához? – kérdeztem hirtelen. – Siobhan bölcs, biztos vagyok benne, hogy jól vezetné a világunkat.

-         Egyetértek – bólintott rá Eleazar.

-         Szerintem is jó ötlet – mondta Carlisle is.

-         Ám legyen – ítélkezett Zafrina is.

-         Barátom, elvállaljátok? – nézett Carlisle most Siobhanra.

-         Elvállaljuk, de a székhelyünket nem fogjuk áthelyezni Volterrába. Van otthonunk – mondta Siobhan határozottan. – Az alaptörvényeket pedig megtartjuk. Tehát senki sem fedheti fel magát az emberek előtt. Őriznünk kell a titkunkat. A többi majd kialakul.

-         Ez természetes. Nem is akartuk felfedni a titkainkat – mondták a családok vezetői.

-         Szükséged van testőrségre?  - mosolygott Benjamin Siobhanra.

-         Ha felajánlkozol, akkor nem fogom visszautasítani, Benjamin – bólintott Siobhan. – De nem mentek vissza Amunhoz?

-         Nem, Tia és én kiváltunk a családjából. Soha nem tekintett oda valónak, csak a képességem miatt tartott meg a kezdetektől – mondta Benjamin határozottan.

-         Ez esetben, legyetek üdvözölve a családunkban – mosolyodott el Siobhan.

-         Köszönjük – húzta mosolyra a száját Benjamin és Tia is.

Még hosszasan beszélgettünk és minden részletet tisztáztunk, majd vendégeink távoztak az otthonunkból. Még sokáig ültünk a nappaliban és élveztük a csendet és a békét. Egészen addig, amíg Nessie bátortalanul meg nem szólalt.

-         Én is szeretnék bejelenteni valamit – kezdett bele kislányom szégyenlősen.

-         És mi lenne az? – mosolygott rá Carlisle.

-         Jake és én össze szeretnénk házasodni – mondta pirulva. Tudtam, hogy már nem lesz sokáig az én kislányom, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar kiröppen a családi fészekből. Alig volt néhány évem, hogy apa lehessek, máris elveszítem.

-         Ez csodálatos – mondta Bella boldogan és megölelte a lányunkat, de én csak kővé dermedve ültem továbbra is a kanapén. Ez még túl korai.

-         Apu – ült ölembe a kislányom, én pedig végre magamhoz tértem egy kicsit. – Én mindig a te kislányod maradok, akkor is, hogyha nem vagyok itt állandóan – mosolygott rám Nessie, és megpuszilta az arcomat.

-         Tudom, Kicsim. Csak még nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy te már felnőttél – motyogtam a nyakába, miközben szorosan magamhoz öleltem.

-         Majd hozzászoksz idővel. Ígérem, hogy mindig a közeletekben maradunk Jake-kel.

-         Rendben, az jó lesz – mondtam őszintén, majd elengedtem a lányomat, hogy a többiek is kifejezhessék a jókívánságaikat nekik.

Az esküvő megszervezésére lányom természetesen Alice-t kérte meg, aki boldogan igent mondott a felkérésre. Néhány héttel később pedig már sort is kerítettünk az eseményre.

(Nessie szemszöge)

Holnap lesz a nagy nap. A nap, amitől kezdve végérvényesen és örökké Jacobhoz fogok tartozni. Már alig vártam. Az feleséggé válásom előtti utolsó éjszakát otthon töltöttem a gyerekszobámban. Anya és apa egész éjjel velem voltak és figyelték, ahogy alszom.

Reggel, illetve inkább még éppen délelőtt, pedig Alice ébresztett fel, hogy itt az ideje készülődni. Alice, Rose, Esme és anya csodálatos sminket és hajkölteményt készítettek nekem, majd segítettek belebújni a ruhámba. Ami egy egyszerű, itt-ott csipkével díszített földig érő ruha volt. Kiemelte a karcsú vonalaimat és a nyakam ívét. Egyszerűen tökéletes volt minden. Az esküvőt La Push-ban tartottuk meg a tengerparton, így miután elkészültem és a családom is készen állt apa a karjaiba kapott és futva vitt minket egészen a tengerpartig. Már mindenki ott volt és ránk várt. A családom minden tagja elfoglalta a helyét, mi pedig apával már csak a zenére vártunk, hogy bevonulhassunk a széksorok között egészen Jake-hez. A parton rengeteg sátrat állítottak fel Alice vezetésével, ahol majd az esküvő utáni parti is itt lesz. Nagynéném még egy táncparkettet is szerzett a kedvemért.

Mindent jázminnal díszítettek fel, mert ez volt a kedvenc virágom. Az illatát már félúttól kezdve tisztán éreztem. A virágok között pedig fel volt akasztva egy-egy lampion, ami majd világít az éjszaka folyamán. Káprázatosan nézett ki minden. Ráadásul kérésemre alkonyatkor mondtuk ki a boldogító igent. Annyiszor hallottam már anyától és apától, hogy az alkonyat a szerelem napszaka, hogy szerettem volna magam is ekkor a szerelmemé lenni.

A zene hirtelen felcsendült, apa pedig a karját nyújtotta, hogy induljunk, amit én boldogan el is fogadtam. Minden szerettem ott volt mellettem. Láttam a családom minden tagját, a Denalikat, a falkát, a medvéket és természetesen Davidet és családját. A nagypapát, aki nem értette, hogy hogyan lettem néhány év alatt ekkora, de elfogadta, hogy jobb neki, hogyha nem tudja meg. Seth és Sonja voltak a tanúink. Sonján kívül az összes többi sas az égen volt és rózsaszirmokat dobáltak ránk, ahogy Seth és Sonja esküvőjén is. Mindenki ott volt, akit szerettem és fontos volt nekem, kivéve Renee-t a másik nagymamámat, és Philt. Hiszen ők nem tudták a titkainkat, így jobbnak láttuk, hogyha nem látnak meg így bennünket. Lassan lépkedtünk a zene ütemére, de végre elértük a célunkat. Apa felhajtotta a fátylamat, rám mosolygott és homlokon csókolt, majd balomat Jacob jobb kezébe tette.

-         Vigyázz a lányomra, korcs – mondta kuncogva. Mire én csak megforgattam a szemeimet.

-         Vigyázni fogok rá, vérszopó – suttogta vissza, mire apám csak vigyorogva megcsóválta a fejét. Még ma sem bírták ki, hogy ne szekálják egymást legalább egy kicsit.

A szertartás elkezdődött és nem sokkal később már úgy mutattak be minket, mint Mr. és Mrs. Black. Mérhetetlenül boldog voltam, hogy végre megtörtént. Már alig vártam, hogy Jacob felesége legyek. Mostantól senki sem választhat el minket. Örökké együtt leszünk, ahogy minden pár, akit csak ismerek. A szertartás után állófogadás volt, majd elkezdődött a tánc. Az első tánc az enyém és Jacobé volt, majd apa lekért engem, Jake-t pedig anya táncoltatta meg. Azután jöttek a többiek. Mindenkivel táncoltam az este folyamán. Emmett hozta a formáját és nem tudta megállni, hogy ne lásson el néhány hasznos tanáccsal a nászéjszakát illetően, erre csak hangos morgást kapott apától válaszul. Késő este felvágtuk Jake-kel a menyasszonytortát és természetesen, ahogy azt egy jó nagynénitől el is vártam volna a kedvenc csoki tortámat rejtette a hófehér marcipán bevonat, úgyhogy jóízűen ettem meg az első falatokat Jacob kezéből. Miközben én is megetettem őt. Ezután pedig mindenkinek vágtunk a tortából, persze a vámpírokat kivéve. Az este csodálatosan telt. Késő éjjel pedig elindultunk, hogy elfoglaljuk a házunkat, amit a falka és a családunk csakis nekünk épített fel La Push-ban. Jacob a karjaiba vett és úgy lépte át velem a küszöböt tapsvihar közepette.

Néhány hónappal később pedig, már a fiunkat tartottam a karomban. Tökéletes gyermek volt, aki a Billy Edward Black nevet kapta. Már a születése napján átváltozott, és kisebb galibákat okozott a házban. Pontosan ugyanolyan rozsdabarna farkas volt, mint az édesapja. A jövő Alfája. A haja a La Push-iaknál szokásos fekete helyett, inkább vöröses árnyalatú volt, de a szemei olyan feketék voltak, mint az apjáé. Természetesen nagypapa segített világra jönni a dédunokájának. Apa és anya kikérték maguknak, hogy tizenhét és tizennyolc éves létükre nagyszülőt csináltunk belőlük néhány hónap alatt, de látszott rajtuk, hogy majd szétveti őket a boldogság. Esme is büszke dédnagymama lett. Charlie pedig döbbent, de boldog dédnagypapa. Boldogan éltük az életünket Forksban, még néhány évig, de miután az emberek suttogni kezdtek el kellett költöznünk. Az egész család felkerekedett és Angliába vette az irányt. Velünk tartottak még Davidék, Jonathan, hiszen Isa volt a bevésődése, Noah-ék és Seth-ék is. Ennyi embernek viszont már két ház kellett, úgyhogy Alice olyan helyet keresett, ahol tudtunk két emeletes házat venni egymáshoz közel. Természetesen Alice, mint mindig most is nagyot alkotott, és szerzett nekünk megfelelő házakat. Boldogan éltünk Angliában, ahol bár a szokott esős időjárás volt a mérvadó, de kiélvezhettük az új látnivalókat.

(Seth szemszöge)

50 évvel később…

Miután elköltöztünk először Angliában telepedtünk le, majd tovább álltunk és egy ideig Siobhan engedélyével Volterra kastélyában laktunk. Körbejártuk a világot, de amikor újra lehetőségünk nyílt rá visszatértünk Forksba. Sonjának és nekem már tíz gyermekünk volt, mindegyik büszke és elégedett alakváltó. Hat fiú és négy lány. Noah-nak és Joanne-nak csak fiai születtek szám szerint tizenkettő, egy egész komoly falkát alkottak már a medvék. Nessie-nek és Jacobnak már hat gyermeke volt. Ebből négy kisfiú volt és kettő kislány. A kislányok nem lettek alakváltók, jobban hasonlítottak inkább Nessie-hez. Isa és Jonathan már négy unokával örvendeztettek meg bennünket, persze nyilvánosan nem vállalhattuk fel a nagyszülőséget, ahogy Edwardék sem, hiszen nem öregedtünk. Marie-nek és Davidnek nem lehetett több gyermeke, mert Marie az átváltozáskor meddő lett, de egyáltalán nem zavarta őket ez a tény, hiszen már volt egy csodálatos fiuk, aki már párra is talált. Siobhan engedélyével átváltoztatatta félvérré a szerelmét, egy gyönyörű Jasmine nevű lányt, akinek nem volt családja. Nagyon szeretik egymást, még Jasmine átváltozása előtt született egy kislányuk, aki a Jenny Marie nevet kapta. Boldogan tértünk vissza a szülővárosunkba. Charlie már eltávozott az élők sorából, ahogy sajnos Billy is, de Leah még megvárt bennünket. Leah a béke megszületése óta nem változott át, hogy Kevinnel együtt öregedhessen meg. Mára már büszke nagymama. Ősz haja van és boldogan ücsörög a parton. Quil szintén a halandóságot választotta, hogy Lilyvel együtt távozhasson majd az élők sorából. Gina is büszke nagymama lett idő közben. Általában véve azok az alakváltók, akiknek halandó volt a párja mind lemondtak az átváltozásról, hogy a szerelmükkel együtt léphessenek majd át a szellemek világába, ahol reményeim szerint Shanti és Jason tárt karokkal várnak rájuk. Leah is csak rám várt már, hogy távozhasson. Ahogy visszajöttünk őt kerestem meg azonnal. Még most is emlékszem arra a napra.

-         Leah – szólítottam meg az ágyban fekvő hölgyet. A nővérem már igencsak idős néni volt, mikor visszajöttem.

-         Seth, tudtam, hogy még találkozunk – mosolyodott el és megszorította a kezemet.

-         Én is nagyon reméltem, nővérem – csókoltam meg az arcát.

Aznap egész éjjel beszélgettünk és mindent elmondott, ami a távollétünkben történt. Bár telefonon tartottuk a kapcsolatot és képeket is küldtünk egymásnak, de az mégiscsak más volt, mint személyesen beszélgetni. Reggel pedig nővérem elaludt és többé nem ébredt fel. Békében és csendben távozott az élők sorából. Gyönyörű szertartás tartottunk neki és illőképpen elbúcsúztattuk. A lelkem mélyén tudtam, hogy Kevin, Shanti és Jason már vár rá a másik oldalon és boldogan fog élni tovább a lelke a szellemek világában. Hosszú, boldog életet élt itt az élők között is, hét gyermeknek adott életet, azóta már dédunokái is születtek. Az alakváltók még soha nem virágoztak így, mint amióta Sonjával egymásra találtunk. Feleségem és én boldogan éljük az örökkévalóságunkat a barátainkkal együtt. Egyelőre nem tervezzük, hogy elhagyjuk az élők világát, de ha valamikor mégis megtörténik, akkor ezt csakis együtt fogjuk megtenni. Addig is éljük a csodálatos életünket, békében és szeretetben, ahogy azt megteremtettük magunknak és a szeretteinknek.

Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés