Edward

Már 5 éve hogy Bella átváltozott, ideje hogy tovább menjünk. Renesmee nem nagyon örül ennek mert Jacob nem jöhet velünk hisz ő az Alfa hím, de viszont ő sem maradhat itt hiszen még gyerek, meg különben is, velünk a családjával szeretne élni. Ezért ez nagyon nehéz most neki. De muszáj már így is túl sokáig maradtunk itt. Skóciába költözünk egy Thurso nevű kisvárosba. Sokban hasonlít Forks-hoz csak ott például nincsenek Farkasok.

-          Emmett? – kérdeztem.

-          Igen? Mi van tesó. – bökőt a vállamba.

-          Nem tudod hol van Nessie?

-          De, kint a réten ott, ahol az apja szokott, ha szomorú. – válaszolta egyszerüen.

-          De hát miért szomorú?

-          Megint összeveszet a kutyusával! – válaszolt Rosalie.

-          Oh értem!

-          Szerintem jó lenne ha megkérnéd Bellát hogy beszéljen vele. Ahogy láttam jót tenne neki! – mondta Rose aggódó arccal.

-          Rendben megyek szólók neki. Köszi Rose!

-          Ugyan nincs mit! – válaszolta örömmel. Én meg felrohantam az emeletre egyenesen a szobánkba.

-          Szia!

-          Szia Edward! Mi szél hozott? – kérdezte játékosan Bella.

-          Csak szeretném, ha kimennél a rétre.

-          Oké! De minek?

-          Rose szerint jó lenne, ha beszélnél Nessie-vel – válaszoltam fájdalmas arckifejezéssel.

-          Megint összevesztek Jake-el?

-          Aha, de honnan tudtad?

-          Mindig oda megy, ha szomorú, úgy ahogy az apja is szokta! – válaszolta mosolyogva.

-          Hát elvileg rokonok vagyunk.

-          Elvileg! De ki tudja, mi van a gyakorlatban! – mondta rossz színésznői képességével.

-          Mindig is pocsék színésznő voltál és ez nem változott meg!

-          Az lehet, de most jobb, ha megyek. – mondta és egy csókot nyomott a számra, majd elviharzott.

-          Szia!- mondtam a nagy semmibe. De ekkor hirtelen nagy röhögésre lettem figyelmes és hátra fordulva megláttam Emmettet, aki majd meg fulladt a nevetésben.

-          Mi ilyen vicces?

-          Te! – válaszolta nemes egyszerűséggel.

-          Mert?

-          Ha láttad volna magad, ahogy teljesen el vagy bódulva Bellától és a nagy semminek köszönsz. Hát komolyan, egyszerűen haláli! – mondta miközben igyekezet nem megfulladni. És mivel ennyire viccesnek találta belenéztem a gondolataiba és valóban még én is elnevettem magam a jeleneten.

Bella

Miután Edwardtól eljöttem, elkezdtem futni a rét felé, ahol remélhetőleg a kislányom van.

És valóban, pár percen belül oda értem és ott volt a rét közepén felhúzót térdekkel, arca könnyel volt teli. Azonnal oda futottam és leültem mellé, úgy, hogy közben meg tudjam ölelni.

-          Mi történt már megint? – kérdeztem, miközben még szorosabban öleltem.

-          Semmi! – vágta rá.

-          Akkor másképp: min vesztetek össze?

-          Azon hogy elköltözünk!

-          Oh, hát igen, ez várható volt.

-          Hát ezzel nem megyek sokra.

-          Tudom, de értsd meg, neki itt kell maradnia, neked meg velünk kell jönnöd.

-          Én megértem, de ő nem, mert hogy „ő nem tud távol lenni tőlem pár órára sem. Nem hogy napokra vagy hetekre” – mondta kislányom könnyeivel küszködve.

-          De figyel, neki te vagy a mindene csak félt.

-          Tudom, és én is nagyon szeretem, ezért akarok hozzá menni.

-          Na, akkor szerintem még jót is fog tenni nektek ez a kis külön lét.

-          Ezt meg hogy érted?

-          Hát tudod nekem meg Apádnak is volt olyan, hogy külön kellet lennünk egy kis időre vagy nagyobbra, de ezzel csak erősebb lett a kapcsolatunk – próbáltam bíztatni és úgy láttam, hogy sikerül is.

-          Ezt most komolyan mondod? – kérdezte szipogva.

-          Igen!

-          Akkor azt hiszem, megint beszélnem kéne Jacob-bal.

-          Azt bízd csak rám, te menj és aludj egyet.

-          Oké, az tényleg jól esne.

-          Na akkor induljunk – és abban a pillanatban már suhantunk is a ház felé.

-          Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Nessie-vel.

-          Sziasztok!

-          Én akkor megyek is. Jó anya?

-          Persze, menj csak én, is mindjárt indulok – mondtam aztán Nessie még bólintott egyet és elment a szobájába.

-          Hova is mész? – kérdezte Edward miközben magához húzot.

-          Jake-hez.

-          Na ne már! Minek mész ahhoz a döghöz?

-          Nyugi csak a lányunkkal kitaláltunk valamit és ezt szeretném most megosztani vele is.

-          Ezzel könnyebb lesz Renesmee-nek?

-          Igen!

-          Akkor menj! Majd csak túl élek pár órát nélküled!

-          Szia! – nyomtam egy csókot az arcára és már mentem is, hogy beüljek a Volvo-ba és lemenjek La Pus-ba. Hipp hopp ott voltam. És mikor kiszálltam a kocsiból ott volt Jake.

-          Szia Bella!

-          Szia!

-          Minek köszönhetem a látogatásod?

-          Beszélni szeretnék veled – mondtam szigorú hangon, és láthatóan ez meglepte Jake-t.

-          Oh, ha Nessie-ről van szó, esküszöm hogy nem direkt bántottam meg.

-          Elhiszem, de attól még rosszul eset neki és nekem is. Na, de mindegy most ebbe ne mélyedjünk bele. Azért jöttem, mert beszéltünk Nessie-vel és arra jöttünk rá, hogy most egy kicsit külön lesztek de attól még jegyesek csak külön lesztek egymástól. De bíz bennem, ez csak erősíteni fogja a kapcsolatotokat. És különben is pár nap múlva úgyis jössz látogatóba. Nem?

-          Ezt elhiszem és igen valóban menni fogok.

-          Na akkor nincs itt nagy baj!

-          Nincs csak nekem az a pár nap is nagyon nehéz lesz.

-          Ezt tudom és megértem, de nem segítene rajta, ha telefonon minden nap beszélnétek meg ilyesmi?

-          De, szerintem segíthet ha nem is sokat, de legalább tudni fogom hogy biztos jól van.

-          Na akkor ezt megbeszéltük, holnap egész nap a tiéd lesz és azt csináltok amit akartok, és holnap után meg indulunk Skóciába. Oké?

-          Igen, az nagyon jó lesz!

-          Na akkor ezt megbeszéltük!

-          Aha.

-          Szia!

-          Szia! – köszöntünk el egymástól én pedig még jobban sietem haza, mert már nagyon hiányzott a családom társasága és persze Edward társasága. De nem sokkal később megérkeztem és siettem be a házba. A nappaliba érve láttam, hogy mindenki ott van Rosalie, Emmett, Esme, Carlisle és Jasper de Edward és Nessie sehol.

-          Sziasztok hol vannak Edward-ék?

-          Nessie a szobájában van, Edward meg nézi, ahogy alszik – válaszolta Jasper.

-          Rendben! – mondtam és már indultam is, hogy megnézem őket.

-          Szia Bella!

-          Szia Edward! Mióta alszik?

-          Mióta elmentél, de tényleg nagyon siethettél még nincs egy órája, hogy elmentél!

-          Hiányoztatok!

-          Te is nekünk! Na és sikerült megbeszélni a kutyussal, hogy mi legyen?

-          Aha, holnap után indulhatunk is.

-          Na, az remek.

-          Igen, ráadásul holnap csak ketten leszünk!

-          Ezt meg hogy érted? Mi lesz Nessie-vel?

-          Ne aggódj, ő Jake-kel lesz utolsó napként, legalább is egy időre utolsó.

-          Na, akkor valami jó programot kell kitalálnom  holnapra.

-          Nekem van egy! – válaszoltam játékosan miközben ő az ölében ringatott. Nessie egyszer ébredt fel egész este, akkor elmondtam neki, hogy mit beszéltünk Jake-kel és ő nagyon örült ennek a búcsú napnak. De aztán visszaaludt, mi Edward-dal csak néztük és néztük egész este. Amikor már a nap feljött, úgy 7 óra fele felkeltetem Nessie-t hogy öltözzön fel, mert mindjárt itt lesz Jacob. Mikor elkészült, pont jött is Jake. Nessie pedig rohant is hozzá.

-          Szia Anyu! Szia Apu.

-          Szia kicsim – mondtuk egyszerre.

-          Na, szóval mi a mai program?

-          Hát nem is tudom nagyon csábító az, az ötlet, amit este mondtál. – mosolygott

-          De…?

-          De jobb lenne, ha vadászni mennénk, mert holnap már nem lesz rá idő!

-          Oké!- mondtam savanyúan. Az egész napot vadászattal töltöttük. Este értünk haza, gyorsan rendbe szedtük magunkat, aztán vártuk, hogy mikor jön már haza Nessie. Már 9 óra is elmúlt, mire haza jött. Teljesen ki volt merülve, de azért még alvás előtt megfürdött, aztán meg megköszönte hogy összehoztam nekik ezt a mai napot. Edwad-dal ma este nem néztük, ahogy alszik, mert össze kellet pakolnunk, hogy holnap már reggel indulni tudjunk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés