Apai szeretet

Megjegyzés: Mi lett volna, hogyha a New Moonban a Cullen család nem bírja tovább, hogy Edward és Bella szenved külön egymás nélkül, és a családfő a kezébe vette volna a dolgok irányítását. Csöppnyi novella az örök kérdésnek adózva. Mi lett volna, ha…?

(Carlisle szemszöge)

Már két hónapja, hogy elhagytuk Bellát, amit én még mindig nem tartok jó ötletnek. Megértem fiam indokait, és azt hiszem, hogy ezt én is megtettem volna Esméért, hogyha ilyen helyzetbe kerülök, de ez rossz megoldás. Hiszen Bella is szenved. Ebben biztos vagyok. Elég volt Edwardra ránézni, amikor visszajött, és rögtön tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de a fiam hajthatatlan volt. Most viszont a kezembe fogom venni a dolgokat. Visszamegyek Forksba, és elhozom Bellát. Nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá, akkor is megteszem.

-          Drágám, min gondolkozol ennyire? – kérdezte szerelmem, és leült mellém. – Mostanában nem vagy önmagad.

-          Egyikünk sem az. A gyerekeink elvesztették az új húgukat, mi pedig a lányunkat. Ráadásul még Edward is elment, mert nem bírta tovább nélküle. Helyre kell hoznunk a dolgokat – mondtam határozottan.

-          Igen, tudom, hogy mit érzel – helyeselt kedvesem. – De mit tehetnénk? – kérdezte szerelmem. – Edward hajthatatlan, ráadásul azt sem tudjuk, hogy hol van.

-          Alice megtalálja, én pedig elmegyek Belláért – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Edward túl makacs, hogy beismerje, hogy élete legnagyobb hibája volt elhagyni őt. Hogyha ő nem hozza rendben az életét, akkor majd én fogom.

-          Én egyetértek veled, de Edwardnak nem fog tetszeni – mondta kedvesem. – Bár, hogyha meglátja Bellát, akkor a hogyan és a miért nem valószínű, hogy egy pillanatig is érdekelni fogja.

-          Én is így gondolom – bólintottam rá. – Beszélek Alice-szel, és azután indulok is Forksba. Nem baj, hogyha néhány napra magadra hagylak? – kérdeztem szerelmemtől.

-          Hogyha ezzel visszakapjuk a fiunkat és a lányunkat is, akik elvesztek, akkor még több időre is elengedlek – mondta halványan mosolyogva. – De azért siess vissza hozzám – fűzte még hozzá.

-          Ez természetes – mosolyogtam rá gyengéden, majd megcsókoltam.

Azonnal felmentem Alice és Jasper szobájához. Bekopogtam, majd miután Alice bebocsátást engedett beléptem a szobájukba. Jasper továbbra is csak ült a fotelben és bánatosan maga elé meredt, ahogy mindig, amikor éppen nem vadászik. Mást sem csinál. Ül és bűntudatban dagonyázik, vagy elmegy vadászni. Nem tudja megbocsátani magának, ami történt, pedig egyáltalán nem hibáztatjuk a dolog miatt. Mindenki tisztában van vele, hogy nem könnyű a helyzete, de mindent megtesz, hogy egyre jobb legyen. Miután elmondtam a tervemet Alice boldogan ugrándozni kezdett, és Jasper is egy kicsit felderült. Azonnal csomagoltak, és azt mondták, hogy néhány órán belül már indultak is, és hazahozzák Edwardot. Ha kell, akkor Jasper elkábítja és elrabolják. A hogyan már nem érdekel, csak az, hogy itt legyen, amikor megérkezek Bellával.

Én is elmentem, hogy becsomagoljak néhány ruhát, mert nem rabolhatom csak úgy el Bellát. Beszélnem kell Charlie-val, meg kell magyaráznom majd a helyzetet, hogy miért nem jelentkeztünk, ráadásul el kell érnem, hogy elengedje velem néhány napra Denaliba, azután pedig hazaköltözünk Forksba. Igen, ez így jó lesz. A terv már meg is van, már csupán a kivitelezés van hátra. Ez nem jelenthet gondot. Vámpír vagyok, úgy hazudok, mint a vízfolyás, ráadásul Charlie mindig is bízott bennem, úgyhogy menni fog. Elköszöntem szerelmemtől és a család többi tagjától, akik mind sok szerencsét kívántak, majd elindultam Washington állam felé. Úgy határoztam, hogy kocsival megyek. Így a legegyszerűbb, és a legkényelmesebb. Mégsem mondhatom azt, hogy futva jöttem. Az út így meglehetősen hosszú volt, de a lényeg, hogy nemsokára elérem a célomat. Csak tankolni álltam meg, amikor muszáj volt, de más okból egy pillanatra sem. Éjjel-nappal száguldottam, amíg el nem értem az annyira vágyott helyet. Azonnal a házunkhoz hajtottam, ahol gyorsan átöltöztem, és ott vártam meg a délutánt, amikor Bella hazaér az iskolából. Nem akartam tanítás közben rátörni.  Sok mindent meg kellett magyaráznom neki. Elsősorban azt, hogy Edward még mindig szereti, és ezt hála az égnek még bizonyítani is tudom.

A türelmem mindig is határtalan volt, de most alig tudtam elviselni, hogy órákon át várnom kellett, hogy elindulhassak Bellához. Amint az óra elütötte a négyet, már pattantam is be a kocsimba, és indultam is a Swan házhoz. Már biztosan hazaért ennyi idő alatt. Nem is kellett csalódnom. Amikor a házhoz értem láttam, hogy a furgonja a kocsifelhajtón áll. Megálltam, és emberi tempóban odasétáltam az ajtóhoz, majd becsöngettem. Nem kellett sokáig várnom, mert már hallottam is, ahogy Bella lefelé jön a lépcsőn, majd az ajtó kinyílt, és nekem kiült a döbbenet az arcomra. A mi mindig vidám, és csupa szív Bellánk, most mosoly nélkül, beesett arccal és kisírt szemekkel állt előttem, és hogyha lehet, akkor még inkább sápadt volt, mint ezelőtt. A szívem szakadt volna meg a látványtól, hogyha ez lehetséges lenne. Ám amikor felfogta, hogy én állok ellőtte boldog mosolyra húzódtak az ajkai. Ennek hatására én is elmosolyodtam, és ölelésre tártam a karjaimat, ő pedig gondolkodás nélkül a nyakamba ugrott.

-          Carlisle – sikkantott fel boldogan. – Annyira hiányoztatok.

-          Te is nekünk, kicsim – mondtam boldogan, és miután elengedtem puszit nyomtam a homlokára.

-          Képzelem – forgatta meg a szemeit. – Hogyha olyan nagyon hiányoznék a többieknek is, akkor nem csak te állnál itt az ajtóban – mondta kicsit csalódottan. – Ne érts félre, nagyon boldog vagyok, hogy te visszajöttél, de még csak el sem búcsúztatok tőlem. Azt hittem, hogy már nektek sem kellek – hajtotta le a fejét szomorúan.

-          Már hogyne kellenél, hiszen már te is a lányom vagy, és hidd el, hogy a többieknek is hiányzol – öleltem újra magamhoz.

-          Akkor miért nem törődtök már velem? Edward ugye nem is tudja, hogy ide jöttél. Nem akarja, hogy közöm legyen a családjához – mondta immár a könnyeivel küzdve.

-          Erről szó sincs. Bella, ez az egész helyzet egy hatalmas hiba – kezdtem bele a magyarázatba. – Edward nagyon nagyot tévedett, és ez tisztán látszik.

-          Nem értelek – csóválta meg a fejét. – Edward csak rájött, hogy mégsem vagyok elég jó neki. Ezért nem hibáztathatom – motyogta lehajtott fejjel. – Viszont, hogyha van egy kis időd, akkor gyere be. Örülnék, hogyha mesélnél egy kicsit, hogy mi történt, amióta elmentetek.

-          Szívesen bejövök – mosolyodtam el, és beléptem. – Hogyha megengeded, akkor szeretném bebizonyítani, hogy Edward még mindig szeret, és örökké szeretni fog – mondtam komolyan, mire fogadott lányom döbbenten fordult vissza felém.

Folytatása: //barbra.gportal.hu/gindex.php?pg=32203304