Bella után
Hányszor mondtam, hogy szeretem?
Számolni azt nem lehet.
De mégis, hite tovaszállt,
Egy szavam után.
Hogy hihette, hogy mit mondtam, igaz,
Ha előtte esküdtem oly sokat.
Szeretem, Ő az életem.
De Ő mégis elhitte nekem.
Nem látott a maszkon át,
Vagy csak ezt várta talán?
Fiatal fellángolás?
Nem! Ő várt reám.
Ő volt a mindenem,
Mégis eltűnt csendesen.
Kis idő volt csak a boldogág,
Amely nekem járt.
Felfelé szállt az imám,
Feledés várt volna reá.
Búcsú és távozás
Ennyi volt csupán.
Szerelmünk, mint egy lángolás,
Csak Ő lehetett a fénysugár.
Ezután, mint az árny,
Egész létemen át.
S most hallom a hírt,
Mi nem lehet gyógyír,
Csak méreg, mely megöl,
Lassan, kínok között.
Szeretem, Ő volt az életem.
Ő dobogott a szívemben.
És csak egy utolsó kívánság,
Menni, menni Bella után
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
szerintem nagyon jó=)