A kocsiban már folytak a könnyeim, de nem zokogtam, csak csendben folytak végig az arcomon. Közben felidéztem az emlékeim közül a legvidámabbakat. Jacob sokáig észre se vette, csak mikor egy piros lámpánál felém fordult. Nem szólt semmit csak a combomra tette a kezét, a melege felvidított és a könnyezés is hamar abba maradt. Végre visszatérhetek Forksba ahová minden egyes költözésnél vágytam. Ráadásul csak Jacob és én, az életem tökéletes lesz. Persze nem szabad megfeledkezni Billy-ről se és Charlie-ról se. De Charlie-nak ott van Sue és Leah meg Seth is. Bár azt hiszem Seth egyetemre fog menni szeptemberben. Hogy Leah-val mi lesz, azt nem tudom. Csak most jutott eszembe hol fogunk lakni? Mert Jacob egy szóval sem említette.

- Jacob? Lehet még egy kérdésem? – kérdeztem hirtelen.

- Igen. – válaszolta vigyorogva.

- Hol foguk lakni? – kérdeztem.

- Öh,… azt majd meglátjuk… - válaszolta.

Hát ez kielégítő válasz volt mondhatom. De hangosan nem mondtam ki csak magamban gondolkoztam, vajon milyen lesz a ház? Nagy vagy olyan La Push-beli kicsi de hangulatos? Vagy valami olyasmi, mint amilyen nagypapinak volt mielőtt Sue-val összeköltözött volna? Ezen gondolkodtam elég sokáig miközben az autó alatt elsuhanó tájat figyeltem. Jacob ritkán vezetett úgy, mint apáék de ha nagyon sietett, akkor mindig rákapcsolt. Bár nem vettem észre, de mikor a kilométerórára pillantottam láttam, hogy majdnem kétszáz kilométer per órával megyünk. A sebesség kicsit se zavart, sőt nagyon is élveztem. Megérkeztünk a határhoz, szerencsére nem volt nagy forgalom, bár a határőrök ferde szemmel néztek Jacob-ra. Valószínűleg ők voltak hajnalban is szolgálatban mikor Jacob megérkezett, persze simán átengedtek. Egy előnye, hogy vámpírok a családtagjaid. Miután biztos távolba értünk elkezdtünk újra száguldani. Nagyjából egy óra és megérkezünk Forksba. Délután három óra volt és a Nap ragyogott, ritka az ilyen nap erre északon. A táj nem változott, csak egy kicsit vidámabb lett. Az erdők zöldelltek, az utak nedvesek voltak, és a folyók sebesen folytak a tenger felé. Átmentünk a hídon és nemsokára megérkezünk, gondoltam. Áthajtottunk Forks-on, és egyenesen La Push felé vettük az irányt. Hamar feltünedeztek az első házak. De mi egyenesen az erdő felé mentünk. Egy kis út ment végig, teljesen hasonlított a régi házra ott Forks mellett. Mikor bentebb értünk megpillantottam egy kétszintes házat. Az alsó szint fával volt borítva, felette pedig fehérre volt mázolva a fal. Nagyon tetszett a ház, nagyon szép volt és nem túl kirívó. Olyan volt, mint egy vadászház. Jacob az autót megkerülve kinyitotta nekem az ajtót.

- Légy üdvözölve az otthonunkban! – mondta.

- Mi? Hogy ez a miénk? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

Jacob csak mosolygott.

- Gyere be! Nézz körül! – mondta.

- Ez hogy lehetséges? – kérdeztem.

- Már régen tervezem, hogy vissza fogok költözni. Edward pedig feltételezte, hogy te is velem akarsz majd jönni. Így segített egy kicsit, főleg anyagilag. – mondta.

- Akkor mire volt jó az a jelenet? – kérdeztem inkább csak magamtól.

Jacob-bal bementem a házba, a falak halvány pasztellszínűek voltak, a padló fával volt burkolva és szőnyegek is voltak, ezek és a függönyök is pasztellszínűek voltak, kellemes volt az összhatás. A bútorok többsége már megvolt, és mind fából volt, a kanapé és a fotelek színben illetek a falhoz, gondolom Alice is segített. A ház egyszerűen csodás volt, csak még hiányzott belőle valami. A ház téglalap alapú volt és a közepén volt egy kis medence, az emeleten pedig ide is nyíltak az erkélyek. Miután körül néztem még jobban tetszett a ház, és csak enyém és Jacob-é volt, még. Jacob az előszobában állt és mosolygott, én épp a lépcsőn jöttem lefelé, mikor megláttam elindultam felé futva és a nyakába vettem magam. Elkapott és megcsókolt, majd óvatosan letett.

- Tudod, Nessie már nem vagy olyan könnyű, mint néhány éve. – gúnyolódott.

- A ház egyszerűen csodás! Imádlak! – ujjongtam, oda se figyelve mit mond.

- Ki kellene pakolni a kocsiból, aztán én elszaladnék Billy-hez. Nem baj ugye? – kérdezte.

- Nem, nyugodtan majd én kipakolok a kocsiból. De este el szeretnék menni nagypapáékhoz. – mondtam.

- Jól van, de lehet, hogy nem megyek utánad, majd itthon megvárlak. Szia, kicsim.  – köszönt el majd megcsókolt.

Kihátrált a házból majd ledobta a pólóját és a bokorban a többi ruhadarabját is, aztán csak hatalmas mancsok neszét hallottam, ahogy egyre távolodnak. Hát egyedül maradtam, nem baj. A farmerom zsebében mindig tartok hajgumit és most előhalásztam, felfogtam a hajam és neki kezdtem a munkának. Elkezdtem behordani a dobozokat, majd a bőröndöket is. Megkerestem a legnagyobb hálót, amiben két szekrény állt egy hatalmas és egy sokkal kisseb. A kicsibe raktam be Jacob holmiját, lementem és felhoztam a ruháit. Majd az én ruháim következtek, szépen beraktam őket a szekrényembe, majd az apróbb berendezési tárgyat rendeztem el. Már sötétedett mire nagyjából végeztem, az órára néztem és láttam, hogy lassan fél kilenc. Ideje át mennem nagyapáékhoz. Felvettem a jekimet, és a kocsi kulcsokat is magamhoz vettem. Siettem, hogy fél kilencre ott legyek. Rákapcsoltam és sikerült is. Pontban fél kilenckor csengettem be. Leah nyitott ajtót, mikor meglátott lehervadt az arcáról a mosoly. Valaki mást várt.

- Szia! – köszöntem. – Itthon van nagyapa?

- Hello! Igen épp meccset néz. – mondta és beengedett.

Bementem, levettem a kabátom és a nappaliba mentem. Ott ült nagyapa a tv előtt és egy amerikai focit nézett. Mikor beléptem rám nézett.

- Hé, kölyök! Hogy kerülsz ide? – kérdezte.

- Szia! Hát tudod kocsikáztam egy kicsit, mert látni akartam a nagyapámat.

- Csak miattam három órát autóztál? Jacob hol van? – kérdezte.

- Hát nem csak te miattad jöttem, és ami azt illeti nem is fogok elmenni. Jacob pedig Billy-nél van. Mi van Billy-vel? Nagyon beteg?

- Nem, annyira nem, szívós az öreg. De nagyon hiányoznak neki a gyerekei. De, hogy értetted azt, hogy nem is fogsz elmenni?

- Jacob és én úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk. Mármint vett egy házat és oda. Majd át kell jönnötök. Úgyis tartani fogunk egy kis házavatót.

- Szívesen át megyünk, ugye Leah? – kérdezte, aki még mindig az előtérben ácsorgott.

- Persze, majd átmegyek, ha nincsenek ott vérszívók. – jegyezte meg.

Ekkor csöngettek és rohant ajtót nyitni. Nem értettem miről beszélgetnek, de azt tisztán kivettem, hogy egy fiú jött át hozzá. Hát ezért volt morcos, hogy én voltam az előbb az ajtónál. Csak most vettem észre, hogy Sue nincs itt, de a konyhából se hallok hangokat.

- Sue hol van? – kérdeztem.

- Fenn van, nem érzi jól magát. Mostanság ez egyre gyakoribb. Nem a legjobbkor akar elköltözni Seth.

- Nem megy egyetemre?

- Nem, talált munkát. Tudod, hogy Sam lediplomázott és építészmérnök lett?

- Igen, de ennek mi köze hozzá?

- Az, hogy Seth és a többiek beálltak hozzá építésznek, csak Leah nem, ő viszont tudja, hogy Sue beteg és itthon marad és ápolja, azt hiszem, itt valami nagy baj van.

- Hát nem tudom, de azt hiszem, én most felmegyek hozzá. Seth most hol van?

- Azt hiszem, még dolgozik. Sokáig szoktak dolgozni.

- Értem.

Felálltam a kanapéról és elindultam a lépcsőn felfelé. Lassan és csendben mentem, mikor az ajtójához értem be kopogtattam, halkan.

- Szabad! – válaszolta bentről Sue.

Bementem és a szobában sötét volt csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa világított.

- Szia! – köszöntem neki.

- Szia! Hát te? – kérdezte.

- Hát Jacob és én visszaköltöztünk és beugrottam köszönni. Jól vagy? Olyan sápadt vagy. – mondtam.

- Hát nem vagyok nagyon jól, de már jobban vagyok. Egyre gyakrabban fáj a fejem, hányingerem van és szédülök, néha lázas is vagyok, de nem vagyok se megfázva, se influenzás.

- Megmondhatom Carlisle-nak ha majd legközelebb jönnek, vizsgáljon meg. – ajánlottam fel neki.

- Nem, akkor megtudná mindenki. Nem akarom őket megrémiszteni. Tudom, mi bajom van.

- Akkor miért nem kezelteted magad? – kérdeztem.

- Nézd Nessie, te okos lány vagy úgyis rájönnél. Rákos vagyok, végső stádiumban. Néhány hónapon van már csak. De nem akarom, hogy Charlie vagy bárki más megtudja. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés