- Mi volt olyan sürgős Bella? – Álltam az ajtójukban délelőtt tizenegy körül eléggé kómás fejjel.
- Jake,te elfelejtetted? – Úgy nézett rám,mintha a harmadik világháború tört volna ki.
- Mégis mit?Nincs kedvem most barkóbázni...
14. fejezet - Magyarázat
- Ti? – Hallottam meg egy sercegő hangot a hátunk mögül,mire azonnal szétrebbentünk.
- Meg tudom magyarázni! – Lihegte Rosalie.Pedig nagyon is tudta,hogy innen nincs tovább...
- Ezt mégis hogy lehet megmagyarázni? – Toporzékolt Alice,miközben már felöltöztünk.
A nap már az ég alján járt, éhes voltam az eső is nagy, kövér cseppekben kopogott a szélvédőn. Szar idő volt, a kedvem is rossz volt, és kibaszottul mérges voltam. Felemésztett a harag. Nem a szomorúság. Ó, nem. Én bosszús voltam...
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára...
Ez a délután egyszerűen isteni volt! Edward-dal végig beszéltük a délutánt. Nagyon kedves még virágot is hozott. Mikor hazaértem szomorú voltam, még Edward-dal akartam volna lenni, de már későre járt, ezért elkellet válnunk. Felmentem a szobámba és megcsináltam a házit.Majd lefürödtem...
13. fejezet
Bella-val egész órán egymást néztük. Egyikünk sem figyelt az órára, én még a gondolatokat is kitudtam valahogyan zárni. Ám egy kiabálásra mind a ketten összerezzentünk és a tanárra néztünk...
14. fejezet
Rohannom kellett, hogy ne késsek el. Hiányozni fog nekem, ő volt a leges legjobb barátnőm, de én megöltem. Előkaptam a telefonomat, mert eszembe jutott valami. " NE MOND EL SENKINEK! Bella..."!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés