Reggel, amikor felébredtem a szobám fala tele volt csillámokkal. Nem tudtam, hogy mi az. Felálltam a kiságyban, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy anyáék nem hallják, kimásztam a kiságyból. Akkor megláttam azt a láncot, amit anya viselt tegnap. Eszembe jutott a tegnap esti koppanás, anya biztos ledobta magáról miután lefektetett. Odamentem hozzá, hogy elrejtsem. Megfogtam, nehéz volt. Megláttam egy kis dobozkát, valószínűleg ékszeres dobozka. Kinyitottam, még nem volt benne semmi, óvatosan beleraktam a doboz tetejét rácsuktam. Visszamásztam a kiságyba, és vártam, hogy anya jöjjön felöltöztetni. Nem telt el csak néhány perc anya bejött a szobába, és dudorászott. Jó kedve volt.

- Jó reggelt, Kicsim! Jól aludtál? – kérdezte.

- Neked is jót! Igen jól aludtam. – válaszoltam.

Anya elkezdte kiválasztani, hogy mit vegyek fel. Egy nadrágot, egy pólót és egy pulóvert, felöltöztetett.

- Ma meglátogatjuk a nagypapit! Jó? – kérdezte öltöztetés közben.

- Igen, jó lesz. Jacob? – kérdeztem.

- Tegnap este hazament, régen találkozott már Billy-vel. De szerintem, ha felhívjuk Sue-t, hogy megyünk Charlie-hoz, Jacob már ott fog ránk várni.

Erre kuncognom kellett. Nagypapi egy kicsit tartozkódó Jacob-bal mióta tudja, hogy egy hatalmas farkas.

- Gyere Kicsim, menjük át a nagyházba. Reggelizz meg.

- Jó menjünk. – válaszoltam, nem hiszem, hogy észrevette, de direkt csinálom, hogy válaszolok neki szóban. Hiába szeretek még mindig leginkább érintéssel beszélgetni.

Mikor átértünk Huilen és Nahuel már elmentek, vágytak már haza. Most, hogy Alice újra itt van a ház teljesen megváltozott, a boldogság még mindig ott vibrált a levegőben. Anya bevitt a konyhába, és készített nekem reggelit. Hamar megreggeliztem, most az se zavart, hogy normális emberi táplálék. Miközben ettem anya felhívta a nagypapit. Azt mondta, hogy szeretett volna kimenni horgászni, de ha jönnek elhalasszák, mert Billy-vel mentek volna, anya mondta neki, hogy szerinte Billy is szeretné ha elhalasztanák, mert Jacob hazament az éjjel. Nagypapi azt mondta azért felhívom. Miután befejeztem a reggelit, anya bevitt a nappaliba, ahol csak Alice és Rosalie volt. Esme, Emmet és Jasper elment vadászni, Carlisle bement a kórházba, apa pedig elment vásárolni ételeket.

- Szia, kicsi lány! Mi történt veled mióta nem találkoztunk? – trillázta Alice.

Odamentem hozzá, felidéztem az elmúlt hónapot és megérintettem. Alice megvárta, hogy véget érjen majd csak ennyit mondott:

- Ennyi minden?

Tudtam, most bűntudatot érez, amiért itt hagyott tudott mindent, mindent, amit éreztem, rámosolyogtam.

Remélem ennyi elég lesz neki, és remélem azt is tudja, hogy már megbocsájtottam neki. Anya az ajtóból figyelte az egészet, Rosalie pedig a kanapén ült.

- Nessie, azt hiszem ideje indulnunk. – mondta anya.

- Hova mentek? – kérdezte Alice.

- Nagypapihoz! – válaszoltam még anya előtt.

- Akkor hát jó szórakozást! – kacsintott rám Alice.

Anya felkapott, rám adta a kabátom, ő is felvette a sajátját. Beültünk anya kocsijába és elhajtottunk, nem túl gyorsan, anya nem élvezte annyira a gyorsaságot, mint apa, Jacob vagy Emmett. Még így is hamar ott voltunk. Már kint a ház előtt érezni lehetett az ebéd illatát, Sue már itt van, de a kocsija nem volt itt. Oda mentünk az ajtóhoz, anya becsengetett, nagypapi nyitotta ki az ajtót.

- Nessie, de régen találkoztunk! Istenem te egyre nagyobb leszel. Bells, mivel eteted ezt a gyereket?

- Szia, nagypapi! – odarohantam hozzá és megöleltem.

- Szia, apa, Sue! – köszönt anya.

- Sziasztok! – köszönt Sue. – Gyertek be, mert a végén megfáztok!

Ez lehetetlen, de azért bementünk. Bent volt még valaki, egy kislány, nagyjából két éves lehetett. Megszeppenve állt Sue lába mögött.

- Nessie, ő Claire! – mutatott be egymásnak Sue. – Mennyetek játszatok!

Ránéztem anyára, bólintott, odamentem Claire-hez megfogtam a kezét és bevezettem a nappaliba. Ott volt egy babaház és néhány baba is.

- A tieid? – kérdeztem tőle.

- Igen. – válaszolta. – Akajsz vejük játszani?

- Te? Mert ha igen akkor én is.

- Igen, babázzunk! – kiáltott fel örömében Claire.

Elkezdett játszani a babákkal, hamar megértettem miről van szó és elég szórakoztató játék volt. Anya nagypapival és Sue-val beszélgetett. Claire és én sokat nevettünk, vicces volt, egy gyerekkel játszani. Nem sokkal dél előtt csengettek, én voltam a leggyorsabb, én nyitottam ki az ajtót, Jacob volt. Mikor megláttam elmosolyodtam, ő is, felkapott és megpuszilta az arcom mindkét oldalát. Aztán elkezdett csikizni, mire fennhangon nevetni kezdtem. Beleszagolt a levegőbe.

- Hm. Úgy érzem Sue finomat főz! Vagy talán nem is ő főz? – kérdezte mikor meglátta anyát.

- Szia Jacob, de igen Sue főz, Charlie-ra ezt nem lehet hagyni… - mondta viccesen.

Nagypapi dörmögött valamit az orra alatt, de nem értettem, hogy mit. Ekkor Jacob benézett a nappali meglátta Claire-t és a babaházat.

- Talán babáztatok? – kérdezett engem Jacob.

- Igen! – mondtam, elképzeltem, ahogy Jacob leül mellénk babázni, megint mosolyogtam.

- Most meg min mosolyogsz? – kérdezte Jacob.

- Jobb ha nem tudod… - mondtam sejtelmesen.

- A kis titkolózós… - mondta miközben elkezdett csikizni.

- Jacob nagyon jól bánik Nessie-vel. – jegyezte meg Charlie.

Sue, Charlie és anya visszamentek a konyhába, mi pedig a nappaliba mentünk. Jacob leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Nem sokkal ezután megebédeltünk, Sue már meg se sértődött, hogy anya nem evett. Anya ez után azt mondta, hogy sajnálja de itt az ideje, hogy menjünk, Jacob is velünk jött. Hazamentünk és elmeséltem Jacob-nak hogy milyen jól éreztem magam Claire-rel. Ezt nem csak ő hallgatta élvezettel hanem az egész család. Később miután Emmették hazaérek a vadászatról anya, apa, Carlisle, Rosalie és Alice is elment vadászni. Jacob megkérdezte, hogy addig, amíg ők vadásznak mi elmehetnénk-e a rezervátumba. Apa megengedte, hiszen tudta, hogy ugyanolyan biztonságos ott is, mint itt, szóval mehettünk. Kimentünk, Jacob bement a bokrok közé és levetkőzött majd átalakult, a ruháit összeszedtem egy táskába, amit a hátamra tettem, Jacob letérdelt, hogy ráülhessek a hátára. Miután felültem felállt és elkezdett sétálni mikor hozzá szoktam elkezdett gyorsítani és a végén szélsebesen rohantunk át az erdőn percek alatt már La Push-ban voltunk, Jacob rohant a házuk felé, először azt akarta, hogy Billy-vel találkozzak. Mikor megérkeztünk lecsusszantam a hátáról, ő visszament a bokrok közé visszaalakult, odaadtam neki a táskát, amiben a ruhái voltak, visszaöltözött és megfogta a kezem és bevezetett a házba. Egy pici ház volt, Billy ott ült a tolószékében a konyhában és újságot olvasott. Mikor beléptünk felkapta a fejét és szélesen elmosolyodott.

- Sziasztok! – köszönt ránk.

- Szia, apa! Mizujs? – kérdezte Jacob.

- Hello, Billy! – köszöntem is.

- Semmi érdekes. – válaszolta. – Veletek?

- Velünk sem több, gyere, Nessie ülj le ide. – mondta Jacob.

Odamentem és leültem egy székre, Jacob mellém ült. Beszélgettünk még sok mindenről, mint kiderült Jacob nővérét, Rachel-t Paul eljegyezte. Ennek Billy nem igazán örült, mert szerinte Paul olyan komolytalan volt még, de nem akart beleszólni a lánya életébe. Nagyjából egy órát töltöttünk Billy-nél, majd Jacob azt mondta, hogy menjünk ha találkozni akarunk a többiekkel. Miután elbúcsúztunk, hátra mentünk egy garázs féle helységbe, ahol két motor állt. Jacob ráült a feketére engem pedig maga elé ültetett és megkért, hogy kapaszkodjak erősen, mert nem akarja magára haragítani apát azzal, hogy megsebesülök, hamar megtudná mi történt… Hamar megérkeztünk egy házhoz, mindenhol tele volt virágokkal, persze most egy se virágzott hiszen tél volt. Odamentünk a házhoz és Jacob bekopogott. Egy fiatal nő nyitott ajtót.

- Szia, Emily! – köszönt Jacob.

- Hello Jacob! – köszönt Emily. – Ki ez a kicsi lány itt melletted?

- Szia, én Renesmee vagyok, de mindenki csak Nessie-nek hív. – Mutatkoztam be.

Emily mosolygott és beengedett minket, a fél falka itt ücsörgött, még Leah és Seth is. Mindnyájan mosolyogtak mikor bementünk, kicsit meg ijedtem. Mármint nem tőlük, csak hát furcsa volt, hogy ennyien néznek rám és mind mosolyognak. Zavarba hoztak azt hiszem el is pirultam, lehajtottam a fejem. De nem csak farkasok voltak itt hanem néhány ember is, valószínűleg a lenyomatok. Jacob odahúzott egy székhez leült és az ölébe ültetett. Emily a sütőből kivett frissen sült muffinokat és megkínált mindenkit. Jacob is vett egyet és én is, nagyon finom volt, de mire elrágcsáltam ezt már elfogyott a többi. A beszélgetés csapongó volt, minden féléről folyt a szó egészen belefáradtam, így már követni se tudtam sőt már nem is akartam. A farkasok kibeszélték a tegnapi eseményeket, Jacob elmesélte, hogy lehet, hogy nem ez volt az utolsó találkozásuk a Volturi-val. Erre mindnyájan azt mondták, hogy ez igaz ők megint a Cullen-ek oldalán lesznek. Őket nem fogja érdekelni, hogy ezzel lehet, hogy egyedül lesznek, de akkor is. Ők nem lesznek a Volturi őrkutyái. A Nap lemenőben volt, ideje volt mennünk. Elköszöntük és elindultunk a motor felé.

- Jól érezted magad? – kérdezte Jacob.

- Igen, nagyon jól. Csak már fáradt vagyok. – ásítottam.

- A motoron el ne aludj! – figyelmeztetett.

Erre inkább nem válaszoltam. Felültünk a motorra és hazáig motoroztunk. A házban égtek a villanyok, még az emeleten is. Mikor beléptünk apa ott állt a lépcsőnél és megrovóan nézett Jacob-ra. Jacob csak vigyorgott, nem tudtam, hogy apa most miért viselkedik így, hisz nem esett bajom, de végül apa is csak elmosolyodott. Ásítottam egy nagyot, amikor anya épp jött le a lépcsőn.

- Mit csináltatok, hogy Nessie ennyire fáradt? – kérdezte Jacob-ot.

- Csak meglátogattuk apát és a falkát. – válaszolta Jacob az igazsághoz hűen.

- Nessie, le akarsz feküdni? – fordult hozzám anya.

- Igen. – válaszoltam fáradtan.

Felvitt az emeletre megfürdetett, felöltöztetett egy pizsamába és hazavitt lefektetni. Befektetett a kiságyba és az álom hamar elnyomott.

Reggel, amikor felébredtem a szobám fala tele volt csillámokkal. Nem tudtam, hogy mi az. Felálltam a kiságyban, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy anyáék nem hallják, kimásztam a kiságyból. Akkor megláttam azt a láncot, amit anya viselt tegnap. Eszembe jutott a tegnap esti koppanás, anya biztos ledobta magáról miután lefektetett. Odamentem hozzá, hogy elrejtsem. Megfogtam, nehéz volt. Megláttam egy kis dobozkát, valószínűleg ékszeres dobozka. Kinyitottam, még nem volt benne semmi, óvatosan beleraktam a doboz tetejét rácsuktam. Visszamásztam a kiságyba, és vártam, hogy anya jöjjön felöltöztetni. Nem telt el csak néhány perc anya bejött a szobába, és dudorászott. Jó kedve volt.

- Jó reggelt, Kicsim! Jól aludtál? – kérdezte.

- Neked is jót! Igen jól aludtam. – válaszoltam.

Anya elkezdte kiválasztani, hogy mit vegyek fel. Egy nadrágot, egy pólót és egy pulóvert, felöltöztetett.

- Ma meglátogatjuk a nagypapit! Jó? – kérdezte öltöztetés közben.

- Igen, jó lesz. Jacob? – kérdeztem.

- Tegnap este hazament, régen találkozott már Billy-vel. De szerintem, ha felhívjuk Sue-t, hogy megyünk Charlie-hoz, Jacob már ott fog ránk várni.

Erre kuncognom kellett. Nagypapi egy kicsit tartozkódó Jacob-bal mióta tudja, hogy egy hatalmas farkas.

- Gyere Kicsim, menjük át a nagyházba. Reggelizz meg.

- Jó menjünk. – válaszoltam, nem hiszem, hogy észrevette, de direkt csinálom, hogy válaszolok neki szóban. Hiába szeretek még mindig leginkább érintéssel beszélgetni.

Mikor átértünk Huilen és Nahuel már elmentek, vágytak már haza. Most, hogy Alice újra itt van a ház teljesen megváltozott, a boldogság még mindig ott vibrált a levegőben. Anya bevitt a konyhába, és készített nekem reggelit. Hamar megreggeliztem, most az se zavart, hogy normális emberi táplálék. Miközben ettem anya felhívta a nagypapit. Azt mondta, hogy szeretett volna kimenni horgászni, de ha jönnek elhalasszák, mert Billy-vel mentek volna, anya mondta neki, hogy szerinte Billy is szeretné ha elhalasztanák, mert Jacob hazament az éjjel. Nagypapi azt mondta azért felhívom. Miután befejeztem a reggelit, anya bevitt a nappaliba, ahol csak Alice és Rosalie volt. Esme, Emmet és Jasper elment vadászni, Carlisle bement a kórházba, apa pedig elment vásárolni ételeket.

- Szia, kicsi lány! Mi történt veled mióta nem találkoztunk? – trillázta Alice.

Odamentem hozzá, felidéztem az elmúlt hónapot és megérintettem. Alice megvárta, hogy véget érjen majd csak ennyit mondott:

- Ennyi minden?

Tudtam, most bűntudatot érez, amiért itt hagyott tudott mindent, mindent, amit éreztem, rámosolyogtam.

Remélem ennyi elég lesz neki, és remélem azt is tudja, hogy már megbocsájtottam neki. Anya az ajtóból figyelte az egészet, Rosalie pedig a kanapén ült.

- Nessie, azt hiszem ideje indulnunk. – mondta anya.

- Hova mentek? – kérdezte Alice.

- Nagypapihoz! – válaszoltam még anya előtt.

- Akkor hát jó szórakozást! – kacsintott rám Alice.

Anya felkapott, rám adta a kabátom, ő is felvette a sajátját. Beültünk anya kocsijába és elhajtottunk, nem túl gyorsan, anya nem élvezte annyira a gyorsaságot, mint apa, Jacob vagy Emmett. Még így is hamar ott voltunk. Már kint a ház előtt érezni lehetett az ebéd illatát, Sue már itt van, de a kocsija nem volt itt. Oda mentünk az ajtóhoz, anya becsengetett, nagypapi nyitotta ki az ajtót.

- Nessie, de régen találkoztunk! Istenem te egyre nagyobb leszel. Bells, mivel eteted ezt a gyereket?

- Szia, nagypapi! – odarohantam hozzá és megöleltem.

- Szia, apa, Sue! – köszönt anya.

- Sziasztok! – köszönt Sue. – Gyertek be, mert a végén megfáztok!

Ez lehetetlen, de azért bementünk. Bent volt még valaki, egy kislány, nagyjából két éves lehetett. Megszeppenve állt Sue lába mögött.

- Nessie, ő Claire! – mutatott be egymásnak Sue. – Mennyetek játszatok!

Ránéztem anyára, bólintott, odamentem Claire-hez megfogtam a kezét és bevezettem a nappaliba. Ott volt egy babaház és néhány baba is.

- A tieid? – kérdeztem tőle.

- Igen. – válaszolta. – Akajsz vejük játszani?

- Te? Mert ha igen akkor én is.

- Igen, babázzunk! – kiáltott fel örömében Claire.

Elkezdett játszani a babákkal, hamar megértettem miről van szó és elég szórakoztató játék volt. Anya nagypapival és Sue-val beszélgetett. Claire és én sokat nevettünk, vicces volt, egy gyerekkel játszani. Nem sokkal dél előtt csengettek, én voltam a leggyorsabb, én nyitottam ki az ajtót, Jacob volt. Mikor megláttam elmosolyodtam, ő is, felkapott és megpuszilta az arcom mindkét oldalát. Aztán elkezdett csikizni, mire fennhangon nevetni kezdtem. Beleszagolt a levegőbe.

- Hm. Úgy érzem Sue finomat főz! Vagy talán nem is ő főz? – kérdezte mikor meglátta anyát.

- Szia Jacob, de igen Sue főz, Charlie-ra ezt nem lehet hagyni… - mondta viccesen.

Nagypapi dörmögött valamit az orra alatt, de nem értettem, hogy mit. Ekkor Jacob benézett a nappali meglátta Claire-t és a babaházat.

- Talán babáztatok? – kérdezett engem Jacob.

- Igen! – mondtam, elképzeltem, ahogy Jacob leül mellénk babázni, megint mosolyogtam.

- Most meg min mosolyogsz? – kérdezte Jacob.

- Jobb ha nem tudod… - mondtam sejtelmesen.

- A kis titkolózós… - mondta miközben elkezdett csikizni.

- Jacob nagyon jól bánik Nessie-vel. – jegyezte meg Charlie.

Sue, Charlie és anya visszamentek a konyhába, mi pedig a nappaliba mentünk. Jacob leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Nem sokkal ezután megebédeltünk, Sue már meg se sértődött, hogy anya nem evett. Anya ez után azt mondta, hogy sajnálja de itt az ideje, hogy menjünk, Jacob is velünk jött. Hazamentünk és elmeséltem Jacob-nak hogy milyen jól éreztem magam Claire-rel. Ezt nem csak ő hallgatta élvezettel hanem az egész család. Később miután Emmették hazaérek a vadászatról anya, apa, Carlisle, Rosalie és Alice is elment vadászni. Jacob megkérdezte, hogy addig, amíg ők vadásznak mi elmehetnénk-e a rezervátumba. Apa megengedte, hiszen tudta, hogy ugyanolyan biztonságos ott is, mint itt, szóval mehettünk. Kimentünk, Jacob bement a bokrok közé és levetkőzött majd átalakult, a ruháit összeszedtem egy táskába, amit a hátamra tettem, Jacob letérdelt, hogy ráülhessek a hátára. Miután felültem felállt és elkezdett sétálni mikor hozzá szoktam elkezdett gyorsítani és a végén szélsebesen rohantunk át az erdőn percek alatt már La Push-ban voltunk, Jacob rohant a házuk felé, először azt akarta, hogy Billy-vel találkozzak. Mikor megérkeztünk lecsusszantam a hátáról, ő visszament a bokrok közé visszaalakult, odaadtam neki a táskát, amiben a ruhái voltak, visszaöltözött és megfogta a kezem és bevezetett a házba. Egy pici ház volt, Billy ott ült a tolószékében a konyhában és újságot olvasott. Mikor beléptünk felkapta a fejét és szélesen elmosolyodott.

- Sziasztok! – köszönt ránk.

- Szia, apa! Mizujs? – kérdezte Jacob.

- Hello, Billy! – köszöntem is.

- Semmi érdekes. – válaszolta. – Veletek?

- Velünk sem több, gyere, Nessie ülj le ide. – mondta Jacob.

Odamentem és leültem egy székre, Jacob mellém ült. Beszélgettünk még sok mindenről, mint kiderült Jacob nővérét, Rachel-t Paul eljegyezte. Ennek Billy nem igazán örült, mert szerinte Paul olyan komolytalan volt még, de nem akart beleszólni a lánya életébe. Nagyjából egy órát töltöttünk Billy-nél, majd Jacob azt mondta, hogy menjünk ha találkozni akarunk a többiekkel. Miután elbúcsúztunk, hátra mentünk egy garázs féle helységbe, ahol két motor állt. Jacob ráült a feketére engem pedig maga elé ültetett és megkért, hogy kapaszkodjak erősen, mert nem akarja magára haragítani apát azzal, hogy megsebesülök, hamar megtudná mi történt… Hamar megérkeztünk egy házhoz, mindenhol tele volt virágokkal, persze most egy se virágzott hiszen tél volt. Odamentünk a házhoz és Jacob bekopogott. Egy fiatal nő nyitott ajtót.

- Szia, Emily! – köszönt Jacob.

- Hello Jacob! – köszönt Emily. – Ki ez a kicsi lány itt melletted?

- Szia, én Renesmee vagyok, de mindenki csak Nessie-nek hív. – Mutatkoztam be.

Emily mosolygott és beengedett minket, a fél falka itt ücsörgött, még Leah és Seth is. Mindnyájan mosolyogtak mikor bementünk, kicsit meg ijedtem. Mármint nem tőlük, csak hát furcsa volt, hogy ennyien néznek rám és mind mosolyognak. Zavarba hoztak azt hiszem el is pirultam, lehajtottam a fejem. De nem csak farkasok voltak itt hanem néhány ember is, valószínűleg a lenyomatok. Jacob odahúzott egy székhez leült és az ölébe ültetett. Emily a sütőből kivett frissen sült muffinokat és megkínált mindenkit. Jacob is vett egyet és én is, nagyon finom volt, de mire elrágcsáltam ezt már elfogyott a többi. A beszélgetés csapongó volt, minden féléről folyt a szó egészen belefáradtam, így már követni se tudtam sőt már nem is akartam. A farkasok kibeszélték a tegnapi eseményeket, Jacob elmesélte, hogy lehet, hogy nem ez volt az utolsó találkozásuk a Volturi-val. Erre mindnyájan azt mondták, hogy ez igaz ők megint a Cullen-ek oldalán lesznek. Őket nem fogja érdekelni, hogy ezzel lehet, hogy egyedül lesznek, de akkor is. Ők nem lesznek a Volturi őrkutyái. A Nap lemenőben volt, ideje volt mennünk. Elköszöntük és elindultunk a motor felé.

- Jól érezted magad? – kérdezte Jacob.

- Igen, nagyon jól. Csak már fáradt vagyok. – ásítottam.

- A motoron el ne aludj! – figyelmeztetett.

Erre inkább nem válaszoltam. Felültünk a motorra és hazáig motoroztunk. A házban égtek a villanyok, még az emeleten is. Mikor beléptünk apa ott állt a lépcsőnél és megrovóan nézett Jacob-ra. Jacob csak vigyorgott, nem tudtam, hogy apa most miért viselkedik így, hisz nem esett bajom, de végül apa is csak elmosolyodott. Ásítottam egy nagyot, amikor anya épp jött le a lépcsőn.

- Mit csináltatok, hogy Nessie ennyire fáradt? – kérdezte Jacob-ot.

- Csak meglátogattuk apát és a falkát. – válaszolta Jacob az igazsághoz hűen.

- Nessie, le akarsz feküdni? – fordult hozzám anya.

- Igen. – válaszoltam fáradtan.

Felvitt az emeletre megfürdetett, felöltöztetett egy pizsamába és hazavitt lefektetni. Befektetett a kiságyba és az álom hamar elnyomott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés