Az ébresztő óra rettenetes ricsajára keltem. Egy újabb iszonyatos nap. Ma 8 éve, hogy Edward elhagyott. Ha rá gondolok, még mindig érzem azt a hatalmas űrt, amit maga után hagyott. Mára már sikerült felépülnöm a depresszióból, de azóta is szedem a nyugtatókat. Még mindig Forks-ban élek. Miután befejeztem az iskolát, utána nyitottunk itt egy kis autókereskedést Jacob-bal. Jó magam beszereztem egy éjfekete Volvót. Egy halk kopogás szakított ki gondolat menetemből.
- Gyere - szóltam ki.
- Bella, Jacob szeretne veled beszélni - dugta be a fejét Charlie.
- Itt van?
- Igen, a nappaliban vár.
- Mondd meg neki, hogy mindjárt megyek.
- Rendben - Azzal Charlie ki is ment.
Oda csámborogtam a szekrényemhez és kivettem egy hosszú nadrágot és egy fekete hosszú ujjú felsőt. Bementem a fürdőszobámba; felöltöztem, kifésültem a hajam és fogat mostam. Lesétáltam a nappaliba, ahol Jacob mosolyogva fogadott.
- Szia Bella - ölelt meg hirtelen Jacob.
- Jacob, megfojtasz - szuszogtam erőtlenül.
- Jajj istenem, ne haragudj - kérlelt bociszemekkel.
- Bocsánat kérés elfogadva.
- Gyere mutatni akarok valamit.
- Ilyenkor? - néztem rá hitetlenkedve - Hisz még csak reggel 8 óra van.
- Bella, Bella - kacagott fel - látom még se ismersz olyan jól.
- Jól van beadom a derekam - nevettem fel én is.
Jacob-nak hála el is felejtettem a reggelt. Mellette mindig felszabadultan érezem magam. Beültünk a Rabbit-jába és elindultunk. 10 óra volt amikor megállt.
- Bella, nálam nem hat a hiper-szuper mosolyod... de ezt tudhatnád - csóválta a fejét.
- Tudom, de egy próbát megért.
Kiszálltunk az autóból, és megindultunk egy ösvényen. Úgy 10 perc után Jacob megállt.
- Most csukd be a szemed.
- Hogy jól elgáncsoljál? - próbáltam szúrós szemekkel ránézni, de a végén elnevettem magam.
- Igen, csakis az a tervem - most már ő is nevetett.
Az erdő megtelt hangos kacagásunkkal.
- De most komolyan, becsukod a szemed? Ígérem nem vezetlek egy fához sem - mondta gyermeki csínnel.
- Jól van legyen, de nehogy elgáncsolj - fenyegettem meg, visszatartva kuncogásom. Feladva a harcot, engedelmesen becsuktam a szemem. Éreztem, ahogy Jacob forró keze megfogja az enyémet és útnak indulunk. Úgy 3-4 méter után megálltunk.
- Most elengedlek, számolj el 3- ig és utána nyisd ki a szemed.
Elengedte a kezem, és én jókislány módjára elszámoltam 3- ig.
1.
2.
3.
Kinyitottam a szemem. Egy kis tisztáson voltunk, ahol egy kis patak csobogása és a madarak csiripelése zengte be a helyiséget. Rózsa szirmok voltak szerte a földön. Jacob pedig ott térdelt előttem egy gyűrűvel a kezében.
- Bella, megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel?
Nem tudtam mit kellene válaszolnom. Nem akarok Jacob-hoz menni, ez volt az első gondolatom. Én, én még mindig Edwardot szeretem, de Jacob annyi mindent tett értem; kihúzott a depressziómból, megvédett, barátom volt és nem sietettet szerelmével sem. Nem akarom megbántani az érzéseit. Kötelességemnek éreztem, hogy hozzámenjek. Így mosolyt erőltetve, rákényszerítettem magam a válaszra:
- Igen.
Jacob szeme elárulta: mérhetetlenül boldog a válaszom hallatára. Felhúzta a gyűrűt az ujjamra, utána felkapott az ölébe és úgy pörögtünk perceken keresztül. Nekem csak ez a 2 mondat járt a fejembe:
1. Jacob végre boldog.
2. Megcsaltam Edward-ot.
Miután Jacob lerakott a földre, magához húzott, megölelt majd megcsókolt. Mosolyogva indultunk vissza az autójához.
12 év múlva
Jacobbal eljegyzésünk után egy évre rá megesküdtünk. Boldog voltam, hogy végre Jacob is az. De nem volt ez mindig így.
A házasságunk nem működött Jacob-bal. Sokat jártunk tanácsadásokra is, de azzal sem működött. Elhidegültünk teljesen egymástól, csókokon kívül nem történt soha semmilyen testiségi kapcsolat köztünk, mert én nem akartam, Jacob kénytelen volt beletörődni. A másik fő problémánk az volt, hogy Jacob még mindig farkas volt. Sok vitázás és tanácsadás után úgy döntöttünk örökbe fogadunk egy gyermeket. El is mentünk egy gyermek otthonba. Jacob minden áron kisbabát szeretett volna, de én egy kicsivel idősebbet. Így eset a választásunk Lisbeth -re. Bronz vörös haja, olyan mint Edward-é, és olyan barna szeme van mint nekem, bőre színe is megegyezik az enyémmel. Jacob- nak mikor mondtam, hogy őt fogadjuk örökbe, nem akart beleegyezni. De miután beszélt vele, nagyon megszerette, és beleegyezett. Sikeresen örökbe is tudtuk fogadni. Charlie is nagyon megszerette, sőt mindenki.
Jacob-bal úgy döntöttünk, hogy elválunk, ugyanis nem igazán normális életmódot éltünk, ráadásul ő még mindig úgy néz ki mint egy 20 éves, én pedig meg már 38 éves vagyok. Jacob-bal ugyan azóta is jó barátok vagyunk. Lisbeth pedig már 16 éves. Második éves a forks-i gimiben, és ma van az első nap.
- Lizzy, indulhatunk? - kérdeztem lányomtól, ugyanis az órám már 7:15 -öt mutatott.
- Fohat mohok.
- Hogy mit csinálsz?
- Fogat mostam - mondta miközben a lépcsőn szaladt lefelé.
- Mehetünk?
- Igen - sóhajtotta.
Beszálltunk a kocsimba, én pedig rátapostam a gázpedálra.
- Anyu... - kezdte Lizzy.
- Igen kincsem?
- Hát.. hogy is kezdjem?! - kezdte Lizzy, de végét szinte már csak suttogta.
- Tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz - mosolyogtam rá bátorítóan. Mire ő sóhajtott egy nagyot.
- Először is azzal kezdeném, hogy nem akarok semmit felhántorgatni vagy valami, az érzéseidet sem szeretném megbántani, de tudnom kell, hogy ki volt az az Edward.
Ledöbbentem. A szívem összeszorult a neve hallatán. Miért érdekli Lizzy-t Edward? És honnan tud Edward-ról? Félre húzódtam az autóval, és leállítottam.
- Honnan tudsz Edward-ról? - kérdeztem küszködve a könnyeimmel.
- Én... én... - dadogta.
- Honnan tudsz Edward-ról? - suttogtam.
- Anyu... sajnálom. Ha tudom, hogy így reagálsz fel se hozom a témát.
- Nincs semmi baj, Lizzy - erőltettem egy mosolyt - csak Ő még mindig egy fájó pont nálam, hiába az a 20év.
- Sajnálom, nem akartam - motyogta.
- Olvastad a naplóm? Vagy Jake mesélt róla?
- Mind kettő.
- Áhh, értem. Nos, mivel előbb vagy utóbb úgyis beszéltem volna Edward-ról, így elmesélem. de nem itt és most, majd egy megfelelőbb helyen. De most siessünk, ha beakarsz érni az iskolába - pusziltam meg.
Lizzy csak bólintott. Beindítottam a motort és újra rátértem az útra. Pár perc múlva már a forks-i gimi parkolójában voltunk.
- Ügyes légy és vigyázz magadra - öleltem meg.
- Tudod, én mindig ügyes vagyok - kacsintott rám - és vigyázok magamra, mint mindig.
Miután megvártam, hogy oda érjen a barátaihoz, elindultam én is dolgozni. Még szerencse, hogy ma Jake délután dolgozik, így lesz időm beszélgetni Lizzy-vel. A bolt előtt leparkoltam, és kinyitottam az üzletet. Unalmasan telt el a nap, alig volt 1-2 vásárló. Épp azon gondolkoztam mit süssek majd a beszélgetésünkhöz, mikor Jake lépet be hatalmas vigyorral a száján.
- Szia Bells.
- Látom valakinek jó napja volt - mondtam köszönés helyett.
- Ami azt illeti igen - somolygott sejtelmesen.
- Ki vele Jake.
- Ma délután 3-man is befognak jönni a boltba , hogy autót vásároljanak.
- Ó, ez remek hír, de gondolom nem ennek örülsz oly annyira.
- Hát... - húzta az időt, de látszott rajta, hogy alig bírja magában tartani. Ezen mosolyognom kellett.
- Ha nem akarod elmondani, akkor nem kell - mosolyogtam rá gyermeki csínnal -, de úgyis tudom, hogy elfogod mondani - kacagtam fel.
- Nagyon vicces vagy - vigyorgott ő - nah szóval, ma a elmentem a parkba sétálni, és a szél felém fújt egy sálat, és hát én felvettem.Nem sokkal később, arra futott egy lány is. Nagyon csinos volt, és az övé volt a sál. Oda adtam neki, amikor is felnézett rám.
- Álljunk meg, hogy hogy akkor nézett rád? Mikor beszélt nem rád nézett?
- Bella, ne szakíts félbe - bocsánat kérően ránéztem, ő meg folytatta mondandóját - nem, nem nézett fel rám, mert épp kapkodta a levegőt. Nah, ott tartottam, hogy... jajj, igen megvan. Nos, amikor rám nézett, amikor találkozott a tekintetünk bevésődtünk.
- Bevésődtél? - kérdeztem vissza kitágult szemekkel.
- Igen, hééé Bells jól vagy? - kérdezett aggódva.
- Igen, jól vagyok... csak ez hihetetlen - tátottam el a szám.
- Tudom, én is így érezek - nevetett fel arcom láttán.
- Majd bemutatlak neki - mosolygott rám -, nah de most menj Lizzy-ért a suliba, mert a végén még elindul gyalog.
- Nagyon vicces vagy - mosolyogtam rá, de akkor ránéztem az órámra, ami 13:50-t mutatott - Te jó ég! Neked tényleg igazad van, mindjárt kicsöngetnek az iskolából.
Sietve nyomtam egy puszit Jacob-nak, majd felkaptam a kabátom és rohantam az autómhoz. Beindítottam a motort és elszáguldoztam a suliig. Lizzy már várt rám.
- Ne haragudj rám, csak elbeszéltem Jake-kel az időt.
- Semmi baj, nem rég óta állok kint - mosolygott elnézően -, de mindkettőnknek könnyebb lenne a dolga, ha kaphatnék egy autót.
- Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.
- Jajj, anya ugyan már, valld be, hogy igazam van - nézet rám nagy boci szemeivel.
- Tudom - sóhajtottam - de erre a témára majd visszatérünk később. Pattanj be a kocsiba és menjünk haza.
Azzal be is szálltunk a Volvómba. Nem sokára otthon is voltunk. Megindultunk a bejárathoz, ahol Charlie várt ránk.
- Szia apa - pusziltam meg.
- Szia nagypapi - ölelte meg Lizzy.
- Sziasztok.
- Mi járatban vagy errefelé? - kérdeztem tőle.
- Csak jöttem, hogy szóljak elsimítottam a gyorshajtási ügyed - nézett rám szúrós szemekkel.
- Gyorshajtás? - nyeltem egyet.
- Jól hallottad, gyorshajtás. És ez volt a negyedik vagy ötödik alkalom, és nem azért jöttem ide, hogy ezt az orrod alá dörgöljem, hanem azért, hogy vezess óvatosabban.
Lizzy csak kuncogott mellettem, én pedig csöndesen bólintottam.
- Bejössz? - kérdezte Lizz.
- Nem, sietek vissza az őrsre. Sziasztok.
- Szia - köszöntünk egyszerre lányommal.
- Szóval... gyorshajtás, mi? - nézett rám Lizzy csillogó szemekkel, miközben kinyitottam az ajtót.
- Igen, jól hallottad - sóhajtottam nagyot.
- Vagyis akkor megkapom az autómat? - kapott az alkalmon kislányom, tudja, hogy mikor húzzon csődbe.
- Meg, de ne is számíts egy porsche-ra.
- Éljeeen - örvendezett és jó szorosan megölelt - köszönöm, köszönöm, nagyon szeretlek.
- Csak ilyenkor szeretsz? - kuncogtam.
- Dehogyis, tudod, hogy mindig csak ilyenkor százszor jobban - nevetett.
- Jól van örülj csak, de a tanulásról el ne feledkezz örömödben.
- Máris megyek tanulni, de ezt el kell mesélni Lena-nak.
Sóhajtottam egyet, ő már csak Lizzy, az én kislányom. Miután hallottam a szoba ajtó csapódását hozzáláttam sütni.
***************
Lizzy már a nappaliban várt, mikor én oda vittem a sütit és a teát is.
- Örülök, hogy elmeséled végre valakinek - szorította meg biztatóan a kezem.
Én csak rámosolyogtam. Mindketten elhelyezkedtünk kényelmesen és belefogtam a mondandómba.
- Mikor ide költöztem Forks-ba alig vártam, hogy el is menjek innen. Nem volt jó kapcsolatom Charlie-val, és az időjárást is gyűlőltem. Az első napom szörnyű volt az iskolában, bár akkor ismertem meg Edward-ot. Mellette volt az utolsó hely biológián, vagyis mellé kellett ülnöm. Akkoriban nem tudtam, hogy miért nézett rám fájdalommal, szenvedéssel és gyűlölettel, de most már tudom.
- Miért nézett rád úgy? - kíváncsiskodott Lizzy.
- Mert vámpír, de ezt már elmeséltem, hogy ők min éltek - mosolyogtam rá, mire ő bólintott, hogy folytathatom nyugodtan.
- Nos, azután a nap után egy hétig nem láttam, de visszajött. Barátok lettünk, bár én többet szerettem volna mint barát, és Ő is. Később, rájöttem - Jake segítségével -, hogy mik is ők valójában, de ez sem tántorított el tőle. Beszélgettünk Edward-dal a vámpírokról és másokról is, megmutatta, hogy hova jár ha magányra vágyik vagy ha csak gondolkodni szeretne, egyszer elviszlek majd oda ha szeretnéd.
A tisztáson történt az első csókunk is, másnap pedig elvitt a családjához. Nagyon megszerettem őket, és azt hiszem ők is megkedveltek engem. Aztán jött a 18. születésnapom, most megtudhatod, hogy miért nem ünneplem azóta sem a születésnapom. Alice - Edward húga - szervezett nekem egy kis ünneplést Edward-ék családjával, pedig szigorúan megtiltottam mindenkinek, hogy megemlítsék a születésnapom vagy ajándékot kapjak, főként meg, hogy bulit szervezzenek nekem.
- Miért? -kérdezte Lizzy.
- Azért, mert Edward csak 17 éves volt, én pedig már is öregebb lettem tőle. Szóval a húga, Alice -akit nagyon kedveltem - mégis megszegte amit kértem, de ő már csak ilyen.
Ugyan nehezen, de végül beleegyeztem. Ott történt a végzetes baleset, épp kibontottam az egyik ajándékom, amikor azt elvágtam. Jasper, aki nehezen viselte el a vért, rám akart támadni, de Edward megakadályozta azt. Mikor Carlisie - Edward apja -, aki orvos, miután bekötözte a kezem, Edward haza vitt. Azon az estén teljesen másképp viselkedett velem. Másnap az erdőbe hívott beszélgetni, már ekkor éreztem, hogy valami baj van. És amikor azt mondta, hogy elmennek, akkor a családjára és magára gondolt,RÁM nem. És amit még utána mondott, hogy nem akar engem, tudtam, hogy akkor látom utoljára. Nagyon sokáig szenvedtem, mikor elhagyott. Pedig én mondtam neki, hogy ami Jasper-rel történt az nem számít. Nem ettem, nem találkoztam senkivel, éjszaka rémálmaim voltak.Mérhetetlen fájdalmat éreztem, amikor elhagyott... az a hiány az az űr amit akkor éreztem azt hittem, hogy belehalok, olyan volt mintha egy hatalmas lyukat ütöttek volna a mellkasomba. Bár én naiv, mindig reménykedtem benne, hogy egy napon talán visszatérnek, de soha nem jöttek vissza. Azt hitte el tudom felejteni,de nagyon tévedett, még a mai napig is emlékszem olvadt arany szemeire, bronzvörös hajára és sápadtságára. Jacob rángatott ki depressziómból. A vele töltött idő alatt, elfelejtkeztem minden gondomról. Viszont neki is volt titka, Jake vérfarkas, viszont ez sem állhatott meg a barátságunkba. Jake 8 év után megkérte a kezem, és én igent mondtam, de a többit már tudod, igaz?
Lizzy csak bólintani tudott. Most vettem csak észre, hogy könnyes az egész arcom, de nem csak nekem, hanem Lizzynek is. Átöleltem lányomat és együtt sírtuk ki magunkat.
( Edward szemszöge )
A családomat hátra hagyva, Forks-ba indultam. Elhatároztam, hogy meglesem Bellát, hogy boldog-e. Dél-Amerikából indultam és 4nap múlva Forks-ban is voltam. A régi házunkba szálltam meg. 20év alatt semmit se változott, talán annyit, hogy gazok nőtték be. A ház belülről is ugyanolyan volt, mint amikor itt hagytuk. Felmentem a régi a szobámba és leraktam a bőröndömet. Elmentem vadászni, és sikeresen rábukkantam egy szarvascsordára. Miután végeztem, vissza mentem a házhoz és átöltöztem. Eldöntöttem, hogy megnézem Charlie-t. Futva tettem meg az utat, hisz az erdőben úgyse látnak és ráadásul éjszaka is van. Charlie háza látván, feltörtek bennem a régi emlékek, melyek megtöltöttek szomorúsággal. Remélem legalább Bella boldog. Beszöktem Bella régi szobájába, ami szinte semmit sem változott. Ugyanaz az ágy, és ugyanott van a szekrénye is. Éreztem azt az ismerős illatot, így meggondolatlanul Bella ágyára feküdtem. Teljesen pirkadatig a gondolataimba merültem. Hallottam, ahogy Charlie felkel, és a munkába indul. Miután elment gondolkozni kezdtem, hol kereshetném még Bellát. A forks-i gimiben, de mit keresne ott? Végül is ha van gyermeke akkor talán. Úgyse veszítek vele semmit ha megnézem, próba szerencse. Most is futva tettem meg az utat, nem is figyelve az időt. Ránéztem az órámra ami 7:30-at mutatott. 8-ig várok, hát ha felbukkan, de ha nem akkor visszatérek a családomhoz. Egy fekete Volvo érkezett meg utoljára a parkolóba. Nem hiszem el - gondoltam. A szemeim tágra nyíltak látván Bellát és az ismeretlen lányt. Követem Bellát, határoztam el magam. Egy kis autóskereskedésben dolgozik. Később láttam amint Jacob betér Bellához, tehát jóba vannak, állapítottam meg. Kihallgattam a beszélgetésüket. Szóval Bella és Jacob nem házasok csak barátok. De akkor ki lehetett az a lány Bellával? Miután Bella elment Lizzy-ért - időközben megtudtam a nevét -, aki mellesleg a lánya, követtem őket a házukig. Miután Lizzy rávette Bella-t, hogy megkapja az autóját, az emeleten elújságolta a barátnőjének a jó hírt, és miután kipletykálták magukat, Lizzy leült tanulni. Mikor végzett a tanulással, ledőlt az ágyán és gondolkozni kezdett. Meglepődve tudtam meg, hogy Bella örökbe fogadta, és ő ezt a kezdettől tudta, mégis úgy szerették egymást, mint anyja lánya. Azt is megtudtam, hogy Bella és Jacob házasok is voltak, de gondjaik miatt elváltak.
Vajon, hogy nézhett ki az az Edward? - gondolkozott Lizzy. Honnan tud rólam Lizzy? Bella emlékezne rám?
Bella még a konyhában sütött, mikor Lizzy lement a nappaliba. Miután Bella is bement a nappaliba, és elhelyezkedtek mindketten Bella belefogott mondandójába.
- Örülök, hogy elmeséled végre valakinek - szorította meg Lizzy Bella kezét.
- Mikor ide költöztem Forks-ba alig vártam, hogy el is menjek innen. Nem volt jó kapcsolatom Charlie-val, és az időjárást is gyűlöltem. Az első napom szörnyű volt az iskolában, bár akkor ismertem meg Edward-ot. Mellette volt az utolsó hely biológián, vagyis mellé kellett ülnöm. Akkoriban nem tudtam, hogy miért nézett rám fájdalommal, szenvedéssel és gyűlölettel, de most már tudom.
- Miért nézett rád úgy?
- Mert vámpír, de ezt már elmeséltem, hogy ők min éltek.
A lány bólintott, hogy érti, Bella pedig folytatta:
- Nos, azután a nap után egy hétig nem láttam, de visszajött. Barátok lettünk, bár én többet szerettem volna mint barát, és Ő is. Később, rájöttem - Jake segítségével -, hogy mik is ők valójában, de ez sem tántorított el tőle. Beszélgettünk Edward-dal a vámpírokról és másokról is, megmutatta, hogy hova jár ha magányra vágyik vagy ha csak gondolkodni szeretne, egyszer elviszlek majd oda ha szeretnéd.
A tisztáson történt az első csókunk is, másnap pedig elvitt a családjához. Nagyon megszerettem őket, és azt hiszem ők is megkedveltek engem. Aztán jött a 18. születésnapom, most megtudhatod, hogy miért nem ünneplem azóta sem a születésnapom. Alice - Edward húga - szervezett nekem egy kis ünneplést Edward-ék családjával, pedig szigorúan megtiltottam mindenkinek, hogy megemlítsék a születésnapom vagy ajándékot kapjak, főként meg, hogy bulit szervezzenek nekem.
- Miért? -kérdezte a lány.
- Azért, mert Edward csak 17 éves volt, én pedig már is öregebb lettem tőle. Szóval a húga, Alice -akit nagyon kedveltem - mégis megszegte amit kértem, de ő már csak ilyen.
Ugyan nehezen, de végül beleegyeztem. Ott történt a végzetes baleset, épp kibontottam az egyik ajándékom, amikor azt elvágtam. Jasper, aki nehezen viselte el a vért, rám akart támadni, de Edward megakadályozta azt. Mikor Carlisie - Edward apja -, aki orvos, miután bekötözte a kezem, Edward haza vitt. Azon az estén teljesen másképp viselkedett velem. Másnap az erdőbe hívott beszélgetni, már ekkor éreztem, hogy valami baj van. És amikor azt mondta, hogy elmennek, akkor a családjára és magára gondolt,RÁM nem. És amit még utána mondott, hogy nem akar engem, tudtam, hogy akkor látom utoljára. Nagyon sokáig szenvedtem, mikor elhagyott. Pedig én mondtam neki, hogy ami Jasper-rel történt az nem számít. Nem ettem, nem találkoztam senkivel, éjszaka rémálmaim voltak. Mérhetetlen fájdalmat éreztem, amikor elhagyott... az a hiány az az űr, amit akkor éreztem azt hittem, hogy belehalok, olyan volt mintha egy hatalmas lyukat ütöttek volna a mellkasomba. Bár én naiv, mindig reménykedtem benne, hogy egy napon talán visszatérnek, de soha nem jöttek vissza. Azt hitte el tudom felejteni,de nagyon tévedett, még a mai napig is emlékszem olvadt arany szemeire, bronzvörös hajára és sápadtságára. Jacob rángatott ki depressziómból. A vele töltött idő alatt, elfelejtkeztem minden gondomról. Viszont neki is volt titka, Jake vérfarkas, viszont ez sem állhatott meg a barátságunkba. Jake 8 év után megkérte a kezem, és én igent mondtam, de a többit már tudod, igaz?
Mindketten sírva fakadtak, és az én szemem is szúrt. Bella még mindig emlékszik rám, és nem is akárhogyan. Minden egyes külön töltött idő nem csak nekem volt ennyire fájdalommal teli. Még Jacob-bal sem lett boldog. Egyszóval tönkre tettem Bellát. Neki tényleg nem számított, ami Jasper-rel történt.
Egy nyomorult szörnyeteg vagyok, aki tönkre tette saját szerelmének életét...
FOLYTAAAAAAAAASD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! LÉCI LÉCI LÉÉÉÉÉÉÉÉÉCIKEEEEEEEEE!!!!!!!!!!! mondjuk egy boldog befejezést v h edward elmegy a volturihoz amikor belláék ott nyaralnak és lizzie észreveszi és dumálnak aztán majd kicsit később bemutatja bellának.....vagy nemtom de folytasd!!!!!!!!!!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sziasztok!
hűű ennyire tetszett volna?:) pedig ez az első írásom. Nagyon köszönöm a szavaitokat:)