Az első közös óra

Beléptem a terembe,

S te azonnal meg merevedtél ültödbe.

Gyűlölködve néztél rám,

S bár nem értettem miért,

Elpirultam azonnal, a pillantásod elért.

A tanár melléd ültetett,

Ettől mindkettőnk berzenkedett,

De más választásunk nem lévén,

Elfogadtuk Mr. Banner döntését.

Egész órán ökölben volt a kezed

Eközben, én magammal viaskodtam,

Engem utál annyira?

Az nem lehet!

Hisz, nem is ismer, még nem is beszéltünk!

Akármit gondolok, ez a rossz érzés nem akar távozni,

A szívem úgy dörömböl, mintha bizony ő akarna inkább lelépni.

Az órának lassan vége lett,

Szinte a csengő meg se szólalt, ő

Már kinn termett.

Lassan battyogtam utána.

Úristen tesi óra lesz!

Ez a földi poklom legszerencsétlenebb,

                   Délutánja!

                                               Írta:

                                          Kopácsi Liza