Gyors volt.Nagyon is.De magamat sem mondanám lassúnak.Épp hogy csak pár lépéssel voltam lemaradva utána,és tisztán kivettem,hogy nő.Lehetséges,hogy egy és ugyanaz az a személy,aki engem megtámadott,és akit most üldözök...
Bella hatalmas barna szemeivel mosolyogva biccentett egyes diákok felé, majd lassú, de ugyanakkor kecses léptekkel a katedra felé vette az irányt. Úti célján legelőször meglepődtem hisz legbelül arra számítottam, hogy majd az egyik padban foglal helyet, sőt!
Már kedves ismerősként köszöntöttem a kertet, és még az sem érdekelt, hogy megint elázom. Remélem a többiek nem olyan hülyék, mint én és eszük ágában sincs kijönni. Élükön Edward Elhagylakmertmeguntalak Cullennel...
Bocsánatot kértem tőlük, majd kimentem telefonálni. Aro pár pillanat alatt felvette. Gyorsan elhadartam neki mindent, majd azt is, hogy lehetőleg többet ne küldje Jane-t, mert elegem van a folytonos féltékenységi támadásaiból. Aro halkan megjegyezte, hogy ezért még beszéni fog Jane fejével.
6. fejezet - Fogadások és vadászat
Őrült módjára futni kezdtem. Élveztem a sebességet.Még soha nem száguldottam a teljes sebességemmel, mivel Aro nem engedte. Oldalra pillantottam s láttam, hogy Edward a nyomomban van, de Emmettet sehol se láttam...
7. fejezet - Meglepetések (1. rész)
Mindenki kíváncsian nézte hogy eszem az elém rakott ennivalót. Közben Edward elmesélte nekik, hogy mit is csináltam a mókussal. Alice rögtön megkért, hogy mutassam majd meg neki is, mire én örömmel beleegyeztem, hisz ez is egyfajta gyakorlás számomra...
7. fejezet - The diagnosis, and the date in the hospital (A diagnózis, és a randi a kórházban)
Úgy éreztem, hogy a gyomrom 720°-os fordulatot vesz. Ha ez lehetséges, még jobban elsápadtam, és kis híja volt, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot. Kikerekedett szemekkel bámultam Ethanre, aki aggódó tekintettel fürkészte az arcom...
8. fejezet - Here I am (Itt vagyok...)
A hangja simogatóan csúszott be a tudatomba, kellemes, meleg érzést hagyva maga után. Csak néztem a könnyel telt, hatalmas kék szemeket, és képtelen voltam megmozdulni. Nem akartam itt hagyni, habár az elmémben folyamatosan ordított egy hang: „veszélyes vagy rá, menj már innen!”...
Narancsos csíkok jelentek meg a halványszürke égbolton. Hajnalodott. Jack és Coleen beszámolóit hallgattuk. A nyáron elmentek Olaszországba és most az ottani élményeikről számoltak be. Coleen fehér kis boleróját mutogatta a lányoknak, amit nem is tudom milyen divattervező készített...
3. fejezet - Mi történik velem? (3/1. rész)
Az érzés mely elhatalmasodott üres belsőmben túl intenzív volt. Testvéreim hangjait elsodorta egy gondolat ár, és a fejemben hosszú idő után, újra tökéletes csend honolt. Először meglepett… Semmi, egy árva hang se szólalt meg...
Eljött az esküvő napja. Nem lesz túl nagy felhajtás. Minden egyszerű és nyugodt lesz. Elváltam Jaspertől, így már hivatalosan is szabad vagyok. Az elmúlt három napban próbált a közelembe férkőzni, de minden alkalommal faképnél hagytam. Már csak néhány perc, és Edward felesége leszek...
3. fejezet - Változások
A mellettem álló Edwardra pillantottam. Ő tudta, mi zajlik le bennem. Hirtelen a tekintetem elhomályosult, látomásom lett. A képkockák befejeztével, már tudtam a választ...
A változatosság kedvéért anyám már megint teheneket fej, apám pedig elment valami üzleti útra, úgyhogy nekem szabad a terep garázdálkodni, és tóban fürdőző hajadonokra frászt hozni. Olyan kis édesek, amikor fejvesztve, sikoltozva menekülnek...
Ha ez a pokol, akkor meg kell mondjam, jóra számítottam. Legalábbis pontosan erre, amit itt kaptam. Tűz. Forróság. Égés. Szenvedés. Szerintem ezek a szavak azok, amelyek ezt a helyet jellemzik...
Az ajtóban egy olyan személy állt, akire soha életemben nem számítottam volna. Vagyis erre a szerepkörre vállalkozva biztosan nem. Mérhetetlenül kicsi és bosszantó húgom kihúzta magát, és rezzenéstelen arccal állta a ráeső hitetlenkedő pillantásokat. Ez megbolondult? Még hogy ő legyen a feleségem?
Egyszerűen gyönyörű volt a táj, de unalmas. Felkeltem az ágyról és lementem a nappaliba. Nem volt ott senki, ezért elkezdtem kapcsolgatni a Tv-t. Semmi érdekes nem volt benne, ezért kikapcsoltam. Elmegyek vadászni, úgyis régen voltam. Kifutottam az ajtón és befutottam a zöld erdőbe...
16. fejezet
Szemei csukva voltak. Fehér, ódivatú rongyba volt, ami régen menő volt. Körül belül a hetvenes években. Újra ránéztem az arcára. Valahogy jobban állt neki az életvidám szín, mint a halott fehér. Ekkor felpattantak a szemei és rám néztek. Gyilkosan méregetett, majd elsötétült minden...
17. fejezet
történelem óráról röhögve jöttem ki, aminek az lett az eredménye, hogy sokan megrémültek a hangomon. Ez van. Haláli ez a csaj! Az egész napom unalmas volt, de ő feldobta a napomat. Nagyon bírom! Ám ekkor esett le, hogy nekem most tesim lesz!
Másnap reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Kinyitottam a szememet és az ágy másik oldalára pillantottam. Edward egy könyvet olvasott. Felkönyököltem, mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
15. fejezet - A Volturi
Csütörtök reggel nyűgösen ébredtem. Kimásztam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvettem farmert, garbót és nyakláncot. Megnéztem az órarendemet, hogy milyen óráim lesznek ma...
A vásárlás tényleg jót tett nekem.
Sarah és Monica remekül értettek ahhoz, hogy eltereljék az ember figyelmét. Egy szót sem ejtettek Ryanről vagy az eljegyzésről...
- Mi volt olyan sürgős Bella? – Álltam az ajtójukban délelőtt tizenegy körül eléggé kómás fejjel.
- Jake,te elfelejtetted? – Úgy nézett rám,mintha a harmadik világháború tört volna ki.
- Mégis mit?Nincs kedvem most barkóbázni...
14. fejezet - Magyarázat
- Ti? – Hallottam meg egy sercegő hangot a hátunk mögül,mire azonnal szétrebbentünk.
- Meg tudom magyarázni! – Lihegte Rosalie.Pedig nagyon is tudta,hogy innen nincs tovább...
- Ezt mégis hogy lehet megmagyarázni? – Toporzékolt Alice,miközben már felöltöztünk.
A nap már az ég alján járt, éhes voltam az eső is nagy, kövér cseppekben kopogott a szélvédőn. Szar idő volt, a kedvem is rossz volt, és kibaszottul mérges voltam. Felemésztett a harag. Nem a szomorúság. Ó, nem. Én bosszús voltam...
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára...
Ez a délután egyszerűen isteni volt! Edward-dal végig beszéltük a délutánt. Nagyon kedves még virágot is hozott. Mikor hazaértem szomorú voltam, még Edward-dal akartam volna lenni, de már későre járt, ezért elkellet válnunk. Felmentem a szobámba és megcsináltam a házit.Majd lefürödtem...
13. fejezet
Bella-val egész órán egymást néztük. Egyikünk sem figyelt az órára, én még a gondolatokat is kitudtam valahogyan zárni. Ám egy kiabálásra mind a ketten összerezzentünk és a tanárra néztünk...
14. fejezet
Rohannom kellett, hogy ne késsek el. Hiányozni fog nekem, ő volt a leges legjobb barátnőm, de én megöltem. Előkaptam a telefonomat, mert eszembe jutott valami. " NE MOND EL SENKINEK! Bella..."!!!
Először meglepetésében nem csókolt vissza, de amint rátört a felismerés viszonozta a csókot. Most én simítottam végig a nyelvemmel az alsó ajkán, de mielőtt az ő nyelve bebocsátást nyert volna, becsuktam a számat, ami annyit eredményezett, hogy az egyik kezével átkarolt, egy kicsit sem illedelmes helyen, a másikkal lágyan simogatta az arcomat...
Nem tudtam, hogy az egész napos érzelmi feszültség, vagy pusztán a fáradtság miatt, de amint Edward kitette a lábát a szobaajtóján, kényelmesen végigdőltem a fekete bőrkanapén és még arra sem volt energiám, hogy megszidjam Jacksont...
Pusztán a csábító és zamatos vére ízét átvette egy harmonikusabb, mégis erőteljesebb aroma. Ezt az illathármast követtem most elbódult aggyal, mélyen belélegezve. A pár percnyi előnyét a lehető legkisebbre akartam csökkenteni. Könnyen követhető nyomai segítették az előrejutásomat, ameddig egy negyedik, bűzös szag utamat nem keresztezte...
Reggel az órám ébresztett. Gyorsan felkeltem és felöltöztem. Megfogtam a táskámat és leballagtam a konyhába. Egy pohárba öntöttem vizet és megittam. Nekem ez bőven elég volt, felért egy kiadós reggelivel...
10. fejezet
Ekkor vége lett az órának. Én mentem a következő órámra. Nem tudtam meg sokat, de azért megtudtam azt, hogy nem lehet ezt túl élni. A nap innentől gyorsan telt. Mire föleszméltem, már a menzáról ballagok a biológia terembe...
11. fejezet
De utána állatokat gyilkolt, kikészítette a szüleit. A mostoha anyja tizenhét éves korában megfojtotta és a kerti kútba dobta, ám a lány még élt és amikor a kút mélyén látta, hogy a kút tetejét lezárták, csak egy fehér kört látott...
Lassú mozdulattal simultam bele kényelmes ülésembe s erős, férfias fogással markoltam bele a kormányba. Olyan feszült és ideges voltam, mint mostanában soha. Éreztem, hogy valami történni fog, valami nagyon szomorú, de egyben vigaszt nyújtó...
Az idő gyorsan telt, és én egyre jobban éreztem magam. Sally folyamatosan elhalmozott mindenféle finomsággal, hálából azért, mert annyit foglalkozom a kisfiával, aki nagyon boldog minden nap, mert van kivel játszania...
A város fényei apró világító szentjánosbogaraknak hatottak az autópályáról, de jól tudtam, hogy merre tartok. Háborogó lelkem egyre csak űzött, és itt reméltem némi megnyugvást. Oly’ sok esztendeje már, hogy elhagytam ezt a helyet és megfogadtam: soha többet nem térek vissza...
Hogy lehettem ennyire hülye? Hisz mit is gondoltam? Hogy egy olyan srác, mint Edward, komolyan érdeklődne irántam? Kész röhej. Egy idióta balfék vagyok. Egy naiv kislány. Már megint bedőltem a nyálas dumának. A szép szavaknak. Szeretlek. Közbe meg menyasszonya van...
Elkaptam két szarvast, de még mindig szomjas voltam, ezért egy nagyobb testű állatot kezdtem keresni. Mellettem egy bokor megmozdult. Érdeklődve néztem arra, de semmi furcsát nem láttam, ezért lassan lépkedve elindultam, amikor ismét megrázkódott a növény...
Emberi tempóban sétáltam Volterra utcáin. A nap már lemenőben volt, így nem kellett tartanom attól, hogy a sugarai leleplezik a tényt, hogy nem vagyok ember. Szerelmes párok tömkelege sétált el mellettem a macskaköves kisutcában, egyesek csak egymás kezét fogva, mások a párjuk derekát ölelve...
Tudtam!Annyira tudtam,hogy nem kellene ide bejönnöm.Rosalie villám gyorsan leugrott rólam,és megnyugtatta azt a lányt,aki sokkot kapott a látványomtól,miközben gyors kimentem...
A Megújulás rám várt, az ajtón kopogtatott. Éreztem már nincs visszaút! A testemen tömény savként vágtatott végig az egyre növekvő, folyammá duzzadó fájdalom. A torkomat is elöntötte, a tüdőmet ellepve, de a határaimat feszegetve csikartam ki magamból a segélykiáltásokat...
Tudtam, hogy Evan a nappaliban van, és dühöng, tudtam, hogy mérges, csak épp azt nem, hogy miért. Elvégre nem öltem meg senkit érte, és mertem remélni, hogy Levy sem hazudott abban, hogy a hentestől hozta. Letettem a konyhapultra a poharat, majd Levy és Pam felé fordultam, ők még mindig mosolyogtak rajtam...
Miután „üdvözöltem” két papagájt, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a parton és megnézem azt a gyönyörű kilátást, amiről Alice beszélt. Éppen csak kiléptem az erdő fái közül a kilátásról rögtön elvonta a figyelmemet az éles csillogás...
Tegnap,mikor hazaértem,Seth rábeszélt,hogy jöjjünk el Forks egyetlen szórakozóhelyére,és avassuk fel.Bár nem volt sok kedvem,de beleegyeztem.Odafordult a pincérhez,és kért még egy korsót...
A tesi órám egyszerűen unalmas és fájdalmas volt. Nem nekem, hanem Mike Newton-nak. Röplabdáztunk és háromszor fejen találta. Igaz, hogy csak az első volt véletlen, a többit azért kapta, mert állandóan engem néz és kacsingat rám...
6. fejezet
Felmentem a szobámba. Semmi kedvem nem volt, Tanya társaságában lenni és egyébként is fel kell készítenem magam, hogyha egész nap vele leszek.Az órák gyorsan teltek és elkellet indulni a suliba...
7. fejezet
Hol van a kazetta? Melyik hülye ember volt az, aki ellopta a kazettámat, ami ráadásul gyilkol? Ki volt az? KI??? Biosz órán még megvolt. Tesim viszont nem volt...
8. fejezet
Nem érdekelt, hogy az a kényes kis senkiházi meghal. Őt mégse fogom próbálni nem megölni! De láttam valamit a szemében. Mintha nem lenne ember. Mikor szó csatáztunk a szeme színe megváltozott...
Edwardék ma este érkeznek haza. Végre! Már nagyon hiányzott. Meg meglepetésem is van számára. Miután elutaztak, csak nem múltak el a rosszullétek. És a menszeszem sem jött meg. Továbbra is zabáltam mindent és mindenkor...
34. fejezet - A búcsú
Még csak 6 óra. Még 2 óra, míg Edward megérkezik. Addig megbolondulok. Muszáj valamit csinálnom. Mára szabadnapot kértem. Az egész estét szerelmemmel akarom tölteni. Elmegyek kocsikázni...
Bella szavai nyomán furcsa érzés cikázott keresztül az egész testemen. Mintha valami belülről akart volna szétszakítani és cseppet sem megnyugtató gondolatok kergették egymást a fejemben...
Minden a jó irányba haladt. Forksba költözünk, Renesmee Jake után ment, és találkozni is fognak, mert láttam, hogy eltűnik. De a látomásom másik része még mindig aggasztott. Nem tudtam mire vélni...
Bella Rosalie unszolására csatlakozott Alice-hoz, aki a jacuzziból vadul integetett feléjük. Óvatosan mászott be a megemelt földbe épített sokkal kisebb medencébe. Ez a medence ugyanis nem tömegek számára készült, amire szinte miniatűr méretei figyelmeztették a felüdülni vágyókat...
Ahogy megpillantottam a nappalit elmosolyodtam. Itt semmi sem változott. Ugyanaz a gyönyörű, kellemes árnyalatú fal, a csodálatos bézs, és fehér színű bútorok. Minden tökéletes, ahogy akkor is, amikor vámpír voltam...
Bella úgy pattant fel Emmett mellől a kanapéról, mintha gombostűvel szúrták volna meg. Ha lehet, még sápadtabb lett, aranyszín szeme megcsillant és mellkasa szaporán mozgott fel és le. Pár percig hitetlenkedve nézett hol Rose-ra, hol pedig Alice-re, majd nagy nehezen kinyögte...
Repülő téren szálltunk ki. Meglepődtem.. Hát nem gyalogosan megyünk? Sokkal egyszerűbb lenne.
Apa mosolygott.. Nemééér! Kezdek nagyon ideges lenni a gondolat olvasásától. Éjszaka volt és kezdtünk pakolászni ki az autóból...
Szombat délelőtt volt. Alicenak olyan ötlete támadt, hogy dvd-zzünk. Mindenki benne volt a kitalált ötletben, kivéve Carlesliet és Esmeét, mert ők nem voltak itthon. Alice betette a Titanic című filmet...
17. fejezet - Egy pillanat amikor boldog vagyok
Ahogy leértünk a nappaliba, igazán meglepődtünk mind a ketten. Edward megdermedve állt és teste megfeszült, én sem voltam más helyzetben. Tulajdonképpen semmi okunk nem volt rá, hogy mi legyünk idegesek de azért mégis. Rosalie és Emett irtózatosan veszekedtek. Ment a porcelántányér, a pohár és a fotel…
Az utóbbi két hétben jobban megismertem Bellát. És be kellett látnom, tévedtem vele kapcsolatban. Nagyon kedves, aranyos lány. Gyűlöltem magam azért, amit tenni akartam ellene. Ma végre eldöntöttem, hogy nem fogom megtenni...
31. fejezet - Az igazság
Mikor észbe kaptam, már késő volt. Kimondtam. Kimondtam azt, amitől annyira rettegtem. Miért pont így kellett megtudnia? Bella még mindig döbbenten nézett rám. Milyen egy idióta barom vagyok...
32. fejezet - Ájulás
Azt miért nem mondta el az én „nemsokára halott” húgom, hogy az ő gondolatait nem hallom? Direkt szórakozik velem. Majd kap a pofájára, az biztos. Hátulról átöleltem Bellát. Beleremegett érintésembe. Hmmm, ez tetszik. A füléhez hajoltam, majd belesuttogtam...
AJÁNLOM AZ OLDALT
