Mosollyal az arcomon ébredtem fel reggel. Megdörzsöltem a szememet, majd pislogtam néhányat. Lassan felültem a nagy franciaágyba. Körbe nézve megpillantottam egy szál vörös rózsát egy üzenettel:
"- Jó reggelt szerelmem! Remélem jól aludtál. Itt hagytam neked a kocsi kulcsait, hogy el tudjál menni vásárolni Seattlebe. Vezess óvatosan! Este majd találkozunk. Ölel és csókol: Edward."
Elmosolyodtam és megszagoltam a virágot. Kikeltem a melegágyból és az ablakhoz sétáltam. A kinti tájat több centiméteres hó fedte be. Neki dőltem az ablaknak és a rózsát figyeltem. Gyönyörű szép volt. Az órára pillantottam, ami fél tízet mutatott. Elindultam, közben elővettem meleg ruhákat, majd a fürdőben felöltöztem és végül egy hajráffal hátra fogtam a hajamat. Összeszedtem a fontosabb cuccaimat egy táskába és lesétáltam a földszintre. Itthon már csak Esme volt. A többiek mind elmentek együtt vadászni. Mikor befordultam a konyhába, épp akkor tette a pultra a reggelimet Esme.
- Jó reggelt! - köszöntem vidáman.
- Neked is! - mosolygott vissza.
Leültem elfogyasztani a reggelimet.
- Nem csatlakozol a többiekhez? - kérdeztem, miután lenyeltem az utolsó falatot is.
- Majd egy kicsit később.
- Rendben. Én elmentem, majd este találkozunk. Szia - válaszoltam.
- Jó szórakozást! Szia! - köszönt el ő is.
Felhúztam a csizmámat, a kabátomat és kiléptem a házból. Kint szállingózott a hó. A Volvo a ház előtt állt. Beszálltam. Az egész kocsiban Edward illata terjengett. Mélyet szippantottam a levegőből. Elmosolyodtam, majd indítottam. Néhány perccel később már kellemes idő volt az utastérben. Lassan vezettem, nem rohantam. Seattlebe érve leparkoltam az út szélén és gyalog indultam tovább. Az utcán sétáló férfiak többsége utánam nézett. Elvörösödve siettem tovább. A hó most már nem szállingózott, hanem nagy pelyhekben esett. A Seattle-i utcák zsúfolásig voltak a vásárlókkal karácsony előtt egy nappal. A boltok hosszabbított nyitva tartással várták az érdeklődőket. Sok fajta bolt előtt elsétáltam már, de még senkinek nem találtam meg a megfelelő ajándékot. Az utcákat karácsonyi díszek ezrei borították.
Hirtelen eszembe jutott, hogy be kell adnom a fotókat, hogy még ma előtudják hívni őket. Miután kiléptem a Kodak boltból, elindultam a többieknek is ajándékot nézni. Alice ajándékát pillantottam meg először. Azonnal berontottam az üzletbe. Az eladó boldogan vette ki a kirakatból az ajándékot és csomagolta be.
"- Még hét ajándék van hátra" - gondoltam, miután kiléptem a boltból.
Tovább sétáltam, majd nem sokkal később megtorpantam. Mosollyal az arcomon mentem be a boltba. Hosszas keresgélés után találtam meg a ruhát. Fizettem, majd távoztam. Kettővel arrébb egy könyves bolt könyvei hívogatták a vásárlókat. Azonnal megfogott két könyv. Beléptem a meleg helységbe és megvizsgáltam az összes könyvet. A két megtetszett könyvet bele tettem a kosárba és a CD-s állványhoz sétáltam. A kínálat közt bukkantam rá egy CD-re. Megfogtam, a pulthoz léptem és kifizettem a két könyvvel együtt. Már csak három ajándék volt hátra. Ezeket volt a legkönnyebb megvásárolni, mert már hónap óta tudtam, hogy mit akarok venni a szeretteimnek. Az órámra pillantottam, ami fél négyet mutatott. Felnéztem az égre, ahonnan még mindig szakadatlanul szakadt a hó. Az utolsó ajándékok megvásárlása után felvettem a képeket, két fotóalbumba rendezte őket és kiléptem a boltból. Ekkor kordult meg a gyomrom. Sóhajtottam egyet, majd a kezemben a sok szatyorral elindultam valami kis falatozót keresni. A kocsit a város túlsó részén hagytam szóval a sok ajándékot magammal cipeltem. Megpillantottam egy cukrászdát és bementem. Amint beléptem, rögtön kiszúrtam Őt. Elmosolyodtam és a szívem még hevesebben kezdett el verni. Elindultam egy asztal felé. Épp felpillantott rám mikor odaértem hozzá.
- Szia! - köszönt bársonyos hangján.
- Szia! - válaszoltam és leültem mellé boldogan.
Edward arcon puszilt és megfogta a kezemet.
- Rendeltem neked forró teát és egy szelet csokis tortát.
- Köszönöm. Már mindkettő rám fér. Mikor értetek haza?
- A többiek már egy fél órája otthon ülnek. Én meg gondoltam megleplek.
- Sikerült is - mondtam két korty tea közt.
A forró tea átmelegített, míg a sütemény enyhített egy kicsit az éhségemen. Távozás előtt Edward fizetett. Felvette a szatyrokat az egyik kezébe a másikkal meg kézen fogott. Bele kukkantott az egyik szatyorba.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy az összes be van csomagolva.
Kicsit elszomorodott, de végül újra elmosolyodott. Bele karoltam, a fejemet a vállára hajtottam és így sétáltunk az utcán az autóig. Beszálltam, Edward bepakolt a csomagtartóba és beült mellém. Rám mosolygott és indított. Forks-ban az egész Cullen ház fényárban úszott. Belépve a nappaliban nem ült senki, csak a konyha felől szállt finom illat. Felmentünk, lepakoltunk, majd visszasétáltam a konyhába.
- Szia Esme!- köszöntem boldogan.
- Szia Bella. Hogy ment?
- Egészen jól. Hála mindenkinek sikerült megvennem az ajándékot.
Elővettem néhány alapanyagot a vacsorámhoz és egy finom tojásrántottát összedobtam. A vacsora végezte után elpakoltam, majd visszaindultam a szobába. A nappaliban Emmett és Jasper feszülten figyelték a baseball meccset. Meglepődtem, hogy Edward nincs a szobájában. Elővettem egy tiszta pizsit és elvonultam fürdeni. Megmostam a hajamat és jól kiáztattam a bőrömet. Fürdés után megszárítottam a hajamat és felöltöztem. Mire kiléptem a fürdőből, Edward már az ágyon várt rám. Mindketten elmosolyodtunk, majd az ágyhoz sétáltam. Edward lehunyta a szemét és mélyet szippantott a levegőből. Befeküdtem mellé és elkezdtem simogatni. Sóhajtott egyet majd szorosan magához húzott. Hangosan felnevettem, majd a mellkasának döntöttem a fejemet. Lassan lecsuktam a szememet és elaludtam.
Reggel riadtan ébredtem fel. Az órára pillantottam. Fél kilenc volt. Nagyot sóhajtva visszadőltem az ágyba. Betakartam magamat a paplannal és kinéztem az ablakon. Kint szállingózott a hó. Hirtelen két kar ölelt át hátulról.
- Jó reggelt! – suttogta a fülembe.
- Neked is! – feleltem mosolyogva.
Még egy ideig összebújva feküdtünk az ágyban. Halkan kopogtattak.
- Bella fölébredt már? – kérdezte Alice bedugva a fejét. – Ohh, bocsánat, nem akartam zavarni.
- Nem zavarsz. Már ébren vagyok, csak pihenünk.
- Rendben, csak szólni akartam, hogy én készen vagyok, szóval megtudom csinálni a hajadat.
- Negyed óra Alice és ott vagyok – motyogtam.
- Oké – azzal távozott.
Visszabújtam Edward mellé. Lehunytam a szemeimet.
- Olyan jó hozzád bújni – dörmögtem az ingjébe.
Edward halkan felnevetett.
- Téged, meg olyan jó átölelni.
Mindketten felnevettünk. Nyújtózkodtam még egy nagyot és kiszálltam az ágyból. Elővettem egy szabadidő gatyát, pólót és elmentem átöltözni. Mire a fürdőből kiléptem, Edward már megcsinálta az ágyat. Búcsúcsókot váltottunk és külön váltunk. Alice már türelmetlenül várt rám a szobájában.
- Itt vagyok – mondtam és leültem a székre.
- Milyen legyen a hajad? Hogy szeretnéd, hogy csináljam?
- Nekem mindegy. Rád bízom – feleltem.
Alice szeme felragyogott és elrohant még néhány kellékért.
- Csak egy kérés van, ne legyen túl csicsás.
Megpillantottam egy magazint, a kezembe vettem és elkezdtem olvasgatni. Barátnőm visszajött és neki állt a hajamnak. Annyira lefoglalt az újság, hogy nem figyeltem, hogy mit csinál barátnőm.
- Készen vagy – hallottam meg Alice hangját.
Felnéztem a tükörbe. A hajam be volt göndörítve és tincsenként fel volt csatolva.
- Úristen Alice! Ez gyönyörű szép! – mondtam meghatódva.
- Köszönöm, köszönöm, de most menj és öltözz fel! Lassan dél van.
- Én köszönöm – válaszoltam és megpusziltam.
Kirohantam a szobából, de hirtelen megtorpantam és visszamentem.
- Alice, ha megkérlek, leviszed az ajándékaimat? Szeretnék Edwardnak meglepetést okozni.
- Persze.
Együtt átmentünk a szobánkba. Hála Edward nem volt ott. Alice egyszerre levitte az összes ajándékot. Bementem a fürdőbe, átöltöztem egy lila testhez simuló ruhába. Megnéztem magamat a tükörben. Fantasztikusan néztem ki. Az óra fél egyet mutatott.
”- Charlienak azt ígértem, hogy egyre otthon vagyok és majd este visszajövök ide.”
Most vettem észre, hogy lentről milyen finom illat száll föl. Esme megint ki tesz magáért.
- Bella! Nem jössz le? Mi már készen vagyunk – lépett be a szobába Rosalie. – Hűha, milyen jól nézel ki!
- Köszi, te sem panaszkodhatsz.
Barátnőm és elmosolyodott a halvány rózsaszín ruhában.
- Menjünk.
Elindultunk a lépcsőn, beszélgetve a délelőttről. Elámultam, mikor leértünk. Az egész nappali karácsonyi díszben ragyogott. Rose Emmett mellé lépett és bele karolt. Mindenki ünnephez méltóan felöltözött. Mindannyian álom szépen néztek ki. Carlisle ellépett egy kicsit Esme mellől.
- Bella, szeretnék először is Boldog Karácsonyt kívánni az egész család nevében. S ez a mi közös ajándékunk számodra – mondta és megszólalt a csengő.
Carlisle az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Leesett az állam mikor megláttam a belépőket.
- Anya! Apa! Phil! – kiáltottam és sietős léptekkel elindultam feléjük.
- Bella! – szólalt meg anya és szorosan megölelt mikor odaértem.
- Rég láttalak anya! Milyen jól nézel ki!
- Én is téged kincsem. Gyönyörű szép vagy.
Mindketten elmosolyodtunk. Aput és Philt is megöleltem és váltottam velük néhány szót. Szembe fordultan a Cullen családdal.
- Köszönöm – mondtam meghatódva.
- Ez csak természetes volt – szólalt meg Esme mosolyogva.
A többiek is elmosolyodtak.
- Most, hogy már itt van mindenki, kezdődhet az ajándékozás.
Anyáék is közelebb jöttek, és nagy hangzavar alakult ki. Mindenki mindenkivel beszélgetett, és ajándékot osztott. Én megvártam, míg elcsendesülnek, és leülnek. Aztán egyszerre mindenki engem nézett.
- Először is köszönöm ezt a nagy meglepetést nektek – mondtam, és végignéztem az összes Cullenen.
- Szeretném egyesével mindenkinek odaadni az ajándékát. Boldog Karácsonyt kívánok mindannyitoknak! – a fához siettem, és felvettem 3 ajándékot. Anyuhoz, Charliehoz, és Philhez léptem.
- Boldog Karácsonyt! – feleltem, és átadtam az ajándékokat. Meg sem várva a reakciójukat, újabb ajándékért mentem, és osztottam ki Esmének, Carlislenak, Rosalienak, Emmetnek, Jaspernek, és Edwardnak.
- kicsim, köszönöm – mondta anya, odajött és megpuszilt. Kezeiben 2db Seal koncertjegy volt. Őt Phil követte, akinek híres magyar Tokai bort vettem. Charlie lépett elém.
- Halkan megköszönte a baseball jegyeket, és átölelte. Aztán a Cullenek következtek. Esme lépett oda és szorosan megölelt, majd boldogan mutatta meg a rólunk, gyerekekről szóló fotóalbumot. Carlise és Jasper egyszerre léptek oda.
- Köszönjük az orvosi enciklopédiát és a háborúról szóló könyvet. A háttérben elcsendesült a karácsonyi zene, és helyette egy hip-hopos remix szám került a lejátszóba. Emmet lépett elém. Felkapott, és szorosan megölelt.
- Köszönöm! – szólalt meg.
- Boldog Karácsonyt Emmett! – válaszoltam.
A zene újból karácsonyi lett. Alicet sikított fel egy kicsit hangosan. Mindenki odakapta a tekintetét. Felpattant, és hozzám futott.
- Úr Isten Bella! Köszönöm! Gyönyörű szép! – mondta, és megölelt.
Alice ajándéka egy porcelán tündérlány volt. Miután elengedett, megláttam Rosaliet tátott szájjal, ahogy kiemeli a ruhát a csomagolásból. Elmosolyodtam. Rám kapta a tekintetét.
- Ez az új kollekció! Már vagy féléve kinéztem! – hadarta. Felállt, eltűnt egy másik szobába, majd néhány pillanattal később kijött. A ruhát, mintha ráöntötték volna.
- Nagyon köszönöm Bella! – mondta, és megölelt. Rose pikk-pakkra visszaöltözött. Edward emelkedett fel a helyéről, a kezében egy fotóalbummal, amiben rólam és róla voltak képek.
- Ez egy gyönyörű szép ajándék Tőled! Köszönöm! – felelte, megölelt és megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, mélyen egymás szemébe néztünk.
- Most szeretném odaadni az én ajándékomat – mondta, letette az albumot, és előhúzott egy kis dobozt a zsebéből. Átnyújtotta nekem.
- Boldog Karácsonyt Bella!
Kinyitottam az ajándékomat. A lélegzetem is elállt, felnéztem Edwárdra, aki boldogan és szerelmesen nézett rám. Finoman kivette a dobozt a kezemből, s kiemelte belőle az aranygyűrűt. Letérdepelt előttem. Mélyen a szemembe nézett.
- Isabella Marie Swan! Hozzám jössz feleségül? – kérdezte.
A szemem szúrni kezdett és éreztem, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
- Igen – válaszoltam.
Edward felhúzta a gyűrűt az ujjamra, mire kitörtek belőlem az örömkönnyek. Szerelmem is felállt és megcsókolt. A szobában mindenki tapsviharban tört ki. Megöleltem és letöröltem a könnyeimet. A többiek közelebb léptek hozzánk és gratuláltak. Anya arca könnyektől úszott. Miután mindenki gratulált, Esme szólalt meg.
- Az ebéd elkészült. Szerintem vonuljunk át az ebédlőbe és üljünk le együtt békében ebédelni.
Edward kézen fogott és átvezetett az étkezőbe. Az asztal gyönyörű szépen meg volt terítve. Tizenegy teríték volt az asztalon. Mindannyian helyet foglaltunk és Esme feltálalta az ebédet. Mindenki bőségesen szedett belőle. Hálásan néztem végig az összes Cullenen, akik miattam fogyasztottak emberi ételt. Étkezés közben halkan beszélgettünk arról, hogy ki milyen ajándékot kapott még. Egy óra múlva, a desszert elfogyasztása után mindenki megköszönte a finom ebédet és felálltunk az asztaltól. A társaság két csoportra oszlott. A lányok Esmének segítettek a konyhában, míg Carlisle és a fiúk megmutatták Charliéknak a garázst.
”- Tipikus férfiak” – gondoltam.
Átsétáltam a nappaliba az ablak elé. A kinti tájat fürkésztem. Két erős kar ölelt át hátulról. Edward egy puszit nyomott az arcomra és csendben tovább figyeltük a tájat. A konyhából kiszűrődött a lányok boldog, harsány nevetésük. Szembe fordultam Edwarddal és hozzábújtam. Rá emeltem szemeimet.
- Ez életem legszebb napja örülök, hogy itt vagy velem – szólaltam meg.
- Nekem is Bella. Boldog Karácsonyt! – mondta és szenvedélyesen megcsókolt.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.30. 16:55 bea Ez NAGYON NAGYON JÓ VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Imádom jaj anyira jó! Nagyon tetszett!