Az ablakban ültem és probáltam megoldani a matematika házifeladatomat. Nem éppen túl nagy sikerrel. Gondolataim folyton-folyvást elkalandoztak. Persze hogy miatta. Ki más miatt lennék a szokottnál is kétballábasabb? Naná, hogy a férfi miatt aki elrabolta a szívemet. Örökre. Micsoda romantikus és ellentétes gondolatok kavarognak a fejemben. – Én nem akarom őt szeretni. Mégis tudom hogy ez nem igaz. Habár más mint én. Rajta kívül mást nem tudnék így szeretni. Teste hideg és mégis olyan melegség fog el a közelében. Szeretem érezni azt a hűvösséget. Nem félek tőle, pedig kellene. Vágyom rá, és nem rémit ez az érzés. Vajon ha én is olyan lennék mint ő? Milyen lenne? Minden esetre biztosan érdekes,
egy vegetáriánus ember, mint vámpír. Talán akkor is rosszul lennék a vértől? Vagy vágynék rá, mint ahogy kezdetben Edward az enyémre? Felmerül ez a rengeteg kérdés és nem tudok koncentrálni a házifeladataimra. Edward...Edward..Edward... Csak ezt hallom mindenhol. Bezzeg neki nem kell magolnia, ő már túl van ezen. Ki tudja hányadszor oldja meg ugyanazokat a feladatokat. Mennyire unhatja, én meg itt szenvedek felettük. Persze, miatta. Ha otthon maradok akkor nem keveredem ekkora kalamajkába. Nem szerettem Forksot és most nem szeretnék innen elmenni. Nélküle semmiképpen nem.
Miért nem tudok erre a nyavajás másodfokú egyenletre fókuszálni? Jobb lenne ha félbehagynám kicsit és kimennék a levegőre. Talán jót tesz egy kis olvasás. Aúú! Ez fájt.Ez a hülye gipsz! Bezzeg ha itt lenne most kinevetne és a karjában vinne le. Otthon is tudtam magamra vigyázni, nem vagyok én hímes tojás. Milyen jó hogy vadászni mentek, kicsit átgondolhatom a dolgaimat, bár a házifeladatomra se tudok koncentrálni. Hiányzik.
Hol van az a könyv? Mikor utóljára probáltam meg Jane Austin-t olvasni félre dobtam, mert rá emlékeztetett. Akkor még nem válalta fel, hogy viszonozza az érzéseimet. Sőt, egyenesen utált engem, és ezt később be is vallotta. Szerelmes vagyok. Visszavonhatatlanul beleszerettem Edward Cullenbe. Egy vámpírba. Ilyen csak a mesékben van.
Ne, ne, ne!
-A garázs!- jut eszembe a megoldás, persze nem a házié. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Nyilván akkor is ő járt a fejemben. Még Charlie vacsorájáról is megfeledkeztem. Szegény Apu. Még mindig nem értem hogy nem veszett éhen míg én nem voltam itt. Persze most már megpocakosodott picit. - Elindultam a garázsba, előre félve a látványtól. Mindig vigyáztam a könyveimre, erre tessék. Jön ez a Cullen kölyök és mindent a feje tetejére állit. Szép. Kezemben a megtépázott és olvashatatlan könyvvel térek vissza az ajtóhoz. Úgy gondolom ezt már nem igazán tudnám olvasni.
-Nagyon jó!- csattantam fel hangosan, miközben a szemetesbe hajitottam egyik szeretett könyvem maradványát. Most mivel kössem le magam? Erdő...
Edwardnak megigértem hogy nem megyek oda egyedül. Akkor azt hiszem marad a matematika összes gyönyöre. Bár itt lennél Edward, akkor biztosan eltudnád nekem magyarázni. De bezzeg amikor komoly szükség lenne rád nem vagy itt. Emlékszem mikor először tudtam meg hogy vadászni mennek azt mondtam neki: Jó szórakozát! Meglepödtt milyen könnyedén vettem ezt az új információt. Azóta már csak jó étvágyat kívánok neki. Amikor véletlenül meghallja más mindig jót nevetünk, ő a gondolatokon én pedig azon amilyen képet vág. Később persze elmondja, hogy mit gondolak. Általában csak értetlenkednek. Mit keresek a Cullen fiúval? Miért kívánok reggel vagy iskola után jó étvágyat?
Érdekes hogy még mindig van akiben felmerül ez a kérdés. Másfél éve boldogitjuk egymást Edwarddal. Csak addig nem jutottunk még el. Ahogy apának mondtam egy beszélgetésünk során; ódivatú. Így csak az esküvőm után veszitem el a szűzességemet. Anya mekkora örömmel fogadta a hírt. Phil is eljön majd. Charlie kicsit szomorú, bár nem voltam soha az a tipikus kis lány, azért mégis csak felnőtt nő lettem az én majdnem 19 évemmel.
Még két hónap és Ms. Cullen leszek. Be kell valjam alig birok magammal és ez Edwardot is aggasztja kicsit. Mindig mondja hogy veszélyes játékot űzök, de ő se bír ellenállni nekem. Hányszor kellett hirtelen megálljt parancsolnunk, nem csak neki. Nekem is.
Olyan kedves ahogy aggodik értem, én pedig visszaélek ezzel. De ez nem feltétlenül az én hibám. Miért olyan tökéletes?
Mintha hűvös lenne. Nos igen. Csak én vagyok képes az ajtó elött ácsorogva ábrándozni. Mióta vőlegényem van csak szétszortabb vagyok. Mióta ismerem másodszor tört el a lábam. Mondjuk csodáljuk, hogyaz első szépen helyrejött. Eszméletlenül fájt mikor James rálépett és úgy törte el. Miért kell erre gondolnom? Jobb ha most már bemegyek. Még vacsorát se csináltam és persze ott az a fantasztikus matek házi is. Sose végzem vele. Az elszomorít, hogy Edwardnak nem igazán tudok kedveskedni. Neki csak magamat adhatom, nem ápolgathatom ha lebetegszik és nem főzhetem meg a kedvenc ételét. Vagy mondjuk nem is tudom mit szólna, ha felajánlanám, hogy megsütök egy hegyi oroszlánt neki. Bár nem hiszem, hogy a vérén kivül bármi mást elfogyasztanának belöle. Brrr! Gusztustalan. Azt hiszem ma nem lesz steak. Apa halat eszel. Ma is. –ezen kuncogtam. Mióta itt vagyok legalább húszféle képpen tanultam meg elkésziteni a halat. Az átváltozás után már nem kell főznöm senkinek. Nem fogom használni többet a konyhát. Valahogy furcsa, hogy ez elszomorít. Hiányozni fog a pepecselés és a mosogatás. Rengeteg emberi szükséglet szünik majd meg. De előtte ki kell majd birnom azt a rettenetes fájdalmat. Az ostoba bárány átváltozik mazochista báránnyá. De megéri, mert vele lehetek. Belöle egy élet kevés, talán az örökkévalóság is az lesz.Olyan leszek mint ő. Ezt senki nem veheti el tőlem és nem akadályozhatja meg.
- Megjöttem Bells! Nézd kivel találkoztam az ajtóban.-szólt apu.
Újabb aú! Kell nekem az olaj felett is elkalandozni. Nem ártana odafigyelnem ha már a tűzzel játszom.
- Szia Apu! Mit mondtál? Mindjárt kész a vacsora.-szóltam ki a konyhából.
- Azt hogy én is itt vagyok.-halottam meg csodálatos hangját jövendőbelimnek. Edward csak nézte az olaj okozta sérüléseket a karomon.
- Megint elkalandoztál igaz? Nem gondolod, hogy az esküvő napját még meg kéne élned?- dorgált ahogy szokott és bár tudomásom szerint nem olvas a gondolatomban, tudja hogy miatta van. Az orra alá is dörgölöm ezt.
- Milyen volt a vadászat?-kérdem témátváltva.
- Milyen vadászat? – szólt be Apa. Ijedten néztem Edwardra, aki gyorsan kitalált valamit.
- A megfelelő célt vadásztam a hugommal a nászútra.
- Mire jutottatok?- kérdezett újra.
- Sajnos Bella számára meglepetés, ezért nem mondhatom el, de ha itt az ideje tudni fogja.- Miközben ezt mondta odalépett hozzám és még időben kapott el, mert megcsusztam egy olajfolton.
- Azt hiszem étteremben fogunk enni ha így folytatod Bella.- kacsintott rám. Én közben mérgesen kimásztam a karjaiból és tálaltam a vacsorát.
- Nekem még van egy kis házim apu. Ezért felmegyek a szobámba. Jó éjt! – Edward csak nevetett ezen.
- Neked is jó éjt Edward!- búcsú csókot leheltem ajkára, de tudtam hogy mint minden éjjel, ma is velem alszik majd. Persze előtte segit megoldani azt az egyenletet, amelyet miatta nem tudtam befejezni.
- Edward!- gyorsan az ajutójánál termett- Elfelejtettem mondani, hogy jössz nekem egy Jane Austin könyvvel.- Vicces volt ahogy probált rájönni hogy mit jelenhet ez.
A szobámba rohantam és ő már ott várt.
- Mégis mire utaltál azzal, hogy jövük neked egy Jane Austinnal?- kérdezte.
- Csak arra, hogy a kedvenc könyvem miattad kint hagyam a garázsban és enyhén olvasatatlanná vált, mivel azóta volt kint hogy probáltam rájönni miért utálsz. –Újra nevetett.
- Ezen felül igazán segithetnél nekem a házimban amit szintén miattad nem tudtam megoldani.
- Még a végén miattam töröd ki mindig majdnem a nyakadat.-sziszegte cseppet mérgesen.
- Érted még azt is.-fészkeltem volna magam az ölébe, de felállt.
- Nekem elkell mennem, de sietek vissza.-ezután eltünt. Én percekig értetlenül néztem utána az ablakon kezemben a füzetemmel. Nem tudtam hová tenni hogy ilyen hirtelen tünt el. Elmentem tusolni és átöltöztem pizsomámba. Mire visszaértem a szobába ott várt engem kezében egy ajándékkal.
- Mit hoztál nekem? – vetettem rá magam, mint egy gyerek. Pár órája még azon elmélkedtem, mennyire felnőttem.
- Nem-nem. Elöször a matematika.- közben a háta mögé rejtette a csomagot és az ölébe vett.
Percek alatt megértettem a feladatot és boldogan vettem tudomásul, hogy nem is igazán kellett Edwardnak magyaráznia. Ásitva tudakoltam meg töle, hogy megkaphatom-e az ajándékomat végre? Erre ő nevetve közölte velem, hogy miből gondolom, hogy az az enyém?
- Hát kié?- kerekedett el a szemem.
- Az enyém. De kibonthatod te ha gondolod.- szeme oly aranybarna volt és ellenállhatatlan, hogy úgy döntöttem késő van már vitatkozni. A csomagban egy Jane Austin gyüjtemény volt és egy selyem hálóing. Meglengettem elötte, hogy jól fog állni neki. Ő nevetve vette ki kezemből a könyveket.
- Természetesen ez az enyém. Az pedig a tiéd. Felvennéd a kedvemért? – Nem tudta haragudni rá. Míg ő a polcomra tette a díszdobozt én átvettem az új hálóinget. Nem votl időm megcsodálni magam a tükörben,mert magához huzott.
- Most pedig jobb ha alszunk egyet.
- Te is alszol velem? – néztem rá kérdőn.
- Én majd álmodom.- lehelt csókot számra, majd elaludtam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
jó lett!