Eltelt a fele más augusztus, az egyre esősebb szeptember, már október van. Már tudja mindenki, hogy Sue mennyire beteg, mégse beszél, úgy senki se mintha tudná. Mert Sue így akarja. Mindenben segítünk neki, és ami azt illeti Billy, sokkal jobban van, mint amikor ide jöttünk. De most minden Sue körül forog, mivel az állapota súlyosodott és egyre inkább arra gondolunk, hogy nem marad velünk télig. Anyáék havonta eljönnek hozzánk, amikor meglátták a házat leesett az álluk. Anya egy percig a megfelelő szót kereste, apa és Carlisle kérdezgette Jacob-ot, Esme csak nézte, Emmett és Jasper egymásra néztek és láttam, hogy megint fogadásról van szó, Rosalie gratulált, Alice pedig mosolygott. Carlisle megvizsgálta Sue-t és azt mondta, hogy már tényleg csak kevés ideje van, és hogy most ránk van szüksége. Így Sue előtt mindenki tartotta magát a régebbi viselkedéséhez, még Leah is. Most is épp nagypapáékhoz megyek. Csengetek. Seth nyit ajtót, úgy látszik épp volt egy kis ideje,

- Szia Nessie! – köszönt és elment mellettem.

- Szia. – köszöntem. – Sziasztok! – köszöntem a nappali irányába.

- Szia Nessie! Mi újság? – kérdezte Sue.

- Semmi érdekes, csak gondoltam beugrok, hogy megnézzem kell-e valami, vagy segítsek-e valamit. Jacob úgyis dolgozik estig, egyedül meg unatkozok otthon.

Ezen nevetünk egy kicsit, majd Sue köhögni kezdett. Kirohantam a konyhába, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Gyorsan vissza is mentem, és odaadtam neki, hogy igya meg. Miután megitta egy kicsit csillapodott a köhögése, de nem múlt el. Ahogy az idő telt egyre rosszabb lett, este ki kellett a mentőket hívni. Sue nem akart bemenni, de mi erősködtünk. A kórházban azt mondták megfázhatott, de nem tudják, hogy miért nem hagyja abba a köhögést. Jacob hívott, hogy hol vagyok és Sue megkért, hogy hagyjam magára. Így hazamentem.

- Szia, mizujs? – kérdezte Jacob.

- Helló. Semmi jó, Sue-t bevitték a kórházba.

- De miért? Nem kezelik.

- Rosszul lett, nagyon köhög. Azt mondta az orvos, hogy lehet, hogy megfázott. Szerintem már nem fog haza jönni a kórházból.

- De Nessie, ne legyél ilyen borúlátó. – próbált vigasztalni.

A könnyek melyek már régen elő akartak bújni most kibuggyantak, megöleltem Jacob-ot. Ő forró karjaival megölelt és próbált csitítani. Percekig álltunk így az előszobában. Majd Jacob felkapott és felvitt az emeltre a könnyeimen keresztül nem láttam, hogy hova. Csak amikor, a kád szélére tett akkor jöttem rá, hogy hol vagyok.

- Fürödj meg, magadra hagylak. Nyugi, Sue erős asszony, Charlie, pedig túl fogja élni.

- Ne menj el! Kérlek! – nyögtem és belekapaszkodtam Jacob karjaiba.

- Jó maradok. - egyezett bele.

Elkezdtem vetkőzni Jacob elfordult én megnyitottam a vizet tettem bele sok habfürdőt és beleültem. Jacob megfordult.

- Gyere ide! – kértem meg.

- Miért? – kérdezte.

- Csak gyere ide!

- Jó, jó jövök. – odajött hozzám és leguggolt.

- Vetkőzz le és ülj be mellém!

- Nessie, nem hiszem, hogy ez most alkalmas időpont lenne arra.

- A szex nem csak az élvezetről szól, hanem arról is, hogy két ember megbízik egymásban, szereti egymást, és ez vigaszt is jelenthet.

- Huh, ezt még soha se mondtad. De, eddig azt mondtad, hogy nem akarod, most meg hirtelen igen?

- Tudod, van, amiben hasonlítok anyára. És mint tudod is nagyon makacs vagyok. Úgyhogy, told le a gatyádat, és gyere mellém a Kádba.

A Kádról, még nem is beszéltem. Ez egy hatalmas kád, amely márványból van. Nagyjából két méter hosszú és két méter széles. Ez elég kényelmes. A márványba, bele van vésve elég találóan, hogy Kád. Jacob megfogadva, parancsomat, beült mellém. Odabújtam hozzá, ő pedig magához ölelt. Már nem sírtam, kezdtem megnyugodni. Odahajoltam Jacob-hoz és megcsókoltam, ő magához ölelt, még szorosabban és csókolt éreztem, hogy nem akar már ellenkezni akármit is csinálok ő benne lesz. Az ölébe ültem és csak csókoltam tovább, odasimultam hozzá, az ajka lecsúszott a nyakamra és azt csókolgatta majd a vállamat. Átkulcsoltam a nyakát és közben a fülét harapdáltam. Abba hagytuk egy lélegzetvételnyi-időre egymásra mosolyogtunk, és újult erővel folytattuk egymás izgatását. Jacob simogatott, én az izmait tapogattam. Az eszembe jutott Sue arca és a sírás újra rám tört. Jacob abbahagyta, amint az első könnycsepp kibuggyant a szememből, lecsókolta a könnyeimet, majd magához ölelt és várt. Kivett a kádból törölközőbe bugyolált, bevitt a szobába és letett az ágyra. Sírva aludtam el Telefoncsörgésre ébredtem, hajnali három óra volt.

- Renesmee Cullen? – kérdezte egy ismeretlen hang.

- Igen? – kérdeztem egy kissé álmosan és rekedten.

- Szeretném értesíteni, hogy a hölgy, akit délután behoztak meghalt.

- Tessék? Sue Swan? Tényleg meghalt? – egyszerűen nem bírtam felfogni.

- Igen, ő az. A rokona volt?

- Nem várszerinti, a nagyapám második felesége.

- Értem. A nagyapja hol van?

- Gondolom már otthon. Értesítették már?

- Még nem.

- Megkérhetném, hogy reggel értesítsék?

- Miért?

- Szeretnék vele lenni mikor megtudja.

- Persze, ennyit megtehetünk.

- Köszönöm. – mondtam. – Viszontlátásra!

- Szívesen, viszontlátásra!

- Szívem, ki volt az? – kérdezte Jacob álmosan.

- A kórházból hívtak. Sue… Sue meghalt.

- Úristen. Szegény Charlie.

- Igen, szegény Charlie.

- Szeretnél még aludni?

- Nem, úgysem tudnék.

- Mit csináljunk addig?

- Menjünk be a kórházba, vagy nem is tudom.

- Szerintem, maradjunk itthon. Még. Majd reggel ugorjunk át Charlie-hoz. Úgyis segítenie kell neki valamit. Ott leszünk vele, amikor kell. Biztos sokat jelent neki.

- Jó, de még csak hajnali három van. Felkelek. Takarítok egy kicsit.

- De hát ragyog az egész ház. Tegnap takarítottál.

- Nem baj.

Felkeltem, és felölöztem, lementem a földszintre. Elővettem a takarítószereket és feltakarítottam az egész házat. Ezzel eltelt két óra. Főztem egy kávét és egy csináltam egy kis rántottát. Elmosogattam, Jacob ekkor jött le, látszott rajta, hogy még aludt egy kicsit.

- Na, megnyugodtál? – kérdezte.

- Nem, nem igazán. – válaszoltam.

- Menjünk?

- Ne még ne. Nem vagy éhes?

- Nem igazán.

- Akkor induljunk. Szerencse, hogy nagypapa korán kel.

- Igen. Vezetek jó?

- Igen.

Lassan mentünk mégis huszonöt percen belül ott voltunk a házbál, Nagypapa épp reggelizett, Jacob mivel nem evett otthon elfogadta a meghívását. Én addig körülnéztem, hogy be kell-e vásárolni. Elkezdtem listát írni, amikor megcsörrent a telefon, nagypapa vette fel. Láttam, hogy ez az a telefon lesz. Odamentem hozzá, és átöleltem.

A temetés gyönyörű volt, nagypapa nagyon szomorú, de kezd újra élni. Sose mondta de Sue volt az, aki fent tartotta a víz felett a mi őrült világunkban. Ez volt Sue utolsó kívánsága.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés