Edward elhagyja Bellát. Bella később orvos lesz a helyi kórházban. Lesz két örökbe fogadott gyereke: Edward Anthony Swan és Alice Renesmee Swan. A Cullen család visszatér Forksba, de egyetlen egy ismerős még él és dolgozik.
(Bella)
Halkan rendezgettem a betegek kórlapjait. Főorvosként nagyon oda kellett figyelnem. A vér szagától sem voltam rosszul már, minden de minden rájuk emlékeztetett. Még 60 év után is. Egy ismerős hang csendült fel mögöttem.
-Doktornő?
-Igen ? – kérdezem.
-Itt az új sebész. Szeretném ha körbe vezetné. – hátra néztem. Még a lélegzetem is elállt. Egy angyal szépségű szőke férfi nézett rám. Elvesztem arany szemeiben.
-Jó napot Doktornő ! Dr. Carlisle Cullen vagyok. – persze, persze tudjuk.
-Üdvözlöm. Kérem fáradjon utánam.
-Persze.
- Esme! – kiáltott Carlisle. Egy gyönyörő nő állt velem szembe.
- Jó napot kívánok én… –köszöntem de ekkor megjelentek a gyerekeim.
- Anyu! – kiálltották.
- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Edward Anthony Swan! – mutatkozott be a fiam.
- Alice Renesmee Swan. – mikor mindketten bemutatkoztak Carlisle és Esme rám nézett.
- Bella ? – kérdezték „halál sápadtan”.
- Egy ilyen kisvárosban is érhetik meglepetést az ember. „Az emberek elméje olyan mint a szita” igaz ? – válaszoltam.
- Ez furcsa. Nagyon furcsa. – tűnődött el Carlisle.
- Azt hiszem nem kell körbevezetnem Carlisle. Igaz? – mosolyogtam rá. De ekkor megszólalt a jelzőm. És már láttam is a hordágyat.
- Doktornő! Súlyos autóbalesetet szenvedett. Belső vérzése és bordatörése is lehet . – kiáltotta nővér.
- Vigyék a kettes műtőbe! Egy pillanat. – elkezdtem felvenni a kék köpenyemet és a maszkot meg a sapkát.
- Mondanám Carlisle, hogy gyere be. De sajnos gyakornoki előírás. Bizonyára tudod. – néztem bűnbánóan.
- Persze menjél csak. A betegeknek szükségük van rád! – kiáltotta, de én már el is viharoztam.
( Carlisle)
Láttam, ahogy elment. Én pedig itt maradtam Esmével és a gyerekeivel. Gyerekeivel, furcsa ezt kimondani, de még furcsább látni ahogy ősz haja kontyba van fogva. A gyerekek elköszöntek és haza mentek Esmével vártuk a műtét végét.
Vártunk…1 órát…2 órát…3órát….6órát. Végül hallotuk, ahogy Bella kilép a mosdókhoz leveszi a véres kesztyűt és a kukába dobja- Aztán leveszi a kék papír köpenyt meg a sapkát. Kinyílik az ajtó és meglátjuk a ráncos arcát miközben leveszi a maszkot.
Sóhajt egyet majd ránk néz.
-Elvesztettük a beteget. – suttogja.
-Ilyesmi megtörténik – vigasztalta Esme.
-Egész műtét alatt 4-szer kellett újra éleszteni. Ötödikre nem sikerült.
-Bella, azt hittük már meghaltál! – mondtam .
-Tudjátok életem során megtanultam sok dolgot. Például azt, hogy nem illik az ember tudatára adni, hogy azt várják, hogy meghaljon. – fújtatott dühösen
-Bocsánat.
-Ma éjszakás vagyok. Ha gondolod benn maradhatsz , de nem muszáj. – mondta nekem.
-Benn maradok. És azt hiszem behívok valakit. – mondtam.
-Na azt már nem! Ha csak nem akarsz betolni a műtőbe. – nevetett miközben láttuk, hogy a szívéhez kap. Szóval még mindig nem heverte ki.
-És Bella, nem hiányol a férjed ? És a gyerekeid mennyi idősek ?- faggatta Esme.
-Hát…nincs férjem. És a gyerekeket örökbe fogadtam. Egyébként Edward 28 éves és zenész, Alice pedig 26 és van egy üzlete. – mondta. Ohh szóval Edward mondhatjuk tönkretette Bellát. Bravó fiam.
(Bella)
Pár órával később bejött Alice a lányom.
-Anya…ezt nem engedheted! Tönkre tett téged! – vitatkozott velem.
-Tudom Alice, de muszáj ! Tisztáznom kell a helyzetet. – ekkor valaki közbe szólt.
-Alice! Már mindenütt kereste…. – miközben ránézett a lányomra.
-Bocsánat. – és épp készült elmenni.
-Várj Jasper! – kiabáltam a nevét, mire értetlenül nézett.
-Hát tudod mi emberek megöregszünk ,de a vámpírok…. – kezdtem bele.
-Bella?! – kiáltott fel.
-Így kell üdvözölni egy régi ismerőst ? Gondolom Carlisle-t keresed. 6-os teremben van. –vetettem oda.
-Te mit keresel itt ?
-Doktornő! Még egy súlyos estet! – kiabálnak.
-Megyek! Hosszú éjszakánk lesz!
-Te itt dolgozol ?! – kérdezi leesett állal Jazz.
-Üdvözöld a főorvost! Mellesleg sebészt is Mennem kell. Sziasztok! – és elviharoztam.
Mikor beértem a műtőbe nem szép látvány fogadott.
-Mi történt vele ?
-Három lövés érte egy a vállában, lábában és a hátán.-felelte Jackie nővér.
-Oké. Köszönöm. Hívja be az új sebészt. Dr. Cullent asszisztálni. És csak küldje be. Maga meg menjen ellátni a többi beteget. Megoldjuk.
-Persze. Biztos meglesz ? Valamit még ?
-Igen, meglesz. És hozon pár tasak B+ vércsoportú vért. – mondtam miközben a kórlapot néztem.
-Persze.
Pár perc múlva meg is érkezett Carlisle és a nővér, az ígért zacskókkal.
-Köszönöm. Most menjen. – mondom mire kimegy.
-Bella. Nos mi a panasza a betegnek? – biccent Carlisle.
-Három lövés érte. Egy a hátán, egy a vállán és egy a lábában. Menni fog ? – néztem rá.
-Oké. Hát persze Bella! – nevetett.
-Most mi ilyen vicces? Tudod még sosem műtöttem egy vámpírral, úgy, hogy a páciens csupa vér. Még ha vámpír vega is! – háborodtam fel.
-Na jó! Lássunk hozzá! Meg kíváncsi vagyok, hogy csinálsz végig egy műtétet.
-Akkor kezdjük. És elhiheted remekül 50 év gyakorlata teszi…bár téged nem múlhatlak felül. –mondtam miközben szikét kerestem. 10 perc elteltével közöltem.
-Kint van a golyó a vállából. – és egy tű után kutattam.
-Ez gyors volt! Vedd ki a másikat addig én összevarrom. – és beleegyeztem.
Egy óra múlva már a beteg a kórtermében feküdt. Mi meg Carlisle-lal beszélgettünk a folyosón persze magáztuk egymást hisz ő mégis csak „30” én meg 78.
-És mit csinált eddig ? – kérdezte.
-Dolgoztam, meg a gyerekeket neveltem. – mondtam miközben kikerestem a nyugtatót a táskámból és bevettem. Carlisle aggódva nézett rám.
-Hosszú történet. – hagytam rá. Hisz ezzel éltem mér egészen 56 éve.
-Carlilse lejárt a műszakunk jobb lenne menni. Még ha te nem is de én nagyon fáradt vagyok.
-Persze. –nevetett fel. Ekkor jelent meg a fiamEd.
-Szia Anya. Hazaviszlek jó ?
-Köszi kicsim. – mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Akkor majd este. Viszlát. –köszöntem hangosan és elmentem Eddel.
-Holnap nem is vagy bent Anya! – mire rám emelte a tekintetét –Anya…elmész hozzájuk igaz ? –kérdezte. Bólintottam.
-DE miért tönkretett téged! – tiltakozott.
-Tudod kicsim. Én már nagyon a végét járom és még a halálom előtt akarom tisztázni a helyzetet. – a haza felé út gyorsan eltelt. Majd az otthon lévő idő is.
-Mit szeretnél vacsizni? - kérdeztem
-Már megcsináltam anya! És spagettit. Alice is nemsokára itt lesz majd ő elkísér Cullenékhez.
-Alice! – öleltem meg a lányom. Együtt megvacsoráztunk majd magamra kaptam egy munkahelyi ruhát és a köpenyt.
-Miért jössz így Anya ? – kérdezte Alice.
-Azért mert utána be kell mennem a kórházba. Nemrég hívtak fel.
-Túl sokat dolgozol. Még a végén megártasz a szívednek. – tromfolt le Ed.
Beszálltunk a kocsiba és elhajtottam. Láttam magam előtt a nagy- Cullen házat. De láttam, hogy mögöttünk jön Ed.
-Edward. Nem kellett volna eljönnöd. Megleszünk ketten is.
-Nem Anya. Én is jövök. – makacskodott. Csöngettem. Kinyílt az ajtó. És Carlisle állt előttem.
-Sziasztok. – köszönt.
-Helló! – köszöntünk egyszerre.
-Gyertek beljebb. – invitált be és már bent is voltunk. Alice viharzott le a lépcsőn.
-Esme, Carlisle arra gondoltam elmehetnénk vadá….-de ekkor megpillantott minket.
-Öhmm… Jó napot kívánok! És sziasztok. – köszönt.
-Carlisle itt senki se vesz levegőt most ? – mire megrázta a fejét. Lejöttek a többiek.
-Jó akkor bemutatkozom. Dr. Isabella Swan vagyok. Ezek itt a gyerekeim : Edward Anthony Swan és Alice Renesmee Swan. – erre leesett az álluk.
-Bella?! – kiáltottak föl egyszerre.
-Az ész nem vész el. – tapsikolt Ed.
-Ó Bella annyira hiányoztál. Szeretlek. Rájöttem, hogy nem tudok élni nélküled sajnálom. Tudom, hogy ez már kicsit…de én nem tudok létezni nélküled…-folytatni akarta de közbe vágtam.
-Edward Cullen…tudod te miket hablatyolsz itt össze. Először is nem és nem!!! Tudom mire gondolsz de NEM!!!! Nem hiszed, hogy ezzel egy kicsit elkéstél?! Nézz rám 78 éves vagyok...te pedig 17 !!!! A nagyanyád lehetnék!!! És én nem akarok örökké 78 éves lenni !!!!! – mindenki bámult rám de a lányom jött mellém nyugtatni.
-Anya..nyugi ne akarj még egy szívrohamot… tudod mit mondott az orvos… - nyugtatott.
-Szívroham?! – kiálltottak fel.
-Nos elmondom röviden és tömören a történteket. – mondtam. Bólintottak.
-4 évvel azután, hogy elhagytál..4 évvel megpróbáltam túllépni rajtad. Jártam Jacobbal sőt le is feküdtem vele! És terhes lettem! De tudod mi történt ?! Elvetéltem egy szívroham miatt! És azért volt szívrohamom, mert, sokkos érzelmi állapotba kerültem és stresszes voltam. Fél éven keresztül élet-halál között lebegtem. Négyszer volt szívrohamom és háromszor kellet újra éleszteni! És soha, de soha nem lehetett saját gyerekem többé! És ha végig gondolom az előbb hallottakat ez egy olyan döntés miatt volt ami...semmi! Hát még mindig nem érted Edward?. Azon az estén ami Jasperrel történt nem volt semmi! Semmi az ég világon! – láttam a döbbenetet az arcukon.
-Ezután elvégeztem az egyetemet. Orvos lettem. És örökbe fogadtam két gyereket. – intettem feléjük.
-Bella, én úgy sajnálom! – próbálkozott Edward.
-„Az emberek elméje olyan, mint a szita, és minden sebét begyógyítja azidő!”-idéztem Edwardot.
-Nekem tudod mi gyógyítja be a sebem Edward? A két gyerekem a munkám és ez! – mutattam fel neki a receptet.
-55 és fél éve ezt szedem. És most valóra fog válni a rémálmom. Csak te és én ráncos néniként, mert igaz Edward. Én minden egyes perccel közelebb kerülök a halálhoz. Akár most vagy pár héten belül is meghalhatnék. Érted már mit akartam akkor?. – némán bólintott.
-Edward, te döntöttél. De a következményeket nem csak neked kell vállalnod. És tudom mire készülsz, nem kell a jövőbe látnom ahhoz, hogy értsem. Nehogy megpróbálj elmenni a Volturi-hoz! Még mindig nem érted Edward ? Mi ketten már sehol sem lehetünk boldogok. – mondtam.
-Nehogymegpróbáld, mert kitöröm a nyakad és elevenen elégetlek! – termett előtte Alice és szinte már suttogva sziszegte neki.
Utoljára átöleltem Edwardot és mikor a kezünk összeért a kezébe nyomtam a régi naplómat.
-Csakhogy tudd.Döntéseinknek vállalni kell a következményeit. – suttogtam neki. De tudtam, hogy úgyis meghallja.
-Bella. Ennek nem kell így lennie. – nézett rám könyörgő tekintettel Alice. De még Rosalie is.
-De így kell lennie. Hisz ez az élet rendje. Igaz Edward ? – a kérdés inkább kijelentésnek tűnt.
-Bella…kérlek ne. – néztek rám könyörgő szemükkel Cullenék. Közelebb léptem Edwardhoz és két szót mondtam neki.
-Légy boldog! – adtam ki az utasítást, majd kiléptem az ajtón. Azon az ajtón ami talán a legtöbbet jelentette nekem. Ha ők még nem is, de én már tudtam, hogy itt a vége. Legalábbisszámomra. Mert itt ért véget az oroszlán és a bárány története.
Tudom, h itt vagy mellettem, és nem érdekel, h el tudnám mondani szóban.
ez egyszerűen irtóózatosan jó, rohatt szépen van leírva és tökéletes
és szentem egyáltalán nem baj, h nem Happy-End a vége, mert az olyan...egyszerű lenne..mmint, hogy a tündérmeséknek jó mindig a végük. Én meg imádomd a szomorú könyveket és filmeket. Titanic, Csíkos Pizsamás fiú, Nyáron történt meg az ilyenek(:
na csak ennyit akartam és örülök h itt vagy a szülinapomon (LL)
hoppegyzsejjke
2009.12.20. 14:51
MyLadyEvi
Sok novellát olvastam már ezen az oldin,de ez az első,amihez írok egy véleményt.Na szóval.Osztozom Lizivel,tényleg lehetett volna egy kicsit Happy-endesebb.De amúgy nagyon jó volt.Majdnem elsírtam magam,de csak majdnem mert a szüleim itt vannak:P
Adás vége,MyLadyEvi beszélt.
huhhhh........nem semmi!!!!!!!!!!!! naon jó írás de.......huh.......bella jól kipakolt a végén.......
2009.11.13. 21:52
ALice (író)
alias Dodó..de ALice
na hát köszi Noncsi..várj még valakinek a fülébe kell ordítanom milözben megölelem :D neked már semmi sem maradt babám ?! :)
uff, ALice beszélt by Noncsi
2009.11.13. 17:57
Noncsi
Dodó, ez...áhhh *_* nem tudok mondani semmitxD mindenki elmondta előttem a dolgokat és nekem már nem maradt:D egyszerűen gyönyörű. ennyit jegyezz meg.
Uff, Noncsi beszélt
2009.11.09. 16:14
ALice
Na drága barátnéim :) először is Dóri hát igen így jártál :D MERT ILYEN AZ ÉLET! aztán Lizámnak: hát az élet sem igazságos :) majd lehet hogy folyttaom DE NEM BIZTOS!! asszem ennyi lesz...............ja várj ezt kifelejtettem köszi :D(L)
2009.11.08. 20:54
Lizi
Osztozom drága Dóri barátnőm érzéseiben:)
Egy kiccsit Happy-End-esebbet nem tudtál volna írni???:'( Najó nem is lett olyan rossz :) SZERÍÍÍ<33^^
2009.11.08. 19:41
Dónessmé
Te Dodó! vagyis ALice! Én megverlek. Komolyan megverlek. EGy 20 perce úgy hagytál itt hogy olvasdd el és sírj! Nah drága kabbe:)! Sírtam:'(! És gonosz vagy! Mert előre tudtad h fogok! És gonosz vagy , mert nem folytatod! SZóval írni azonnal!!!!
Amúggy tök jó:) IMÁDLAK<3
2009.11.08. 19:41
Dónessmé
Te Dodó! vagyis ALice! Én megverlek. Komolyan megverlek. EGy 20 perce úgy hagytál itt hogy olvasdd el és sírj! Nah drága kabbe:)! Sírtam:'(! És gonosz vagy! Mert előre tudtad h fogok! És gonosz vagy , mert nem folytatod! SZóval írni azonnal!!!!
Amúggy tök jó:) IMÁDLAK<3
2009.10.29. 18:20
ALice
Köszi Tuni!!
2009.10.29. 15:07
TuNi
Te jó ég! Ez ez... Nem találom a szavakat! :) Nagyon jóóóó! Nah sikerült végre megtalálnom xD Most miattad itt sírok, de ez mit sem változtat a tényen: szuper! :)
2009.10.29. 12:58
ALice
Köszi szépen Niki!
2009.10.28. 21:54
Niki
uhhhhhhhhh, mit ne mondjak nem semmi! Non jól van ez az egész kitalálva, csak gratulálni tudok ehhez, hogy valaki ilyen jól írjon........és ráadásul nem csak 1 ember, hát mindenkinek aki ír: gratula. Alice, komolyan mondom ez fantasztikus fanfiction lett!!!!!!!!!!
Csak így tovább! :)
2009.10.28. 21:35
ALice
Nagyon köszönöm! Nem gondoltam, hogy tetszeni fog egyetlen egy embernek is de hogy már háromnak! köszönöm szépen!
2009.10.28. 07:41
heli
Gratula hozzá nagyon jó töri.Szégyen vagy nem én elsírtam magam a végén.
2009.10.27. 23:33
:D:D:D
Hát, igen így is történhetett volna!! Szép és hihető történet. Nekem nagyon tetszett. Gratula hozzá.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
köszi szépen, csajok :D
köszönöm én nem tudok mást mondani nektek! :P