Edward szemszöge:

Tanya, Elezar, Kate, Carmen, Irina.
-Sziasztok! Mi járatban errefelé? - kérdeztem és próbáltam levakarni magamról Tanya-t. Nem sok sikerrel.
- Hát, úgy gondoltuk, hogy meglátogatunk titeket, mert már nagyon- nagyon régen találkoztunk már. És valahol kiveszünk egy házat, és itt lakunk pár hónapig - mondta Tanya. Tanya-t  mindenki utálja. A Denali klán is csak azért fogatta be, mert látták, hogy egy vámpír megakarja ölni. Megmentették, de annyira súlyosak voltak a sérülései, hogy át kellett változtatniuk. Azóta mindannyian megbánták. Tanya egy utálatos dög. Mindig akar valamit vagy valakit, és amikor már megvan neki ami kell eldobja. Most én vagyok a kiszemeltje. A gondolatai állandóan velem vannak elfoglalva.  Rosszabb, mint Em perverz poénjai vagy Alice vásárlásai.
- Röviden ennyi- mondta Kate. Gyűlölködve nézett Tanya-ra.
" Nagyon sajnálom Edward, de el kellett költöznünk, és most Tanya választott. Mi nem akartuk felforgatni az életeteket. De ne akard tudni mennyire idegesített minket!" szuggerálta felém Elezar.
Nagyot sóhajtottam.
- Nekünk most készülődnünk kell, mert nekünk iskolai is van! - mondta Alice, és mindenki megértette, hogy csak Tanya-t akarjuk eltávolítani.
- De szupí! Mi is megyünk! - jelentette ki Tanya, mire Em...
" Nem lehetne simán lekoptatni a csajt? Látszik azért, hogy szőke! Ilyen hülye, idegesítő vámpírt! Még Alice-nél is idegesítőbb, pedig az nagy szó! Így is alig bírok ki egy órát, most meg minden nap látnom kell?" Emmett, már nagyon ideges volt. Megértem, itt mindannyian utáljuk Tanya-t.
Felmentem a szobámba. Semmi kedvem nem volt, Tanya társaságában lenni és egyébként is fel kell készítenem magam, hogyha egész nap vele leszek.Az órák gyorsan teltek és elkellet indulni a suliba.  Szerencsére nem Tanya-val. Az egyetlen ami megnyugtatott az az volt, hogy egy titokzatos lány mellett ülhetek két órán is. Csak emiatt nem törtem le annyira, mint Rose vagy bárki a családban. És ez az érzés megijesztett. Mikor odaértünk megpillantottam, hogy Bella Jess-hez megy. Ez nem is volt annyira meglepő, kivéve az, hogy az erdőből jött. Furcsa. Mikor odaért Jess-hez megölelte.
- Az anyám is látta azt a rohadt kazettát!- mondta Jessica, és levetítette a ma reggeli fürdőszobai találkozást. Megijedtem. Mi történt Jessica Stanley-vel?
- Shh! Elhoztad a kazettát? - kérdezte Bella mire bólintott. A táskájába nyúlt és kivett egy kazettát. Majd odaadta Bella-nak.
- Gyere menjünk órára!- mondta Bella, majd elindultak a terem felé.
- Megyek órára! - mondtam a többieknek, mire ők bólintottak.
Mikor beértem a terembe, Bella már az asztalnál volt. Épp kipakolta a cuccait és elrakta a kazettát. Vajon mi lehet rajta? Hirtelen nagyon kíváncsi lettem.
- Szia!- köszöntem neki mikor odaértem.
- Szia!- köszönt vissza majd odament Jessica-hoz. Én amilyen gyorsan csak tudtam elvettem a kazettát. Nem tudom, hogy milyen szándék vezérelt, de elvettem, majd belesüllyesztettem a táskámba.

Bella szemszöge:

Odamentem Jess-hez. Nagyon ki volt borulva, szegény. És ez mind miattam volt. Miért kell ezt tennem? Miért?
- Jobban vagy? - kérdeztem, mire rázta a fejét.
- Szörnyen érzem magam, Bella. Anyám látta azt a rohadt videót és ez az én hibám. Ha nem hagyom elől, akkor nem nézte volna meg. - mondta Jess és megint elkezdett zokogni. Megöleltem. Sokan megnéztek minket. Mivel egy kicsivel jobb a hallásom a többieknél ezért hallottam, hogy a többiek sugdolóznak.
- Miért önti ki a szívét ennek a cafkának? Tegnap jött és már a vállán siratja! - hallottam Lauren bosszantó orr hangját.
- Talán ha én is kiönteném a szívem, akkor engem is így ölelgetne? - mondta magának Mike Newton. Hogy mennél vissza oda, ahonnan jöttél!
 Jessica egyre jobban sírt. Ő már klinikai eset volt. Én már nem tudtam megnyugtatni, de az orvosok sem. És még jobban tönkre teszem az életét azzal, hogy állandóan megijesztem. Szegénykém! Ő az első olyan áldozatom, akit nem is ismerek vagyis ismerem az élete utolsó hét napját, de amúgy semmit nem tudok róla. Kivéve a nevét.  Ő áll a legközelebb a poros, penészes szívemhez. Valahogy megszerettem. Ekkor becsöngettek és én a helyemre mentem. A padtársam engem néz. Belenéztem a táskámba, hogy a kazetta meg van-e még. Megnyugodtam, amikor megláttam a táskámban. Visszanéztem mire Edward is vissza nézett.
A nap elég hamar véget ért. Mikor a menzára mentem megláttam Jesst, aki az erdőt bámulja. A mellkasa olyan gyorsan mozgott, mintha éppen futna. De ő csak állt, és az erdőbe nézett. Követtem a tekintetét és megláttam magam.
- Jess! Menj be! - kiabáltam neki, mire rám nézett és bement. Futva mentem utána. Mikor beértem megpillantottam az ajtó mellett. Sírt zokogott. Megöleltem, mire egy csomóan fújtattak.
- Meddig ölelgetik egymást? A végén kiderül, hogy szerelmesek!- mondta Lauren mérgesen. Nem figyeltem oda. Majd elengedtem mire felnézett rám.  A szíve megint gyorsan vert. Megfordultam, és láttam hogy, a szörny az ablaknál van. És a kezével  felírja: 5 nap múlva... Majd elmegy egy gyerek mellettünk eltakarva az ablakot. Amikor újra látjuk az ablakot ő vagyis én eltűnök onnan és csak a szöveg maradt ott. Ennyire durva még soha nem voltam, ráadásul most nem is én irányítom a szörnyeteget. Eléggé nyomasztó. Jess-t elhúztam és beálltunk a sorba. Vettem egy üveg vizet Jess-nek pedig csokit. Most szüksége van a cukorra. Majd leültünk.
- Bella, álmodtam róla!- mondta, mire nagyot nyeltem.
Mikor végeztünk mentünk bioszra. A szokásos helyemre akartam volna ülni, de nem tudtam, mert ott ült egy szőke csaj.  Leültem mellé.
- Bocs, de ez a hely foglalt.- mondta a kényes szőke.
- Bizony ám, úgyhogy felemelhetnéd a formás kis seggedet és arrébb ülhetnél!- mondtam neki.
- Mit mondtál? - kérdezte és láttam rajta,hogy minden másodpercben egyre dühösebb lesz.
- Bocs megbántottalak? Én..én csak azt mondtam, hogy arrébb rakhatnád a segged,mert takarja a kilátást!- mondta és a mondat végére már mosolyogtam.
- Hogy merészelsz ilyet mondani? Hogy van neked egyáltalán bátorságod ilyet mondani nekem?! - kiabálta, mire mindenki ránk emelte a tekintetét.
- Elég bátor vagyok ahhoz, hogy leugassak egy hisztis kényes libát, mit te!- mondtam.
- Az életeddel játszol! - mondta és csak úgy sütött a düh róla.
-  Hát igen, csak egy szőke képes egy helyért ölni! - mondtam mire rácsapott az asztalra, ami megrepedt. Nem viccelt, de én sem.
- Bármiért képes vagyok ölni!
- Hiába jártatod a csőrödet, én csak annyit értek, hogy bármiért bla bla bla... - mondtam, ekkor megjelent Edward. Döbbent arccal nézett minket, majd odajött hozzánk.
- Edward, mond meg neki, hogy én ülök itt!- parancsolta a szőke Edward-nak.
- Sajnálom Tanya, de itt Bella ül! - majd megfogta a lány kezét és kihúzta a padból és leült arra a helyre ahol eddig az a szőke ült akit Tanya-nak hívnak. Ezek után mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Innentől megint gyorsan telt az óra. Mikor vége lett az órának, indultam tesire, de az elmaradt. Így hát haza mentem. Mikor hazaértem benyúltam a táskámba, hogy kivegyem a kazettát, de az nem volt benne!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés