Azt, hogy mit érzek valójában én,
Csak ő tudja ezen a földtekén.
A szomjam mely belülről éget,
A szerelmet, az egyetlent mi engem éltet.
Csak ő érti ezt meg,
Kinek odaadtam szívemet.
Ő az a lány, ki életembe most lépett be,
Ő az, kinek hófehér a bőre, barna haja, s szeme,
Ő kinek cseresznyepirosak ajkai.
Már nem bírom magam tartani.
A többiek attól félnek, kiszívom a vérét,
De én csak jobban meg akarom ismerni lényét.
De most már túl késő,
Az öcsémtől terhes Ő.
Nemsokára Neki vége,
Más lesz majd a vámpír énje.
De én majd akkor is őt szeretem,
S továbbjátszom a szerepem.
|
Szia, Mana!
Tetszik a versed, de van valami, amit nem értek, ill. szeretném megkérdezni:
Miért pont Jasper? Honnan jött az ötlet, hogy ő és Bella?
Ne érts félre, nincs semmi bajom ezzel a "felállással" sem, csak érdeklődöm.
Hajrá, s így tovább!