Edward/Bella: "Edward, én terhes vagyok, de nem tőled!"
Értékelés:
Ginewra: 6
Brigyo: 6
Zsófiii: 5,5
xgirl: 8
Össz: 25,5
Kisétáltam a kórházból, szinte sokkos állapotban. Az ajtót becsaptam magam mögött. Nem érdekelt, hogy az ápolók vasvilla tekintettel méregettek.
Azzal hogy innen kiléptem, tudtam, hogy mindennek vége van. Tudtam, nem lesz több nap, amit Edward-dal tölthetek. Nem lesz több este, amikor az ő által írt altatómra aludhatok, nem fog többet rám mosolyogni az általam kedvelt csibészes mosollyal és nem lesz több csók, amit idő előtt hagy abba.
Az egyetlen szerencsém hogy ma nem volt bent Carlisle és hogy Edward nem kísért el. Ebben az egyben hálát adtam az égnek és átkoztam is az igazságtalanságáért.
Ha lehet ezt mondani, örültem, hogy majd én mondhatom el az igazat neki, viszont igazságtalannak tartom, azt hogy teherbe estem Jacob-tól.
Hiszen Jacobbal védekeztünk és amúgy is én azt csak egy estének hittem. Hogy ez egyszeri alkalom. Hiszen Edward elhagyott. Nem tudtam, hogy vissza fog jönni. Én csak felejteni akartam. De Edward itt van és itt is akart maradni. De nem fog, itt hagy, elmegy és sose, jön vissza. Ezt nem bocsátja meg nekem.
Edward. Vele is lefeküdtem de, őt szeretem. Igazán, szerelemmel. Most viszont mindent elszúrtam. Hiszen a vámpíroknak nem lehet gyerekük.
El kell neki mondanom. Elmondanom, bocsánatot kérni tőle. Azt elmondtam neki, hogy mi történt Jacobbal. Fájt neki, de megbocsátott, mert tudta, hogy ő nekem sokkal nagyobb fájdalmat okozott.
Beültem a furgonomba és elindultam a Cullen házba. Mikor leparkoltam Edward nyitotta ki a kocsiajtóm.
-Minden rendben Bella? Mit mondott az orvos?
-Öhm. Minden rendbenâ�¦ legalább is az egészségemmel.
-Ezt nem értem.
-Menjünk be. Majd ott elmagyarázom nektek.
Besétáltunk a nappaliba. Ott már várt ránk Carlisle és Esme.
-A többiek?
-Alice és Rose elmentek vásárolni és magukkal rángatták a fiúkat.
Jól van, tudom szemét dolog, hogy húzom az időt, de hirtelen annyira megijedtem. Nem mertem Edwardra nézni. Hiszen most teszem teljesen tönkre a Cullen család életét. Most teszem tönkre Edwardot. Az életem szerelmét.
De aztán megkönnyebbültem. Jobb ez így. Edwardnak támasz kell, amint elmondom és jobb lesz úgy, hogy csak a szüleivel lesz egy kicsitâ�¦
-Nos, akkor üljünk le. Gyere Bella.
-Oké. Kösz Esme
-Nos, halljuk. Ha már nem engedted nekem, hogy megvizsgáljalak.
-Ne haragudj rám Carlisle. Azt hiszem, ha akarva akaratlanul is jó hogy nem te vizsgáltál meg, és nem hiszem, hogy nagyon sokra mentél volna.
-Mi a baj Bellám?
-Edwardâ�¦ én terhes vagyok, de nem tőledâ�¦ énâ�¦ 2 hetes kismama vagyok. - nyögtem ki elfulladva. Aztán ehhez könnyek is csatlakoztak. De a legrosszabb az egészben az volt, ahogyan Edward reagált. Először megmerevedett majd egy halk nyögést hallatott. Aztán a legfájdalmasabb tényt nyögte ki.
-Igen a vámpíroknak nem lehet gyerekükâ�¦- szünet- a korcs! - morgás.
-Én annyiraâ�¦ sajnálomâ�¦
Egy pár percig csönd volt. Senki nem mozdult. Egyedül csak én szipogtam lehajtott fejjel. Aztán éles fékcsikorgás majd egy kiáltás hangzott fel kintről.
-Lassabban Alice. Ne rohad le Bellát.
Hát persze. Alice. Rá nem gondoltam. Eszembe nem jutott, hogy ő látja a jövőt. De igen. És most ezek szerint ki akar nyírni. De igaza van, amit elkövettem arra nincs bocsánatâ�¦Megérdemlem, amit kapni fogok. Hiszen ha szeretem Edwardot, akkor hogy tehettem ezt?Azt hiszem, éppen ezért lepődtem meg annyira, ahogy reagált.
Mint láttam nem nagyon érdekelte azt, hogy nagyjából minden 3.szót értettem meg. De hiszen nem lehet, boldog ő ezt nem érti.
- Alice. Azt hiszem te ezt félre értetted. - kezdtem. De nem várta meg. Edward nyakába borult és őt is agyon ölelgette, holott látni lehetett, rajta hogy mennyire szenved. Nem bírtam tovább.
- ALICE! A VÁMPÍROKNAK NEM LEHET GYEREKÜK! KÉRLEK, NE CSINÁLD EZT VELÜNK!
Ki ne borulna ki, amikor tudja, hogy a legjobb barátnője, akit testvére ként szeret, tudja az igazságot és eljátssza a hülyétâ�¦
-Ó.- nyögte ki meglepetten Alice.
- Hát Ó.- mondta komoran Edward is.
- Azt hittem ezen már túl vagytok. Bocs. Akkor Carlisle még nem közölte veletek, hogy Bella több mint 3 hete feküdt le a kutyával. És mivel Bella két hetes terhes így mindenképpen Edwardtól van a baba. Más részről viszont Jacob védekezett, míg Edward nem mivel úgy gondolta, hogy nem lehet gyerekeâ�¦
- Ó.- hírtelen még a sírást is elfelejtettem. Így minden más értéket kapott. Hiszen ha Edward az apa a jó. Lesz egy saját családunk. És végre boldogok lehetünk. Hiszen egy gyereknek van értelme, főleg ha Edward az apja. A fiú, akit annyira szeretek.
Amikor kiléptem a kórházból akkor csak a jutott az eszembe, hogy ez a gyerek csak Jake-é és hogy tönkre teszem Edwardot és családját. Azokat az embereket, akiket én is úgy szeretek. Így nem tudtam örülni semminek. Viszont ha ez tényleg igaz, akkor minden értelmet kap.
Éles sikkantás rántott vissza a mélázásból majd Esme a nyakamba vetette magát pont úgy, mint Alice. Aztán Edwardot is magához húzta és őt is ölelgetni, kezdte.
Pontosan úgy viselkedett, mint egy boldog anya, aki tudja, hogy nem sokára nagymama minősítést kap.
Rá néztem Edwardra, aki szintén olyan sokkos állapotban volt, mint én. Meg akartam szólalni, hogy mondjak valamit. De nem tudtam. Még ha akartam volna, sem mert hírtelen nagyon rosszul lettem. Felpattantam majd befutottam ez első mosdóba.
Miután kiadtam a gyomrom tartalmát és megmostam az arcom, kiléptem volna a fürdőből de, egy kemény mellkasba tolattam be.
Kék ing. Borostás arc. Csókolni való száj. Karamell színű szem. Bronzvörös haj. Edward.
Hátra akartam lépni egyet, hogy rendesen ránézhessek, de elkapott és a mellére húzott. Hírtelen elfogott a sírógörcs. Örültem, féltem és szorongtam egyszerre. Örültem, mert ő az apa, és mert tudtam, hogy nem haragszik rám és hogy szeret. Féltem, mert nem tudtam mit fog szólni és szorongtam, mert nem tudtam kellek e így is neki, és hogy mit szól ahhoz, hogy babát várok tőle.
-Szeretlek Bella. Ezt jobb, ha tudod. És azt is jó, ha tudod azt is, hogy örülök annak, hogy babánk lesz. Mert ő a mi gyerekünk. De ha nem akarod megtartaniâ�¦
-Edward. Nem haragszol?- vágtam közbe.
-Nem, kicsim. Nem haragszom.
-Én akarom ezt a babát.
-Akkor most jön a neheze.
-A neheze?- kérdeztem rá félve.
-A neheze. Szerinted Charlie mit fog szólni?
-Ó. Igen. A neheze. - hagytam rá.
-Mond csak Izabella Swan, hozzám jössz?
Nagy szemeket meresztettem rá. Kellet egy perc, amíg egyenként felfogtam a szavak jelentését.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés