Miután befejeztem az evést még hosszan elbeszélgettünk. Sőt még táncolni is felkért először nem értettem, hogy hogyan akar táncolni zene nélkül, de amint felálltam lágy dallamokat hallottam meg...
Már alig vártam a bál estéjét. Ötven évig mindenki depresszióba burkolózott körülöttem, és ez az én jókedvemet is meggyilkolta. Na jó, nem tagadom, hogy nekem is hiányzott a csetlő-botló kishúgom, és én is éreztem a hiányát, hiszen mint mindenkinek a családból, már az én életemnek is a részét képezte...
Ültem a hatalmas nappaliban, és néztem a velem szemben ülő két csodaszép lényt. Az érzelmek hullámai átcsaptak a fejem fölött, és éreztem, hogy a sírás szinte megfojt. De nem akartam sírni, mert boldog voltam, hogy a múltam egy apró, de mégis jelentős darabja újra itt van...
A fák lassan ritkulni kezdtek, a puha avar alatt egyre több a kő, és gyenge lábaimon megint elestem. Tenyereimet teljesen felhorzsoltam, a nadrágom kiszakadt, de felálltam és továbbindultam. Már éreztem a hideg, csípő szelet, a tenger sós illatát, és hallottam a hullámok őrjöngő csapásait, ahogy a sziklába ütköznek, aztán egyszer véget ért az erdő, és a végtelennek tűnő víz látványa tárult elém. Az eget majdnem fekete felhők borították, és meghallottam az első mennydörgést.
Az óra nagyon unalmas volt, mivel ezt én már tanultam. Azon viszont nevettem, hogy amikor az ablakra néztem megijedtem. Megijedtem a saját tükörképemtől, vagyis a második tükörképemtől...
3. fejezet
Szóval ne legyek evvel a tanárral kettesben. Miért talán bántana? Esélye sem lenne. Miért nem ő nézte meg a kazettámat? Jaj, már megint rám kacsintott. Legyen már vége az órának! Mire ezt kigondoltam volna, kicsengettek.
4. fejezet
Mikor Jess-t sikerült kicsit lenyugtatnom elindultunk a következő óránkra. Mind a kettőnknek Biológiája volt, az egyik kedvenc tantárgyam. A papírt megint a tanár elé nyomtam, mire az aláírta és elküldött az utolsó padba...
Elkezdtem rohanni a hang felé. Miért nem tudok úgy futni, mint Edward? Bosszankodtam magamban. Egyszer csak vége szakadt az erdőnek, és egy kicsiny réten találtam magamat. Gyorsan körbekémleltem, és megpillantottam, életem legfontosabb lényét...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés