And so the lion fell in love with…

With…

With the DOG!!!!

Egy hónapja csak rózsaszín árnyéka vagyok régi önmagamnak. A tűz, amitől bemelegedtem, és ami belülről éltetett és kizárólag kis vérszopóm iránt égett, már csak parázslik. Igen, hiszen ezt érzem, amióta elment és a szív, Doktor House szerint hazudik. Mint minden dolog a világon.

Hozzám intézett szavai mélységes mély, 36 km mély fájdalmat ébresztettek bennem. Hideg ajkai szellőként söpörtek végig a homlokomon, az érintésétől kigyúlt arcomon, amit végig kellet nyalogatnia, hogy eloltódjon. Valósággal remegtem, olyan hideg volt, s mikor kezei az én forró mellkasomon pihentek, a szánk gyors, ám annál pulzálóbb táncba kezdtek. Hihetetlen, de szteppeltek. Még most is csodálkozom.

Az ereimben tűz gyúlt (azt is el kellett oltani), a vérem sebes folyóként kezdett száguldozni ereimben, de a duzzasztógáton túl, már csak csordogált. Mire kinyitottam a szemem, ő felvette rózsaszín cicanaciját, felcsatolta a Hello Kitty-s törcsijét, amit a repülő órákra tartogatott, és elrepült a messzi horizont mögé. Akkor, abban a másodpercben megsemmisültem… s még egy hónap multával sem szedtem össze szanaszét heverő darabjaimat. De tegnap előtt beillesztettem a hiányzó láncszemet és most szuperhős képességeimnek hála… Új farkat növesztettem. Így én lettem Jacob Duplafarooooooooooook (tárárááááá)

Edward, sunázlak…

Most is, mint minden este, hátamat a hatalmas almafa törzsének vetve ülök és vakaródzom.  Az éjszaka sötét lepelként nehezedik a vállamra… - már nagyon fáááááááj, - s a csillagok szüntelenül ragyognak az égen, mint fényes drágakövek. – lepotyoghatnának végre, levok égve mint a állat – De az ő borostyánszínű szemeivel semmi sem vetekedhet, még az OTP zöld kontaktlencsém sem. Lágy, akár a karamella, mely betakar selymes lágyságával. – bár nemtom milyen karamella az, ami betakar… - A Hold ezüstös karimája sejtelmes fényével borítja be az erdőt, ahol csak én és a viszketés vagyunk.

Nem azért eszem ezt a vöröslő almát, melyet egy árgól csentem le, mert szükségem lenne rá. Hanem azért, mert ez van az Alkonyat borítóján is.

Inkább behunyom a szemem, s engedem, hogy a róla szóló álmaim megrészegítsenek, és SP Kép maradsz című számát üvöltessék velem:

Csak egy kép, csak egy kép,
Csak egy kép, Kép!
Csak egy kép, csak egy kép
Csak egy kép

Még nem ismersz,
Nem az vagyok, akinek látszom,
ne hidd el, hogy veled csak játszom,
hazugság volt minden szó, amit hallottál,
mondd mi az, mi igazán fontos,
mondd, miért szerettél belém pont most!?
Én kellek vagy a címlapok?

Csak képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz, számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
Hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik…

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied, (tied)
nem tudom minek, (minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz,
diktál a szíved, (szíved)
nem tudom minek, (minek)
és miért maradsz?

Egy kép maradsz, egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz, kép maradsz, kép (kép)!

Jó volt rég,
mikor nem volt semmi kényszer,
de nem kell mondanod kétszer,
hogy megértsem miért vagy velem,
de te nem ismersz,
nem tudom, kit rejt az álarc,
nem tudom, hogy miért nem vállalsz,
miért nem fogadsz el?
Ez vagyok!

Képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz a számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik...

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktál a szíved,(szíved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Hagyd így, belejössz majd,
bár megértem, hogy félsz,
ugrik minden srác,
Majd mire magadhoz térsz,
úúú.
Nem kell, hogy elbújj,
A város téged húz,
Itt minden dolog új,
amit látsz!.

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktál a szíved,(szíved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Kép maradsz,egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz! Kép (kép)

Kínzó emlékek kavalkádja ködösíti el az eszem, aztán a szemhéjaimat egyre nehezebbnek érezve elnyom az álom…

Ez az illat, olyan ismerős… Villámcsapásként csattan egy gondolat a fejemben (AÚÚÚÚÚÚÚÚÚ), és ez arra késztet, hogy nyitott szemmel pásztázzam, az engem körülölelő világot. A falevelek halkan susognak a szélben, a tücskök éjjeli szerenádja hívogató, de sehol egy árva lélek. Csalódottan, hogy már megint hittem az én buta érzékeimnek, melyek régebben olyanok voltak, mint egy, az ő testére érzékeny detektor, visszahanyatlok a fűbe, majd újra nekiveselkedem a földön heverő édes gyümölcsnek.

- Ne mondd, hogy buta! – Hiába vagyok kutya, libabőrös leszek ettől a hangtól, amit még két perce üres gondolatim visszhangoztak. SP itt van??!!! S most oly valódi, oly fájó, mégis mindenem odaadnám, hogy még egyszer halljam.

- Légysziiiiii. Énekeld el nekem a Kép maradsz-ot. LÉÉÉÉÉÉÉÉGYSZIIIIII.

Vállat von, de azért előkap egy mikrofont. A háta mögül kiugrik hat táncos, és leereszkedik egy vászon a háta mögött.

- Ezt a számot Jacobnak, a Duplafaroknak ajánlanám. – csettint – maistro.. a playbacket.

Könnyes szemmel, meghatódva nézem amíg énekel.

Csak egy kép, csak egy kép,
Csak egy kép,Kép!
Csak egy kép,csak egy kép
Csak egy kép

Még nem ismersz,
Nem az vagyok akinek látszom,
ne hidd el, hogy veled csak játszom,
hazugság volt minden szó amit hallottál,
mondd mi az, mi igazán fontos,
mondd miért szerettél belém pont most!?
én kellek vagy a címlapok?

Csak képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz, számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik...

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz,
diktál a szíved,(szived)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?

Egy kép maradsz,egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz, kép maradsz, kép(kép)!

Jó volt rég,
mikor nem volt semmi kényszer,
de nem kell mondanod kétszer,
hogy megértsem miért vagy velem,
de te nem ismersz,
nem tudom kit rejt az álarc,
nem tudom, hogy miért nem vállalsz,
miért nem fogadsz el?
ez vagyok!

Képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz a számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik...

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktál a szíved,(szíved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Hagyd így, belejössz majd,
bár megértem, hogy félsz,
ugrik minden srác,
Majd mire magadhoz térsz,
úúú.
Nem kell, hogy elbújj,
A város téged húz,
Itt minden dolog új,
amit látsz!.

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktál a szíved,(szíved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Kép maradsz,egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz! Kép (kép)

A karomon lúdbőr pattogzik, s mire megfordulok, ő áll velem szemben, csibészes mosolyával tekintete körbejárja az arcomat.

- Tényleg te vagy az, Edward? Képzeld!! Itt van SP!! 

- Igen, Jake, én vagyok. Tudom, hogy itt van SP. – suttogja önelégülten, hisz hallja, amint a szívem gyors száguldásba kezd attól az aprócska dologtól, hogy kimondja SP nevét. – én küldtem… kibékülnél velem???

- Nem itt kellene lenned, és főleg nem velem. Tudom, hogy megcsaltál George Michaellal!!! – A józan eszem azt mondja, hagyd itt!!! De a nem józan eszem arra buzdít, hogy engedjek a csábításnak.

- Csak együtt recskáztunk!! Semmi OLYAN nem történt!! De kérlek!! Hallgass a nem józan eszedre!!! – S a tenyerét a mellem bal oldalára helyezi, pont oda, ahol neki már évekkel ezelőtt fagyis kanállal helyet biztosítottam. 

- Valóban? – szalad magasra a szemöldöke. – Én még nem találom magam itt, de talán máshol. – S a kezét észveszejtően lassan végighúzza meztelen mellemen. Megborzongok az érintésétől, de megakadályozom őt abban, hogy tovább keresgéljen. Úgysem találja meg. – Mi a baj, már nem láwolsz??? – kérdi tőlem kétségbeesetten.

- Az olyan lenne, mint az élet levegő nélkül. Az meg ugyebár… picikét kellemetlen. – Fejemet megrázom, és keserűen elmosolyodom.

- Jake, kérlek, nézz a szemembe! Van benne valami??? Tudod, fáj egy picit… gondoltam belement egy muslica.

- Ja… persze… ezt biztos csak azért mondod, hogy lesmárolhass!!!

- Milyen bizonyíték kell még, hogy megértsd, Te kellesz nekem? – Elkínzottan ellenállhatatlan maszkká változik az arca, a bensőmből érzem, ahogy értem kiált.

Egyszeriben nem számít az, hogy miatta szenvedtem annyit, hogy magamra hagyott, s akivé lettem, a szerelmére éhes pincsi, minden lépte után keserűséget és reménytelenséget szül. Az egyetlen fontos e percben, hogy könyörög a szánalmamért és értem. Engedek neki…

- Egyet kérek csak, szeress – kérlel engem, s az arcomat két tenyere közé fogja.

- Hányszor mondtad már ezt Georgenak??? – Felvillan az a nap, amikor megérkezve a Cullen házba, láttam, amint megcsókolja. Neki is ezt suttogta a fülébe?

- Nem, tőle még egyszer sem kértem szerelmet, csak kaptam. Ellentétben a tieddel, amiért majd’ meghalok. De a napra azért mégsem megyek ki… Tégy boldoggá, Jake! – közel hajolva hozzám ezt suttogja a fülembe Edward.

Elválik egymástól az arcunk, és látom, ahogy az ajkaimon elmerengve megnyalja a száját. Minek húzni, halasztani, ami már nyilvánvaló?

Én vagyok az, aki megteszi a kezdő lépést, azt, amire már oly rég várok. Még kiélem a pillanatot, ahogy idegesen kapkodja a tekintetét, aztán sasszézok egyet és felé nyújtom a karom. A háttérben bekapcsolja valaki az I’ve had the time of my life-ot. Megszűnik minden körülöttünk, és csak az ugrásra bírok gondolni. Vajon sikerülni fog? Hisz amikor a Dirty Dancingre próbáltunk, akkor mindig elvétettem. Jajj, Istenem… add, hogy sikerüljön!!!

Lehajolok, cinkosan mosolygok egyet és nekifutok. Ugrooooook éééééés…

- AÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!

A mindent elsöprő érzés, ahogy pofára esek, teljesen elkábított. Aztán már csak azon kapom magam, hogy a hátam az almafát súrolja.

Jajj már megint ez a viszketééés. A sírba visz.

- Ne, ne olyan gyorsan – mormolja. Kezeit vöröslő hátamra irányítom. Elégedetten sóhajtok, amint két érintésével már örömet tud nekem szerezni.

Felizzanak bennem az eddig elfojtott vágyak.

Ajkaim egyre követelőzőbben kiabáltak. Határozott mozdulattal a hűs fűbe süppedtem és elkezdtem mozogni, és forgolódni. A fejemet ide-oda mozgattam, és lábammal ki-ki rúgtam elégedettségem jeléül. Meztelen hátamat a fű nyirkossága csiklandozza.

- Most már szeretsz? – zihálja Edward kimerülten, s az arcomat fürkészve.

És én válaszra sem méltatva őt bújok az ölelésébe…

- KHM!! Edward… már egy órája vááárlak!!! Mit csinálsz itt ezzel az ölebbel? – Harry hangja szakít félbe.

Vészjóslóan tekintek Edwardra.

- Ez nem az aminek gondolod!!!

- Jaaaa… Jóóóó!! Már egy percre azt hittem, meg csaltál Harry Potterrel is…

- Hááááát… nem most akartam elmondani. De nemcsak vele. Igazából Aslannal is voltam. De csak 2 éjszakás kalandok voltak!!!

- Engem se hagyj ki!

- George! Tűnj el! Veled csak recskáztam. – mondta Edward és cuki mosollyal rám tekintett. – Hihiiii… Ugye megbocsátasz?

- Úgy látszik kvittek vagyunk!

- Tessék??

- Én meg Freddel és Georggal voltam. Jah és Csikócsőr… akarom mondani Szilajszárny is megvolt.

(Ez az Edward&Jacob slash töri paródiája… az eredeti címe The wolf fell in love with the vampire. Az írója engedélyével publikáltam.)

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.03.18. 15:25 Esme pedig az mégcsak az eleje :P jah és bocs h eddig nem reagáltam csak nem gondoltam vna h akárkinek is teccene szal nem is néztem h vannak-e komik :P mindenkinek köszönöm, de azok is szóljanak akiknek nem tetszik :D KÖSZIIIIIIIII :heart:

2010.03.15. 20:44 nuseee. 'edward sunázlak' itt már sírtam a nevetéstől. xDDDD

2010.03.05. 22:50 Lizzie :) Baszus ez kúrva jó volt... :D Hehehe :D

2010.03.03. 10:23 adríííh. ez mekkora már. XD

2010.02.19. 22:57 Nikki Taylor887 - Eredeti szerző Szia Esme! A kép már magáért beszél, ugyanis álmaimban nem gondoltam volna, hogy ilyen förmedvényt (a szó legviccesebb értelmében mondom ezt)  kreálsz. :) Tudod, az elevenembe találtál SP-vel. XD Olyan szintem rühellem az egész srácot, de legfőképpen a zenéjét, hogy a fejem kaparom, akárhányszor csak meghallom. Így olvasva sem volt jobb a helyzet, ugyanis már az arcom minden négyzetcentiméterét lekapartam. XD A sunázlak szó aza  fajta kifejezés, amitől irtózom. XD Komolyan mondom, egyszerre rázott a hideg SP-től és a "sunázástól" és nevettem úgy, hogy már a könnyem is kicsordult. :) A végén, hogy megjelent Harry Potter és csapata...na meg Szilajszárny, hát nem volt semmi. :) Összességében megleptél, mert Te voltál azon kritika írók egyike, akik "hányingert kaptak" olvasás közben, mégis megihletetett a történet. Örülök, hogy elolvashattam. :) Puszi: Niki!

2010.02.15. 22:03 CandUs jujj, én fetrengtem olvasás közben! volt, mikor úgy röhögtem, h majdnem leestem a székről. xD