A réten álltunk. Edward szomorú volt. Valamit akart mondani, de annyira nyomasztotta, hogy nem tudta kinyögni. A végén mégis megszólalt.
- Bella. El sem tudod képzelni ez mennyire nehéz nekem. Amikor először láttalak, már akkor éreztem irántad valamit. Ám annyira felerősödött bennem ez az érzés, hogy nem bírok tovább veled lenni. Napról napra azt szeretném , te is légy vámpír, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész, de tudom, ez nem történhet meg. Így hát csak egy választásunk van. Elmegyek Bella. Most láttál utoljára. Ígérd meg, vigyázni fogsz magadra. Carlisle-ék itt maradnak. Ha gondolod élhetsz velük. Soha ne felejtsd el, örökre szeretni foglak. Légy jó Bella!
Az emlék viharként sodort végig rajtam. 1 éve hogy elment. Azalatt az 1 év alatt rengeteget változtam. Hónapokig tartott, míg valamennyire eltudtam felejteni Edwardot, s hónapokig , míg kitudtam menni a házból. Cullenékkel élek. Edward szobáját kaptam meg. Alice megpróbált róla lebeszélni , de én ragaszkodtam hozzá. Ez az egyetlen dolog maradt meg Edwardból. Ezt nem vehetik el tőlem. Mindent úgy hagytam ahogy volt. A kanapát, a hatalmas franciaágyat, a szekrénysort. Csak annyi változott benne , hogy Alice beleépíttetett Emmettel egy gardróbot.
Tényleg rengeteget változtam ezalatt az idő alatt. Naphosszat az ablak előtt állok. Mint most is. Nemtudom mért , de megnyugtat. Újév van. Talán ezért nyugtat meg. Még mindent hó fed. Csak egy a szörnyű. Ez az első újévem egyedül.
- Bella - nyitott be Alice - ha gondolod gyere le. Ünnepelj velünk.
- Lehet - fordultam meg - lehet, hogy lemegyek. Csak előtte még átöltözök - próbáltam mosolyogni , de Alicet nem lehet becsapni. Odajött , s szorosan a karjaiba font.Pont úgy mint egykor Edward.
- Bella. Mi mind melletted állunk. Szeretünk. Nem szeretnénk , hogy boldogtalan légy.
- Tudom Alice, de olyan nehéz - a könnycseppek golyózáporként kezdtek lezúdulni az arcomon - minden este arra várok, Edward átöleljen ahogy szokott. Hideg mellkasához szeretnék simulni, s ott nyugovóra térni. Márvány ajkához, ajkamat szeretném érinteni, s még egyszer beszíni hűsítő leheletét. Csak még egyszer az életben elaludni hűvös karjaiban. Még egyszer hallani esti dúdolását. Még egyszer látni beosonni az ablakon. Még egyszer temérdek kérdést feltenni neki. Csak még egyszer látni őt. Ennyit kérnék! Ennyire nagy kívánság? Tudom, hogy igen, s azt is , nem jön vissza. Örökre elment.
- Nyugi Bella. Csss! Kérlek Bella! Istenem. Nézz rám. Könyörgök - félig ránéztem, de még mindig zokogtam - Bella ne sírj. Tudom milyen nehéz. Bella kérlek. Cssss. Annyira sajnálom. Gondolj bele mi mit érzünk. Edward a testvérünk volt. Ugyanúgy szerettük mint te, de Bella. Az élet megy tovább. Tudom, hogy fáj, de erősnek kell lenned. Nem hagyhatod, hogy a fájdalom megőrjítsen. Nem hagyhatod el magad Bella. Szükségünk van rád. Bella kérlek. Gyere le . Újév van. Ennek a napnak a változásról kell szólnia. Változtass Bella légy erős.
Mutasd meg Edwardnak, hogy egyedül is boldogulsz. Ünnepelj velünk. Gyere.
- Rendben. Igazad van - letöröltem az arcomról a rengeteg sós vizet - erős leszek. Elvégre ünnepelni kell. Megyek átöltözök.
- Így is jó leszel - mosolygott Alice - kivételesen!!! - tette hozzá. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Nagyon rosszul nézhetek ki ha már farmerban is lemehetek ünnepelni.
A földszint mesésen nézet ki. Alice megint ki tett magáért. A falak aranyban úsztak. Kellemes illat volt, s halk zene szólt. Amikor leértem Esme ölelt meg.
- Örülök , hogy lejöttél. Boldog Újévet Bella. Szeretlek.
- Én is. És neked is Boldog Újévet - mindenki végig ölelgetett. Alice végig mellettem volt. Amikor Jasper felkérte táncolni ,végre lett egy kis nyugtom. Odaálltam az ablak elé. Nem tudom meddig állhattam ott, de egyszer csak Carlisle jött oda hozzám.
- Te mit kívánsz Bella? - egy kis ideig a gondolataimmal voltam elfoglalva. Mit kívánnák? amit én akarok ,azt úgyse tennék meg nekem.
- "Kívánnám, hogy változzon meg minden , de tudom, hogy lehetetlen, úgysem fog visszajönni, sem ebben az évben, sem a következőben." Soha.
- Annyira sajnálom Bella - Carlisle hátulról megölelt - mind tudjuk milyen nehéz neked. Sajnáljuk ami történt , de tudnod kell ez csak Edward döntése volt. Alice megpróbálta lebeszélni. Azzal próbálta meggyőzni, hogy fájdalmat okoz neked, de Edward azt mondta , csak akkor okoz fájdalmat ha marad - nyomott egy puszit a hajamba. Összeborzongtam. Már megszoktam, hogy Carlisle mindig lehel egy puszit a hajamba , de ez most váratlanul jött. Olyan volt mint amikor Edward fon a karjaiba. Egy lágy hang tépet ki a gondolatmenetemből - ha akármibe segíthetek szólj nyugodtan.
- Tégy vámpírrá - fordultam meg azonnal - akkor visszajönne hozzám. Akkor örökké együtt lehetnénk.
- Bella. Tudod , ezt nem tehetem meg. Nem tehetem ezt Edwarddal.
- De mért? - megint zokogni kezdtem - mi értelme az életnek ,ha ő nincs velem?
- Bella.... - kezdte volna , de én a szavába vágtam.
- Nem akarok többé szerelmes lenni. Nem akarok ilyet érezni soha. Soha többé. Soha . Soha. Soha.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Ez egy kicsit szomorkás lett szerintem!
De attólmég imádom!