Végre december 23-a van. Az ajándékok becsomagolva, a ház feldíszítve, így csak egy dolog maradt. Fel díszíteni a karácsonyfát de erre csak holnap kerül sor. – Gyertek, ki van egy meglepetésem, és nem várhat holnapig. – mondta Emmett. Én már előre láttam, hogy mit akar.- Emmett szerintem ez nyugodttan várhat holnap estig is. – Alice ne légy ünneprontó. –Ezen a viccén jót nevetett. – De mi is lenne az a bizonyos meglepetés. – Játszotta meg magát Jasper. Mivel mindenki tudta, hogy egy nagy hócsatára készül Emmett. – Menjünk.- mondta boldogan Nessi. Csak hét éves volt és mégis 17-nek nézett ki, és nagyon szerette azt, ha a hótól teljesen elázhat. – Léci.- könyörögtek ketten. De miért nekem kellet könyörögniük. – Na jó. Legyen, de előre szólok, hogy… - már az ajtóban kezdtem, a mondatott de, nem tudtam befejezni, mert egy hatalmas hógolyó repült az arcomba. Mindenki szakadt a röhögéstől. – Ha harc hát legyen harc.- mondtam, és egy akkora hógolyóval terítettem le Emmettet, mint ő engem. Meglepődött de már a következő hógolyó más felé repült és kitört a hócsata. Vagyis csak volna, mert Jasper megszólalt.- De azért legyen pár szabály.
-Na ne. Jass, ezt ne most csak dobálni akarok. – mondta Emmett, mert általában van egy kis szabály. – Jó, de ha egy ház méretű hógolyó terít le, ne mond azt, hogy csalás.
- Héj! Akkorát nem lehet összegyúrni.
- De lehet. – és elkezdett egy hatalmas hótömböt gyártani. Nem lett akkora, mint egy ház de egy lovat be lehetett volna vele takarni. – Jaj. – Emmett ennyit mondott és egy hóember megirigyelhette volna. – Jól van akkor csak annyi, hogy nincs gigantikus méretű hógolyó. – és kitört a ”harc”. Éjfél fele hagytuk abba, mert Nessi elfáradt. Edward és Bella haza vitték. Mi pedig bementünk és átöltöztünk. A nappaliban jó meleg volt, a kinti időhöz képest. Egészen reggelig beszélgetünk és mindenki 11 óra fele kapott észbe, hogy készülődni kéne. 14:55 – re, mindenki elkészült. Edwardék öt perc múlva érkeztek meg Jacobbal. – Szervusztok. – köszöntek. – Mikor jönnek az ajándékok? – kíváncsiskodott Nessi.
- Mindjárt. – Felelte Esme. Nessi gyorsan hozzám sietett és súgott valamit. – Ugye nem láttad mit vettünk Emmettnek?
- Ööö… nem.
-Akkor jó. De ne leskelődj. Különben apa mérges lesz. – csak néztem, hogy mi lehet az, amiről nekem nem szabd tudnom. Később elkezdődött az ajándékosztás. Esme és Carlisle minden párnak vett egy szigetet. Nessinek és Jacobnak is. Edwardéktól ékszert, Rosalitól ruhát, Emmett-től pedig pár könyvet. Hál’ istennek nem a szexualitásról. Jasper azt mondta, hogy csak fent kapom meg. Erre Emmett is fel figyelt, természetesen. – Nos, mi Emmettnek szeretnénk egy különleges ajándékot adni. De ha lehet, ne sajátítsd ki. – mondta Bella. – Mi az, hogy ne sajátítsam ki, hisz az enyém.
- Mindjárt megtudod. – és egy becsomagolatlan dobozt adtak a kezébe. A doboz tetején két lyuk. – Ő… mi ez?
- Nyisd ki. – kinyitotta és egy kölyök dándog feje, bujt elő. – De aranyos. Kösz. Juj de jó lesz, ha megnő. – azt hittem elalélok. – Te… jó… ég… - ennyit tudtam kinyögni. –Ez akkora lesz, mint én. – megint mindenki szakadt a röhögéstől.
Két óra múlva:
A szobánkba tartottunk Jasperrel. Leültettet az ágyra és letérdelt elém. –Alice Cullen. Létem egyetlen értelme. Szeretnék kérdezni valamit. De ha erre válaszolsz az-az egész életedre, kihat. Leszel a feleségem?
- Igen, igen, igen… - és még ezerszer elmondtam ezt a szót. Mikor végre befejeztem, rá húzta a gyűrűt az ujjamra és csókoltuk egymást egész éjjen át.
Majdnem 2 évvel később:
Végre ma van az esküvőm. Lehet, hogy későnek tűnik, pedig vámpírként ez nagyon rövid idő.
A nyári nap sütött az égen és boldogság lengte be a házat. Rosali és Esme épp most ügyködtek azon, hogy az esküvőn tökéletesnél is szebb legyek. Majdnem három órán átdolgoztak rajtam, mikor végre készlettem. Fel vettem a ruhám. Gyönyörű volt, hátul a hátam közepéig ki volt vágva elöl kis dekoltázst hagyott. Szerencsére pánt nélküli így sokkal kényelmesebb volt. – Ne feledd Bella után, indulsz a kertbe, és nem röhögsz azon, ahogy Emmett a papot helyetesítí.
- Jó tudom. Ne izgulj Esme mindent meg jegyeztem.
- Jó akkor nyomás lefelé. – lent nem volt nagy díszítés de kint ezernyi apró és nagy fehér virág. Majdnem, mint Bella esküvőjén. – Alice milyen szép vagy elsem hiszem, hogy te szebb tudnál lenni, mint amilyen voltál.
- Köszönöm Bella. De nem kéne indulnod.
- De megyek. – Carlisle meg fogta a karom és Bella után fél perccel, kiléptünk az ösvényre.
Két perc alatt értünk Jasperhez, aki most mámoros boldogságban volt. Odaléptem mellé és Emmett elkezdte nem mindennapi szövegét. – Kedves egybegyűltek vagy inkább a Cullen család. Azért vagyunk itt, mert Jasper és Alice újra összeházasodnak. Gondolom, hogy az ágyban is újra kezdik a dolgokat. – itt mérges lettem de Esme miatt nem szóltam. – Sajnos medvét nem tudtunk szerezni a farkas mellé, sem őzet vagy bármi egyéb erdei állatott, hogy még jobb legyen a hangulat. Na de térjünk a lényegre. Miért is akarnak újra összeházasodni? Nos ez lehet intim vagy csak egyszerű szerelem. Jól van ez sem a lényeg. Jasper Hale akarod-e Alice Cullent feleségedül?
-Igen. – ez az egy szó úgy hangzott, mint egy 1 órás lelkesítő beszéd. – És te. Alice Cullen. Akarod-e férjedül Jasper Halet?
- Igen. – ez a szó az én számból inkább egy boldog kislány örömteli kiáltása. – Akkor ezennel férj és feleség vagytok. Meg csókolhatjátok egymást. –ez volt életem legjobb perce. Jass hosszú szenvedélyes, örömteli csókja elrepített egy álomvilágba. De ahogy befejeztük a világ is eltűnt. Oda fordultunk a többiekhez és indultunk volna de Blöki, Emmett dándogja rám ugrott és én hanyatt estem. Fel néztem és a kutya vigyorgó képét bámultam. – Segítség. – ennyit mondtam de olyan nyuszi hangon, hogy még Jasper is szakadt a nevetéstől. Nagy nehezen leszedte rólam és én a ruhámat gyorsan meg tisztítottam a láblenyomatoktól. Utána mindenki mindenkit ölelt az se tudtam, hogy kinek a karjaiban vagyok. Végre Jassnél találtam magam. – Dobd el a csokrot. – Halottam a lányok kiáltását. Meg fordultam és hátra dobtam. Mikor újra meg fordultam, kissé meglepődtem. Nessi karjaiban volt a csokrom. – Juhé jövőre hozzá megyek Jakehez. Mindjárt elalélok. – Szinte mindenki elképdt milyen pontosan dobtam Nessi kezébe. Nagyon boldog voltam és tudtam, hogy ez mostmár csak így lesz. Hatalmas boldogsággal forogtam életem hercegének karjai között… örökre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
.
Ennek a történetnek egy hibája van...TÚL RÖVID! Még olvasni szeretném!!