Forks egy újabb felhős, nedves reggelre ébredt, de – lévén vasárnap volt – még 11 órakor is (majdnem) mindenki aludt. Így volt ez Jessica Stanley-jel, Mike Newtonnal, Angela Weberrel, Ben Cheney – el, és minden normális, gimnazistával. Persze a mi történetünk szereplői nem normálisak…
Cullenék házában, ahol a „nem-normálisak” laknak, már azért ment az élet (vagy létezés, hogy hűek legyünk a vámpírlétükhöz). Az erdőben lévő, gyönyörű, tágas és fényes házban zongorazene ment – lejátszóról - aztán hirtelen ugrott a zene egy Mozart szám közepéről és Rock ’n’ Roll kezdett üvölteni.
- Halkabban Alice! – üvöltött fel Rosalie a garázsból.
Jasper épp a nappaliban ült, egy háborús könyvet olvasva, nem úgy tűnt, hogy bármennyire is zavarta volna a zene, de halkabban valamivel jobb volt. Mint már említettem, Rosalie Emmettel a garázsban ügyeskedett valamit, az egyik autón. Esme épp a sütés-főzés tudományait akarta elsajátítani Bellától a konyhában, de a lány számára a tanítást kicsit bezavarta pár dolog…
- Gyönyörű vagy – bókolt Edward, átölelve szerelme derekát. Persze szegény lány azonnal elpirult, és már nem is tudott odafigyelni arra, hogy megmutassa Esmenek a megfelelő hagymaaprítást. Nem kicsit volt zavarba ejtő, ámbár kellemes is, hogy Edward minden egyes mozdulatát követi, és percenként zavarba hozza a bókjaival. Pedig a lány már ezerszer elmondta, hogy nem is érdemli meg, nem olyan szép, kedves, stb., de Edwarddal nem tudta ezt megérteni, igaz, titkon örült neki.
- Vigyázz! – kapta ki Bella kezéből a kést, akinek zavarában majdnem sikerült levágnia a mutatóujját. – Bella! Figyelj jobban, még a végén többtízezer nomád vámpírt hozol a nyakunkra.
Bella lesütötte szemeit Edward lehordására, megint elpirult és suttogva szólalt meg.
- Bocsánat! Én annyira sajnálom, bocsáss meg! - esdekelt
- Ajh, Bella! – sóhajtott fel Edward, majd az arcára nyomott egy puszit – Csak egy vicc volt.
Aztán Bella a pulthoz fordult, hogy folytassa a munkát, de ott már csak egy kupac, tökéletes darabokra vágott hagymagerezdet látott.
- Na? Hogy haladok? – kérdezte hamis érdeklődéssel Esme, mivelhogy már tökéletesen tudott szinte mindent.
A zene abbamaradt és ebben a pillanatban egy kis, fekete lény rohant le a nappaliba, olyan gyorsasággal, hogy alig lehetett látni. Fekete miniszoknyát viselt, lila blúzzal és tömött sarkú cipővel. Jasper előtt lefékezett, és fülig érő mosollyal vetette magát a karjaiba és nevetgélve kezdett mesélni.
- Képzeld csak! Carlisle megengedte! Szabad! Hihi!! Annyira örülök, annyira tetszeni fog!! Olyan sokat könyörögtem érte, és már mindenféle hülyeséggel érvelte! Annyira, de annyira jó!
- Mit engedett meg, Alice? – kérdezte meg Edward, Jasper helyett, aki nem nagyon akarta megzavarni a lányt, hisz olyan jó volt így tartani, a karjaiban.
- Oh, hát az tit-tok!! – nevetgélt tovább a lány.
- Ma elmegyek vásárolni, egyedül – folytatta. – sok dolgot kell vennem, ruhákat, meg még valamit, és szeretnék rajzolni, de bármennyire kerestem, sehol nem találtam vászont, meg festéket, az is kell.
- Festeni akarsz, nem rajzolni – javította ki Ed. Közben kileste nővére gondolataiból, hogy mégis hogyan kereste a Rock ’n’ Roll és a Mozart zenére a vászont, meg néha ruhákat is válogatott, és nem kevésszer át is öltözött.
Alice kiöltötte rá nyelvét, miközben kiugrott Jasper öléből.
- Sietnem kell, ha, öhm – nézett órájára – este tízre haza akarok érni.
- Alice, mit veszel? – kíváncsiskodott Esme, aki épp most lépett be Bellával az oldalán.
- Jól sejtem, hogy avval kapcsolatban beszéltél Carlisle-nal? – kérdezte Bella.
-Tit-tok – nevetve rázta meg egyik ujját a kérdezett lány.
Gyorsan végigpuszilta a társóságot és Jaspert megcsókolta. Dúdolva, kecsesen táncolva indult ki, a garázs felé.
Épp az ajtóba ért, amikor az kinyílt és Emmett épp előreengedte Rosaliet.
- Sziasztok! – énekelte Alice és őket is megpuszilta, aztán már nyílt is a garázsajtó és a sárga Porsche volt-nincs.
- Ennek mi a baja? – kérdezte Emmett a nappaliba érve.
Mindenki megvonta a vállát.
- Valaminek nagyon örül, egyedül ment vásárolna, festeni akar, miután hazaért és valami titkos dolgot akar venni, ami nem mondott el, de Carlisle megengedte neki. – foglalta össze Jasper.
Ebben a pillanatban érkezett le az említett férfi. Edward ránézett és nagyon koncentrálni kezdett, amikor megcsörrent a mobilja, sóhajtva vette ki a zsebéből, és még abban a pillanatban a kanapén ült, Bellával az ölében, akit csak szimplán lenyűgözött a sebessége. A többiek is helyet foglaltak, és Jasper épp visszatért volna a könyvhöz, amikor meghallotta a világ legszebb hangját.
- Köszi, Edward! – nevetett a vonal másik végén Alice. (És elmondom az olyanoknak, akik, nem rendelkezne vámpírhallással, hogy azt köszönte meg, hogy Edward kihangosította a telefont.)
- Mit szeretnél, Alice? – kérdezte Edward.
- Oh, csak épp kiértem Froksból, amikor volt egy látomásom, miszerint mindent megteszel azért, hogy kileshesd Carlisle gondolataiból a titkot, de el kell, hogy keserítselek: Nem fog sikerülni! Blee! Úgyis meglepek mindenkit, láttam! Olyan édes!! Olyan jó lesz!! És kétszer látni az arcotokat, főleg Jazz-ét! Meg Edwardét és Emmettét, miután a csajok beszólnak! Juhujj! Olyan jó lesz! És az a vörös hálóing, amit venni fogok!! Hmm… Tetszeni fog, Jasper! És annyi festéket fogok venni!! Alig fog beférni az autóba!! De megéri, hihihi!!! Meg persze az a szoknya is olyan… – nevetett és csacsogott a lány.
- Elég lesz Alice értjük! – mondta Jasper, mert érezte, hogy Esmén és Bellán kívül – akik élvezettel hallgatták a hiperaktív lányt – mindenki kezd bepipulni.
- Jézusom! – kiáltott fel Bella. – Te vezettél és közben látomásod volt? Ez veszélyes! Mi van, ha nekimész valaminek? –hüledezett a lány. Erre mindenki elkezdett nevetni.
- Nyugi Kicsim, - csókolta meg a lány arcát, érezve kellemes illatát Edward. – nem esik baja, közben tud figyelni, eléggé sokat tanult időközben.
- Igen Bella, minden oké. – nevetgélt még mindig Alice. – Ja, és Bella, ne menj ki a kertbe ma este; gereblye- és kerti csap-támadás várható. – nevetett fel újra.
Na igen, ez az igazi Alice; nevetős, csacsogós, de most még az átlagnál is pörgősebb volt. Bizonyára valami nagyon jót láthatott az estére, vagy inkább mondjuk inkább… aranyosnak és viccesnek…
A nap további része szokásos volt. Jasper olvas, vagy bámul a semmibe; Emmett birkózást néz a tévében, vagy Rosalie-val tűnik el a szobájukban. Carlisle ügyeleten volt a kórházban; Esme már egyedül főzőcskézett, míg Edwardék zenét hallgattak, hol élőt – hála Edwardnak -, hol CD-ről. Furcsa volt, hogy senki nem állta elő olyanokkal, hogy ping-pongozzanak, menjenek piknikezni, vagy induljanak a plázába. Ez mindig Alice dolga volt.
Este, amikor már mindenki a tévé előtt ült, hirtelen Jasper felpattant, aztán Edward elmosolyodott, majd Emmett kezdett kacagni, ilyen sorrendben. Jasper az ajtóban termett, aztán a bejárat berobbant, és a következő pillanatban Alice lógott a nyakában.
- Szia! – kacagott fel a lány.
- Hello, Kicsim.
- Alice, na végre! Tudni akarom a titkot! – üdvözölte Edward húgát.
- Hugica! Mit műveltél? – kérdezte Emmett, amint meglátta az ajtó mellett álló Porschet, telis-tele csomagokkal.
- Segítsetek! Kérlek! Nem tudok ennyi mindent bepakolni egyszerre.– nézett gyönyörű szemekkel a fiúkra Alice.Persze ők azonnal repültek ki az ajtón és pillanatok múlva már a nappali padlóján volt az összes csomag, miközben Alice tők nyugodtan festegette a körmeit.
- Köszi fiúk! – puszilta meg bátyjait a vámpírlány. Majd leült, természetesen kedvese ölébe és hálaként megcsókolta.
- Khöm-khöm! – jelzett Edward, hogy már elég. – Akkor mond el azt a titkot Alice!
- Jah, azt nem elmondani kell – mosolygott. Majd elrohant egy pillanatra, és két másodperccel később egy dobozzal a kezében jelent meg a nappali közepén és lerakta a földet, majd ő is letérdelt.
- Ta-ta-tam! – ironizált hangokat, miközben kicsit megpöckölte a dobozt. Mindenki odaszegezte a tekintetét.
Egy kis szőrgombóc dugta ki a fejét a dobozból. Egy kis, szőkés-barnás színű cica!
-Minyáú! – ugrott ki a dobozból.
Mindenkinek majd kiesett a szeme.
- Egy macska? - kérdezték egyszerre.
- Nem macska! Cica! C-I-C-A!! – szótagolt sértődötten. A cica időközben beleszagolt a levegőben és körbenézett új családján. Aztán fogta magát, és megfordult, a farkincáját megrázta és Alice ölébe ugrott. Ott dorombolva, nyávogva dörgölőzött a lánynak, mire ő felemelte és a többiek felé fordította.
- A neve Jazz! – mosolyogott.
- MI??? – üvöltött fel Jasper, aztán Emmett és Edward nevetésben tört ki.
- Igen, tiszta olyan, mint Jasper! – mosolygott enyhén Rosa.
- Ugye! Szerintetek is? – fordította a lány Belláék felé a cicust.
- Komolyan! Tényleg olyan, mint te, Jasper! – nézet fivérére Edward.
- Olyan, pont olyan! – pacsizott Alice és Bella.
- Aranyos! – kommentált Esme.
- Ez hihetetlen! Nem! Nem lehet Jazz a neve, akkor… akkor, ha azt mondod Jazz, akkor én is meg a macska is… - próbált összehozni valami normális ellenkezést.
- Ő Cica! Amúgy meg nagyon édi!! – mondta Alice. Felállt, visszaült Jasper ölébe, a cicával együtt. – És szeret téged!
És tényleg! A cica azonnal Jasperhez dörgölőzött és elégedetten dorombolt.
- Hát, végül is… aranyos – simogatta meg a cica buksiát.
- Lányok! Menjünk fel cicázni! – könyörgött Alice, de a lányoknak nem kellett kétszer mondani, már fent is volt Rosa, Bella és Alice a lány szobájában.
- Hát, Jasper cicus! Ezt bebuktad! – röhögött Edward, mire Esme ütötte le, majd Jaspertől is kapott párat. A fiúk is felmentek, hogy Emmették szobájában játszanak valami videojátékot, persze elhaladtak a lányok mellett is.
- Nézd, de édes így! – nevetett Bella. A kicsi-Jazz épp a hátán feküdt és kíváncsian leste körbe a világot.
- Mit csináltok? – kérdezte Edward, miközben a bátyaival együtt megálltak az ajtóban.
- Edward! – rohant Edward elé Bella. A háttérből látni lehetett Alice gúnyos mosolyát. – Alice megígérte, hogy holnap elvisz az állatkereskedésbe és kapok egy cicust! Azt mondta, hogy látott egy pont olyat, mint te! – nevetett.
Edward arcáról lefagyott a mosoly, de Emmett nagyon jól szórakozott.
nagyon rossz kedvem volt, legszívesebben bőgtem volna a párnámba temetkezve. aztán ajálották, hogy olvassam el, és eolvastam.
rosszkedvem tovaszállt.
annyit nevettem, és még most is mosolyt csal az arcomra, ha arra gondolom, hogy egymást cikizik és végül mindegyiknek lesz egy pici macskája. főleg Emmett, aki az erő megtestesítője, kap egy édes pici cicát, ha elképzelem, nevetek rajta.
NAGYON JÓ
2009.08.01. 19:52
Lilla
ez nagy voltxD röhögtem végig mint a hülye...nem macska C-I-C-A!XD
Ez akkora volt, hogy sírtam a röhögéstől!!! Nekem 5 cicám van egyiket biztos, hogy Jazznek fogom becézni!
2009.07.27. 18:03
Dodó
Nagyon viccces!!!
én is szeretnék egy edward cicát!!! xD
2009.07.25. 18:26
Timcsi
Nagyon jó lett! Egyébként nekem most van 3 kiscicám 2 fiú és egy lány, 3 hetesek. Még mielőtt olvastam volna a történetedet, azelőtt lettek elnevezve : Edward, Em és Alice! És mindegyikre illik a neve!
2009.07.18. 21:40
Nana
Még hogy nem vicces.
Edward cica XD
Milyen lenne már: Emett cica
2009.07.18. 21:39
Nana
Még hogy nem vicces.
Edward cica XD
Milyen lenne már: Emett cica
2009.07.16. 18:04
Niki
xD Jasper cicus, Edward cicus! xD Áááááááááááááá
Nagyon jó!!! xD
2009.07.13. 08:19
agnesa
ami az Edwardra hasonlít olyat kérnék én is habár lehet, hogy az anyám már kidobna ha vinnék még egy macskát mert ár így is van 5kicsi meg 2nagy....
2009.07.12. 12:51
Zsófiii
Szeriiintem vicces volt, nekem tetszett :D Elég fura elképzelni, hogy ugyanúgy hívják a Jaspert meg a cicát xD Meg amikor Jazz mondja, hogy 'Hát végülis... aranyos' az nagyon nagy xP
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
még h nem vicces"
ez nagyon jó