Miután befejeztem az evést még hosszan elbeszélgettünk. Sőt még táncolni is felkért először nem értettem, hogy hogyan akar táncolni zene nélkül, de amint felálltam lágy dallamokat hallottam meg...
Már alig vártam a bál estéjét. Ötven évig mindenki depresszióba burkolózott körülöttem, és ez az én jókedvemet is meggyilkolta. Na jó, nem tagadom, hogy nekem is hiányzott a csetlő-botló kishúgom, és én is éreztem a hiányát, hiszen mint mindenkinek a családból, már az én életemnek is a részét képezte...
Ültem a hatalmas nappaliban, és néztem a velem szemben ülő két csodaszép lényt. Az érzelmek hullámai átcsaptak a fejem fölött, és éreztem, hogy a sírás szinte megfojt. De nem akartam sírni, mert boldog voltam, hogy a múltam egy apró, de mégis jelentős darabja újra itt van...
A fák lassan ritkulni kezdtek, a puha avar alatt egyre több a kő, és gyenge lábaimon megint elestem. Tenyereimet teljesen felhorzsoltam, a nadrágom kiszakadt, de felálltam és továbbindultam. Már éreztem a hideg, csípő szelet, a tenger sós illatát, és hallottam a hullámok őrjöngő csapásait, ahogy a sziklába ütköznek, aztán egyszer véget ért az erdő, és a végtelennek tűnő víz látványa tárult elém. Az eget majdnem fekete felhők borították, és meghallottam az első mennydörgést.
Az óra nagyon unalmas volt, mivel ezt én már tanultam. Azon viszont nevettem, hogy amikor az ablakra néztem megijedtem. Megijedtem a saját tükörképemtől, vagyis a második tükörképemtől...
3. fejezet
Szóval ne legyek evvel a tanárral kettesben. Miért talán bántana? Esélye sem lenne. Miért nem ő nézte meg a kazettámat? Jaj, már megint rám kacsintott. Legyen már vége az órának! Mire ezt kigondoltam volna, kicsengettek.
4. fejezet
Mikor Jess-t sikerült kicsit lenyugtatnom elindultunk a következő óránkra. Mind a kettőnknek Biológiája volt, az egyik kedvenc tantárgyam. A papírt megint a tanár elé nyomtam, mire az aláírta és elküldött az utolsó padba...
Elkezdtem rohanni a hang felé. Miért nem tudok úgy futni, mint Edward? Bosszankodtam magamban. Egyszer csak vége szakadt az erdőnek, és egy kicsiny réten találtam magamat. Gyorsan körbekémleltem, és megpillantottam, életem legfontosabb lényét...
Mikor megérkeztem Forks-ba elöntött az izgalom. Új életet kezdek és kitudja lehet, hogy egy ilyen vérengző szörnyetegre, mint én rátalál a szerelem. De ez is egy a milliárdhoz, hogy megtörténne...
Eddig nem hittem Istenben, de ezek után kezdem elhinni, hogy mégis, létezik, mivel csak ő tud így büntetni. Vagy az is lehet, hogy magát az ördögöt küldte rám. Végül is megérdemlem, mert egy lelketlen szörnyeteg mást nem is kaphatna...
Nagyon kíváncsi vagyok és egyben aggódom is. Mi lesz akkor Tanyával? De én szeretem és akarom Edwardot. Hazamegyek és megtudom, hogy-hogy áll a helyzet. Az a legjobb megoldás. Amikor beértem a házba nekem rontott Tanya, és neki nyomott a falnak...
15. fejezet - Emmett contra Lia
Na ettől jobbat is kitalálhatott volna. Ez olyan….kétértelmű, és különben is lehet, hogy nekem nincs is képességem...
Reggel csak úgy kipattant az álom a szememből. Egész este alig aludtam valamit, viszont úgy 3 órával ezelőtt elnyomott az álom. Rengeteg mindenen gondolkoztam. Legfőképpen azon hogy hova megyünk. Majd útközben kifaggatom Jacobot...
Vajon mit akarhat itt ez a szőke lány? Mikor Edwardéknál voltam megpróbált a lehető legmesszebb elkerülni. Akkor mégis minek jött? Lehet, hogy valami súlyos dolog történt, azért jött Edwardért?
29. fejezet - Az enyém vagy
Úristen! Nem hiszem el, hogy mit csinálunk. De, hogy tudnék ellenállni Edwardnak? Most is, ahogy csókol. Az egész testem átjárja a kéj forró hulláma. Megszakította csókunk, s a fülembe suttogta...
Isabella Swan vagyok, de a barátaimnak csak Bella, vagyis azoknak a barátaimnak akik még élnek. Van egy titkom. Még az 1980-as években történt. Mikor megszülettem az anyám meghalt, apám pedig elvitt egy árvaházba...
Néha nagyon szégyelltem magam emiatt. Hisz a múltat sírom vissza ahelyett, hogy a jövőmre koncentrálnék, mint Bella Smith. Esélyt adtam Ryannek, hogy bebizonyítsa: ő egy jó vámpír...
Mire a városba értünk már nehezen lepleztem az elkeseredettségemet. Utáltam hazudni, pedig ez elkerülhetetlen velejárója volt az életünknek. De olyan embereknek hazudni, akiket kedveltem és akik a jelek szerint megbíztak bennem, az volt csak igazán nehéz...
Edward közelsége teljesen elbódított, és képtelenségnek tűnt, hogy türtőztessem magam. Általában nem vagyok ilyen… hmmm rámenős, de az általában szót Edward közelében nem ismertem. Szemeimet lehunytam majd közelíteni kezdtem az arca, pontosabban a szája felé...
Jasper és én egész éjjel táncoltunk, és én közben büszkén figyeltem a művemet, hiszen a jelek szerint az este pontosan úgy sikerült, ahogy elterveztem. Bárcsak a folytatások is olyan tökéletesek lennének, ahogy én szeretném...
Tanya arcáról hirtelen tűnt el a mérges és kérdő arckifejezés, majd felváltotta a nyugodt. Nem értettem pontosan, hogy mi történt, akkor meg mikor felnevetett, végképp elvesztettem a fonalat. Bár ahogy így felnéztem Jacobra, ő is ugyanolyan értetlenül állt, mint én...
Délre végeztem a rendrakással. Mégsem mutatkozhatom Edward testvére előtt kupis lakással. Vajon, hogy nézhet ki? Azt mondta a húga. Akkor fiatalabb nála. Vajon hány évvel? És hogy nézhet ki? Biztos gyönyörű lehet...
27. fejezet - Az ősök
Megvan az első lépcsőfok. Ügyes vagy. Most jöhet a többi. Már majdnem leértem, amikor hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, s az utolsó három lépcsőfokot gurulva tettem meg. Most mondja valaki, hogy nem vagyok egy főnyeremény...
Amikor apával kiléptünk a szobából önkéntelenül az álmomra gondoltam miközben Alice szavai visszhangoztak a fejemben. Apa erősebben fogott.
Kiűztem a gondolataimat és erőt vettem, felemeltem a fejem körbepillantottam. Csak tömeget láttam, és amikor Jakere pillantottam...
Ebben a percben ordítottam volna a fájdalomtól. Tanyának tényleg ott fénylett a kezén az a karikagyűrű. Ez a fájdalom rosszabb volt mint az átváltozásom. Edwardra néztem akinek sziklaszilárdnak tűnt most a tekintete, sehol a gyöngédség, sehol a lávához fogható folyékony topáz...
13. fejezet - Az igazság
Haragudtam és mérges is voltam egyben. Hogy-hogy nem mondták el nekem ezt a dolgot? Véletlenül nem felejtettek el valami kis apróságot? Mondjuk azt, hogy Edward meg Tanya össze fognak házasodni. Nem is merek ilyen dolgokra gondolni...
Mikor kicsi voltam, édesanyám, mindig azt tanította, hogy nem szabad verekedni, és én jófiú módjára szót is fogadtam neki, majdnem mindig. De anyám meghalt, én pedig felnőttem, és majd kétszáz év lét után jöttem rá, hogy milyen butaságot is tanított nekem...
Az igazi probléma Alice, Jasper, Rosalie és Emmett viselkedése. Teljesen elzárkóztak Heidi elő. Eleinte azt hittem Bella halála miatt teszik ezt, de rájöttem, hogy sokkal bonyolultabb dolog van ennek a hátterében...
Amint kimondta ˝Emettina˝ megjelent a lépcső tetején sminkben és parókában,mindenki nevetett,fényképezett Emett meg csak puffogott,de készségesen táncolt...
Egyszerűen csak ültem egy kidőlt fa törzsén, ami meglepő módon nem miattam dőlt ki, és néztem ki a fejemből. Csupán tíz centi kellett volna, és Kanadában vagyok. Vagy annyi se. Annyira könnyű lenne átmenni, és nem foglalkozni azzal, hogy valahol ott vannak ők is. Hogy még léteznek, és már azt is tudják, hogy én létezem...
Még visszaemlékezni is fájt az emlékképre, amint a vízből húzom ki élettelen testét. És most a sorsa megismétlődik, csak ezúttal tényleg halottá válik. Mert a szíve már nem fog verdesni, a vére sem fog az ereiben csordogálni. Olyan lesz, mint mi, egy megszállott, öldöklő, vérre vágyó vadász…
Korán reggel lent ültem a nappaliban és újra olvastam. Mióta vámpír lettem és nem tudok sokszor mit csinálni, azóta olvasgatok. Egész éjszaka azon a beszélgetésen gondolkoztam amit Aliceel bonyolítottam le, valamint a csókon...
11. fejezet - Levelek
Megérkeztem Volterába a Volturival a nyakamon. Ez nehéz lesz! De én választottam. Már most hiányoznak Cullenék. Edward….bárcsak láthatnálak minden egyes nap. Inkább lennél rám dühös vagy veszekednénk egyfolytában, de akkor is a közeledben lehetnék. Hiányzol!
Nessie közeledett felém, s véres kezével megsimogatta az arcomat. Hirtelen egy kép formálódott, s mint egy szó, zúgott a fejemben. Vér. Valaki leemelte rólam Nessie kezét, ezzel megszakítva a látomást...
Az idő gyorsan telt, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy a lányom már mászik. Nem sokáig volt tehetetlen kis csöppség. Igaz, hogy még csak négykézláb tud kúszni, de ha egy pillanatra nem figyelek oda, akkor már el is tűnik a szemem elől...
Edward ágyán feküdtem és csak reménykedhettem benne, hogy nem hoz nekem egy extravagáns szín összeállítású ruhakupacot. A múltkori megmozdulása után, amikor is fehér trikót akart felvetetni velem a fekete melltartóhoz, már semmin nem csodálkoztam volna...
Hosszú idő múlva odaértünk végre a házhoz. Jöttünkre Jacob kijött a verandára és jelentőségteljesen Bellára nézett, majd üzent nekem, hogy szeretne vele beszélni. Beleegyezően bólintottam, majd elmondtam Bellának is...
Edward elment már tegnap valamit elintézni az esküvővel kapcsolatban, de a szertáros incidens óta egy szót sem szóltunk egymáshoz. Sőt, inkább kerültem őt, és ő se nagyon kereste a társaságomat, amit Alice egyszer csak nagyon megelégelt és a szokásos „idióták” jelzővel elküldte Edwardot intézkedni...
Az utolsó gondolatom most is, mint mindig, Edward volt, és tudtam, bármennyire nem akarom, de mi még találkozni fogunk.
Az éjszaka közepéig álomtalanul aludtam, majd hirtelen különös képsorozat jelent meg a szemem előtt...
24. fejezet - Ki véd meg? Egyáltalán mi a franc van itt?
Szerintem senki nem vette észre suhanás közben szerény személyemet. Én olyan gyors vagyok és a megoldó képességem is olyan magas, hogy lehetetlen, hogy elszúrjam. Egy egész két tized másodperc alatt tettem meg az utat...
25. fejezet - Csókcsata
Hát ezt nem hiszem el! Csak nekem lehet ennyire félkegyelmű bátyám. Miután Emmett elhúzta a csíkot, visszamentem Bellához. Nem elég, hogy Bella tuti szakítani fog velem, még ez az idióta is rátesz egy lapáttal...
Vártam, és keserű sós könnyeimen át láttam amint Alice nénikém, nekem háttal körbe néz a szobában, majd megfordul és tekintete azonnal jéggé fagy amint meglát...
Leültem, és a falnak döntöttem a fejemet, miközben az orrnyergemet masszíroztam, hogy lehiggadjak. A kórház felé vezető út vámpír létemre is eléggé megviselt, most meg ez a várakozás!
Végre eljött a bál napja. Már hajnalban elkezdtem süteményeket sütni. Először még csak egyedül, azután pedig csatlakozott hozzám, Alice, Bella és végül Rosalie is. Tökéletes boldogságmámorban úsztam, mert mind a három lányom velem sürgött-forgott a konyhában...
A telefonomon legalább harminc nem fogadott hívás volt. Nem akartam senkivel sem beszélni, most egy kis magányra vágytam. Eve nénikémre gondoltam aki mindig azt mondta, hogy nem futhatok el a problémák elől...
9. fejezet - A szülinapi party 2/2
Mégis miről nem kell tudnom? Mi volt az a félbehagyott mondat? Egyáltalán, mit csináljak most?
Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra, úgy vártam a reggelt...
Elhatároztam, hogy éjjel kutakodok egy kicsit az interneten, utánanézek néhány friss pletykának, mert habár Helent nem foglalkoztatták az olyan csajos dolgok, mint a vásárlás, a sztárpletykákért oda volt, ezt már megtapasztalhattam...
Az összes boltot végigjártam Jazz-el,de nem találtam semmit végül Rose hívott hogy menjek haza mert talált egy tökéletes ruhát,bár ő nem szíveli Bellát,de Edwardnak jót akar...
A homlokából megállíthatatlanul buggyantak elő az újabbnál-újabb vércseppek, egyenesen a nyakán lecsorogva. Szemeiben ott égett az értetlenség, a fájdalom, és a lehető legrosszabb, amit sosem felejtek el, amíg élek: beletörődés a saját halálába…
Mielőtt elindultunk volna az újabb túrára, nekiestem az Alice által csomagolt bőröndömnek. Addig túrtam benne, míg az összes létező fürdőruhát szét nem szórtam magam körül a szobában...
Nem tudom, miért kell Bellához mennem, de még sohasem láttam ilyen idegesnek Alice-t. Valami komoly dologról lehet szó. Vajon mibe keveredhetett az öcsi? Életében először szerelmes és máris gond van vele...
El sem hiszem, hogy sikerült rávennem Arót, hogy engedjen vadászni, ráadásul Amerikába… Nem szeretek hazudni, sőt, még csak jó sem vagyok benne, de egy képzeletbeli pacsi azért járt nekem ezért a húzásomért. Találkoznom kell Edwarddal, hiszen ki tudna szerelem nélkül élni?
Másnap reggel kómásan ébredtem fel, és agyam hátsó zugában olyan gondolatok kavarogtak, amiket elképzelhetetlennek tartottam. Aztán, mint derült égből villámcsapás tört rám a felismerés: én tegnap tényleg a Cullen-házban jártam és tényleg meghívattam magam vacsorára Edwarddal!!
Semmi más nem érdekel, csak az, hogy mostantól örökké mellette legyek. Tényleg nem érdekel semmi más. Az sem zavarna, ha a többiek elmennének tőlünk… Na jó. Talán az zavarna. De csak az...
Az az idióta Peter meg már megint magánakcióba kezd… Így szereti Vient! Hát rohadtuk mondhatom! Annyira szereti, hogy meg akarja ölni a barátnőjét is meg a gyerekét is! Hát normális az ilyen?!
Átmentünk a szobámba, apu felkapta a két nagy utazótáskát, én meg a kis táskámat, amibe az utazáshoz fontos dolgokat pakoltam. Lementünk, apa lerakta az előszobában a két táskát és még leültünk a konyhába...
Eddig jó mókának tűnt mindig szekálni másokat, de most hogy velem csinálják nem nevettek inkább csak eldurran az agyam. Viszont ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, irtó cuki hogy ilyen aranyos hangon is tud beszélni! Ááá… hogy is volt az, az ajánlat???
7. fejezet - Rég nem látott idegenek avagy ismeretlen ismerősök
iszen neki ott van Tanya, és akármennyire nem csípem a lányt, azért mégiscsak megérdemel annyit, hogy ne támadjam hátba, mihelyst ő kihúzza a lábát a házból. Edwardot ha tehettem, kerültem, és mindenfelé olyan programból kihúztam magam, amiben ő is szerepet kapott...
AJÁNLOM AZ OLDALT
