Pokolik éjszakák.

Siralmas nyomorgás,

Az élet megy tovább.

Éld, s várd a csodát.

Mese, játszadozás, nevetés,

Ez mind szép és jó,

De ez így nem jó,

Boldogság hiányzik,

Arcomon könny látszik.

Na jó, az nem is,

Életem vele volt maga a kincs.

Szívem majd’ megszakad,

Ez egy őrült pillanat,

Mikor nem hallasz, s nem látsz.

Fájdalmak tengerében jársz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés