Az ég sötétebbé és sötétebbé válik, ahogy bámulom a füvet amely gyengén lengedezik a szellőben.
A gondolataim folyton kavarodnak, bár ez kívülről nem látszik.
A szomorúság, a harag, a fájdalom, ők mind repültek a felszín alatt miközben fogyasztottak engem az érzelmeimben. És mégis még mindig nem mozogtam.
Ennek a helynek a külsője, váltott. De a testemben semmi nem mozgott. Semmi nem mozgott attól félve, hogy eltörti ezt a nyomasztó csendet, ami olyan sokáig jelen volt itt.
Egy csepp víz a fű egy pengéjén szállt le, és a láthattam a visszatükröződésemet. A sápadt bőröm, a topázszemeim, a piros ajkaim.
A világom most más volt, és annak a fájdalma, ami történt, mindig ott volna. Ez elkerülhetetlen volt.
Hallottam egy csekély zajt jobbról, de nem mozogtam a pozíciómból. Kapcsolatot teremtettem az értelmeimmel, amiket megráztak annál, hogy mit találtam meg.
És mégis nem mozogtam.
A lépések közeljöttek miközben finoman ropogtak azon keresztül a fagyon keresztül, ami megállapodott a fűben körülöttem. A nem létező testhőmérsékletem nem tett semmit hogy terelje el a hideget.
Ő elsüllyesztett lent a fűbe, nem szólt semmit.. Egyenesenbámultam rajta keresztül.
- Bella - motyogott, de nem válaszoltam.
Az a fájdalom, amit néhány héttel korábban annyira könnyen sarokba szorítva tartottam, most teljesen kezelhetetlen volt. Ez túl késői volt.
- Bella - Könyörgött nekem. De túl távol voltam, késő visszatérni.
Lassan kinyitottam a szájamat és küllőmet.
- Ez túl késő - suttogtam miközben végül rá vetett pillantáshoz fordultam. A fájdalom a szemeiben egy megdöbbentő mélységnél volt, de ez semmi semvolt ahhoz képestamit éreztem.
Kissé mosolyogtam nála miközben kapcsolatot teremtettema simogatással. Bezártaa szemeit miközben az arcomata kezébe nyomtam. Megnyugodott.
Ne légy ijedt – mondtam -Én sem vagyok az!
* A történet egy fordítás nem én írtam! Az eredeti író Colie és az engedélyével fordítottam le a történetet. A történet cím egy Linkin Park szám címe. Ez a szám ihlette a történetet. Reméljük tetszett nektek a novella. *