Egyszerűen csak ültem egy kidőlt fa törzsén, ami meglepő módon nem miattam dőlt ki, és néztem ki a fejemből. Csupán tíz centi kellett volna, és Kanadában vagyok. Vagy annyi se. Annyira könnyű lenne átmenni, és nem foglalkozni azzal, hogy valahol ott vannak ők is. Hogy még léteznek, és már azt is tudják, hogy én létezem...
Még visszaemlékezni is fájt az emlékképre, amint a vízből húzom ki élettelen testét. És most a sorsa megismétlődik, csak ezúttal tényleg halottá válik. Mert a szíve már nem fog verdesni, a vére sem fog az ereiben csordogálni. Olyan lesz, mint mi, egy megszállott, öldöklő, vérre vágyó vadász…
Korán reggel lent ültem a nappaliban és újra olvastam. Mióta vámpír lettem és nem tudok sokszor mit csinálni, azóta olvasgatok. Egész éjszaka azon a beszélgetésen gondolkoztam amit Aliceel bonyolítottam le, valamint a csókon...
11. fejezet - Levelek
Megérkeztem Volterába a Volturival a nyakamon. Ez nehéz lesz! De én választottam. Már most hiányoznak Cullenék. Edward….bárcsak láthatnálak minden egyes nap. Inkább lennél rám dühös vagy veszekednénk egyfolytában, de akkor is a közeledben lehetnék. Hiányzol!
Nessie közeledett felém, s véres kezével megsimogatta az arcomat. Hirtelen egy kép formálódott, s mint egy szó, zúgott a fejemben. Vér. Valaki leemelte rólam Nessie kezét, ezzel megszakítva a látomást...
Az idő gyorsan telt, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy a lányom már mászik. Nem sokáig volt tehetetlen kis csöppség. Igaz, hogy még csak négykézláb tud kúszni, de ha egy pillanatra nem figyelek oda, akkor már el is tűnik a szemem elől...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés